Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-11 / 2. szám
8. oldal Evangélikus Lap. 2. sz. 1913. január 11. Másrészt magától értetődő dolog, hogy egy közösségnek közŐ3 tulajdona is kell, hogy legyen és pedig olyan legyen az a közös tulajdon, mely központi jelentőségű. Nekünk Krisztus, a mi mesterünk és urunk, éltünknek forrása s működésünknek erőforrása ez a középpont. Ha őt feladnék, megszűnnénk keresztyének lenni. Ezt a Krisztust a szentirásban bírjuk, amely Luther szerint Isten igéje, amennyiben ,.Christum treibet“. Benne Istennek nevelő s megváltó kegyelmét kaptuk ajándékul, mely szabadon árad az ő egyéniségéből s üdvösségre vezérel. Egyházunk erejének kezdettől fogva a szentirásban foglalt isteni kijelentés és Istennek a Jézus-Krisztusban megjelent kegyelme volt a forrása s azért ezt a két alapelvet kifejezésre juttattuk a lelkészek fogadalmában is . . . Aki ezt a kettőt vallja, azt szívesen látjuk egyházunkban. Ezek az alapelvek megszabják azokat a határokat, amelyeken belül mindenki szabadon s saját felelősségére mozoghat s kifejtheti képességeit. Az egész természetes, hogy más meggyőződéséért senki nem felelős. Ezzel meg kell elégednünk. Ezen határok között legyünk türelmesek s békeszeretők egymás szabadságának a megbecsülésében s temessük el a különböző vélemények miatt származó eddigi veszekedéseket. A mai egyházak oly nehéz problémák megoldása előtt állanak, melyek őket fennállásukban veszélyeztetik. Azért nem nélkülözhetjük senkinek a hasznavehető erejét s még kevésbé engedhetjük meg annak ilyenekre való elfecsórlósét. Az adományok és a tehetségek különbözősége csak áldásthozó lesz, ha azok egymást kiegészítve ugyanazon célért munkálkodnak. Abban az esetben, ha valaki nyilvánvalóan téved vagy félrelép, azzal biztassuk magunkat, hogy a lélek majd elvezérli őt minden igazságra s hogy az igazság ellen úgyis hiábavaló a küzdelem. Isten az igazságnak a segítője. Azután az apostol szavait sem szabad elfelednünk : „Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát ? avagy te is miért állítod semminek a te atyádfiát? , . . Mindenikünk maga ád számot ő magáról Istennek“. „Igyekezzünk megtartani a leieknek egyes- ségét a békességnek kötele által“. Róna. 14. 10, 12. Efez 4. 3.“ Ez a bölcs határozat évekre visszanyúló harcnak vetett véget, még pedig úgy, hogy a harcból se nyertesen, se vesztesen nem került ki egyik fél se, mert a formulát orthodoxok fogalmazták s mert a formula nagy haladást jelent az őszinte igazmondás lehetősége felé. Vagyis mindakét fél meglehet vele elégedve s most a tanbeli torzsalkodások s a nagyobb szabadságért való küzdelem helyett valamennyien minden erejöket egyház építő munkára fordíthatják. Hogy az új formula áldást hoz-e a hamburgi egyháznak, azt csak a jövő fogja megmondani. Az az áldása azonban már most is megvan, hogy a lelkészek szabadabban vehetnek lélekzetet s hogy a modern theológiai irányhoz tartozók létjogosultsága nemcsak hallgatólag, hanem tényleg is elismertetett. Ezért a kor szerű s szabadelvű, az egyház igaz érdekeivel számot vető határozatért sokan hálásak lesznek a zsinatnak. szí. KÜLÖNFÉLE. Ki lesz az új vallásügyi államtitkár? Balogh Jenőnek igazságügyi miniszterré történt kineveztetése alkalmából megürült a vallásügyi minisztériumban a politikai államtitkári állás. Régi szokás szerint ez az állás protestáns emberrel lesz betöltve és bennünket evangélikusokat az utolsó időben ért keserű csalódások után kétszeresen érdekel, hogy ki lesz Balogh Jenő utódja. A lapokban eddig Antal Gézát és Szász Károlyt emlegetik. Mind a kettő református, ée tetőtől-talpig liberális ember és szívesen látnók őket a reánk nézve oly fontos állásban. Reméljük, hogy a változás előbbre fogja vinni az 1848: XX. törvénycikk végrehajtásának ezidő szerint teljesen megfeneklett munkáját. A pápai evang. férfi-énekkar és zenepártoló egyesület folyó hó 5-én Pápán az evang. egyház nagytermében estélyt rendezett, a melyen lapunk szerkesztője Sztehlo Kornél „A nő társadalmi helyzetéiről felolvasást tartott. A nagyérdekü felolvasás nagy tetszést aratott, nemkülönben koronghi Bognár János orvostanhallgatónak nagy virtuozitással előadott hegedüjátéka és Révész Arnoldné kedves énekprodukciója. Különös dicséretet érdemel, a rövid idő alatt, Nagy Pál vezetése alatt kiképezett férfi énekkarnak szép sikerről tanúskodó előadása Az estélyen jelen voltak Gyurátz püspök, Antal Géza országgyűlési képviselő és a város notabili- tásai csaknem teljes számban. Az estély után közös vacsora volt a „Griffben“ és ezután ugyanott egy igen látogatott bál kivilágos virradatig A est sikere főkép a rendező Baldauff Gusztáv püspöki titkár rendkívüli fáradozásának köszönhető. Barkóczy nyugdíjba megy. így írják a lapok. Debuisset pridem! Adomány a torzsai szeretetházra. Bács-Bodrog vármegye szép jelét adta humánus áldozatkészségének. Legutóbbi közgyűlésén a torzsai ev. szeretetház javára segélyként 2000 K-t szavazott meg. Vajha más vármegyék is követnék példáját! A dunáninneni ág. hitv. evang. egyházkerület 1913. évi január hó 22-én Pozsonyban rendkívüli kerületi közgyűlést tart, amelyen a kerületi felügyelői állás betöltése tárgyában fognak intézkedések tétetni. Lelkészválasztás. A kiskőrösi ev. egyházközség folyó hó 5-én tartott lelkészválasztó közgyűlésen 3 jelölt közül 317 szótöbbséggel a nyugalomba vonult lelkész fiát, Blázy Lajos murányhosszúréti lelkészt választotta meg. Működésére Isten gazdag áldását kívánjuk. Szerkesztői üzenetek: Dr. F. K. Eperjes. A jövő heti számunban közöljük R. K. Nagykároly. A hír a múltkor lapzárta után érkezett. Mostani számunkból pedig mellőzhetetlen aktuális közlemények szorították ki. Ifjú évek szerkesztősége Miután lapunkat dicséretre méltatja, felajánlunk abból cserepéldányt és továbbra is küldjük a lapot. Pályázat. Segédlelkészt keresek. Szolgálati nyelv magyar-tót. A feltételeket levélben közlöm. Békéscsaba 1912. dec. 29. Csepregi György esperes. Ifj. Kellner Ernő könyvnyomdája, Budapest, V., Csáky-utca 10.
