Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-24 / 21. szám
6. oldal. Evangélikus Lap. 21. sz. 1913. május 24. Eckehart Mester élete és tanítása. Irta dr. Sze- lényi Ödön, a pozsonyi ev. theologiai akadémia tanára. Pozsony. Wigand F. K. könyvnyomdája. 1913. VIII0 48. 1. Eckehart Mester 1260-ban született Thüringiában, Hohenheim nemes családból. Tizenötéves korában belépett a domonkosok szerzetébe s theologiai tanulmányait Erfurtban, Kölnben és Párisban végezte. Ez utóbbi város tudományegyetemének theologiai fakultásán megszerezte az akadémiai grádusokat s azután provinciális, vikárius és a theologia tanára és hitszónok lett Kölnben. Meghalt 1327-ben. Eckehart Mester szabadelvű igehirdetését és iratait aggodalommal nézte különösen a kölni érsek, azt állítván róla, hogy heretikus tanokat hirdet. A vizsgálat azonban kiderítette, hogy a felmerült gyanú alaptalan. De az érsek tovább folytatta a port és Eckehart Mester tiltakozik az érseki törvényszék eljárása ellen s a szentszékhez apellál. A nagyközönség előtt is tisztázta magát s nyilatkozatában kijelenti, hogy minden hitbeli tévedést és erkölcsi hibát mindenkor teljes erejéből utált; és ha ilyen tévedést rábizonyítanának, azt visszavonja. A pápai kúria véglegesen döntött e tárgyban s a pápai bulla huszonnyolc tételt sorolt fel Ecke- hart műveiből, melyeket heretikusoknak vagy a herezis- ben gyanúsaknak bélyegez meg; de a bulla kijelenti, hogy a szerző e tételeket visszavonta és kárhoztatta. Ez a végzés már nem találta életben Eckerhartot Kétségtelen, hogy Eckerhart Mester tanításában akadt több tétel, melyeket kifogásolhattak, olyan is, mely nemcsak a hagyományos egyházi tanítástól eltér, hanem oly szubjektív és pantheisztikus felfogású hittételeket tartalmaz, melyek a híres hitszónokot a szabadelvű szeldomborítani, míg a panteizmus az embert a természettel azonosítja... A keresztyénség alapdogmái beteljesült szívvágyaknak tekintendők, a keresztyénség lényege a kedély lényege. A kedély: álom nyitott szemmel, a vallás az éber tudat álma, az álom a vallás titkainak a kulcsa. Isten, mint isten, csak távoli lény az elzárt kedély, a felnyílt kedély: Krisztus, a látható istenség. Ami Isten a maga lényege szerint, az Krisztus a maga megjelenésében. Krisztus a szubjektivitás mindenhatósága, a természet kötelékeitől megszabadult szív, a magára koncentrálódott kedély szívvágyainak teljesülése, a fantázia mennybemenetele, a szív föltámadási ünnepe. Krisztus képezi tehát a különbséget keresztyénség és pogányság között... De minek folytassuk tovább ? F. egyik jellemzéke, hogy folyton ismétli magát és rettentő sivársággal ugyanazt az alapgondolatot viszhangozza: nincs Isten, minden vallásos képzet csak az ember önmagakivetítése, a vallás az ember viszonya saját lényegéhez, Isten minden tulajdonsága az emberi lényeg alaptulajdonságaira vezetendő vissza stb. Dr. Szelényi Ödön. (Folyt, köv.) lemekkel hozzák közeli rokonságba. Míg a középkori skolasztika, vagy iskolai filozófia, az egyház dogmáinak észszerű magyarázatára törekszik, addig a misztika, melynek egyik főképviselője Magister Eckehart, a vallást a képzelettel és érzelemmel kapcsolja össze és népies vallásfilozófiát teremt. Mint a középkor több írója, ő is foglalkozik az egyházi és világi hatalmak kérdésével. S abból azt tanulhatjuk, hogy a keresztyénség szelleme homlokegyenest ellenkezik az egyháznak világi hatalomra való törekvésével. A XIV. századtól fogva a theokracia ügye vesztessé lett. Egyház és állam még folytatják a harcot; a lelkiismereti szabadság nagy csatája még nem indult meg; de a világi hatalom függetlenségét, legalább elméletileg, megállapították A politika mindinkább világivá válik s megszabadul a theologia befolyásától. Ugyanakkor feltámadnak a jog, az egyenlőség, az egyéni és lelkiismereti szabadság kérdései is. Szerző alaposan készült művének megírásához. Szorgalmasan forgatta a német, francia, a latin és magyar forrásokat s célszerű módszerrel megírta kitűnő értekezését, mely a középkori művelődéstörténet nevezetes fejezetét tárgyalja. Az általános bevezetés után következik Eckehart élete, tanítása, metafizikája, ethikája ismertetése és végre az alapvető gondolatainak összefoglalása. A theologiával és filozófiával foglalkozók hálával és elismeréssel fogják olvasni az értékes disszer- tációt. ^ £ A!„Theologiai Szaklap“ 1913. évi 1—2. számának tartalma: Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből, Imre Lajostól. Kálvinizmus és demokrácia, Sebestyén Jenőtől. Zsinati előmunkálatok, Wágner Gézától. Eckehart mester élete és tanítása, Szelényi Ödöntől. Pilátus cselekedetei, Rafíay Sándortól. A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520—1741. Mikulik Józseftől. Közli: Kovács Sándor. Lapszemle, dr. Daxer Györgytől. Könyvismertetés : Imre Lajos, A gyermek vallása, Vincze Sándortól. Lie. dr. Otto Dibelius, Das kirchliche Leben Schottlands, B. Pap Istvántól. Lie. E. Fr. Fischer, Das Gottesproblem, dr. Daxer Györgytől. KÜLÖNFÉLE. Lelkészegyesületi közgyűlés. A tiszavidéki egyházmegyei lelkészegyesület május 14-én tartotta évi rendes közgyűlését Debrecenben. A lelkészeken kívül megjelent Dr. Meskó László egyházmegyei és Balla Jenő nyíregyházi egyházközségi felügyelő is. Paulik János elnöki megnyitójában az egyetemes tömörülésre és az intenzív belső munkára hívta fel a közgyűlést. A tárgy- sorozat letárgyalása közben Duszik Lajos szatmári lelkész az evangélium lényegéről tartott terjedelmesebb előadást, melyben az istenfiuság eszméjét tartja az evangélium lényegének s ebből több evangéliumi gondolatot épített meg és több, megszívlelendő gyakorlati tételt vont le. Materny Imre nagyváradi lelkész a vallástanítás
