Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-24 / 21. szám
1913. május 24. Evangélikus Lap. 21. sz. 3. oldal hogy mindaddig nem nyugszom, míg a tételes törvény elferdítésére vonatkozó lesújtó állításaim bizonyítékát képező eset, mint jogsérelem a magyar királyi közigazgatási biróság plenáris ülése elé, sőt ha a szükség úgy hozná: az országgyűlés képviselőháza elé nem kerül, mert hallani, ismerni akarom a félremagyarázott, csürés- csavarással értelméből kiforgatott törvénynek autentica interpretatióját. Mert nem arra akarok én most rámutatni, hogy ebben az országban velünk protestánsokkal mostohán bánnak el, bennünket hátraszorítanak, irántunk méltányossággal nincsenek. Nem arról, akarok én most beszélni, hogy minket evangélikusokat a legalsóbb fokú hatóságtól föl a minisztériumig hányszor és hányféleképpen nulláztak ki, okoztak keserűséget s a méltatlan bánásmóddal bajt, veszteséget; nem kívánok rámutatni a közgyűléseinkből ismert lókúti sérelemre, amelynél egyházunk egyik hú fiának Rupprecht Taszilónak rengeteg anyagi veszteségei vannak, nem is akarom ide iktatni Zongor atyánkfiának az 0. M. G. E. hivatalos lapjában közzétett, mérhetlen keserűséggel teljes hirdetését, amelyben egész vagyonát, őseinek becsülettel szerzett örökét — megvételre kínálja, „mert — úgymond — ebben az országban evangélikus embernek nincs nyugta, békés maradása-, — mert hiszen ezek csak egyeseket érintenek, egyeseket sértenek, egyeseket molesztálnak injuriával. Amire én hivatkozom s amit én ezúttal a kíilső- vathi sérelem neve alatt a nyilvánosság elé kívánok vinni, az egy tételes törvénynek az 1868 évi XXXVIII. t.-cikknek felboritása, majd erre, majd arra csavarása, Tehát Feuerbachot megismerni annyit tesz, mint megismerni az atheizmust minden tanával, okfejtésével, következtetéseivel, magyarázataival együtt. Maga mondja: „összes irataimnak szigorúan véve csak egy célja, akarata, gondolata, egy témája van. Ez a téma ép a vallás és theológia és mindaz, ami ezzel összefügg. Az én tanom, vallásom és filozófiám pedig röviden ez: a theológia: antropológia, azaz a vallás tárgyában csakis az ember lényege jut kifejezésre; az embernek Istene semmi egyéb, mint az ember istenített lényege, következéskép a vallás vagy istentörténet semmi egyéb, mint az ember története“.... Isten mint erkölcsi lény semmi egyéb, mint az ember objektivált szellemi lényege, úgy, hogy a theológia végső elemzésben csakis antropológia, továbbá a fizikai Isten, vagyis Isten mint a természet oka, semmi egyebet nem fejez ki, mint a természet istenített, megszemélyesített lényegét, úgy, hogy az u. n. fiziko-theológia titka csakis a fizika (fiziológia). Tehát az egész theológia antropológiává és fizikává zsugorodik össze és tanom is 2 szóban foglalható egybe: természet és ember.“ Feuerbach kijelenti, hogy mindenek felett azon volt, hogy a vallás sötét lényegét az ész fáklyájával megvilágítsa, hogy az ember megszűnjön a törvényben lefektetett alapelveknek megsértése, egyszóval : igazi jogsérelem. A dolog historikuma ime ez. Külsővathon (Vesz prém vm.) úgy az evang. mint a kath. lakosságnak külön felekezeti iskolája volt a 70-es évekig. Ekkor a katholikusok, akik többségben vannak — az ő két tantermes iskolájukat községi iskolává változtatták át. Az evang. egytantermes iskola maradt továbbra is — felekezeti. De megtartotta a maga kath. felekezeti szine- zetét, jellegét: a „községi“ iskola is, amelynek minden termében ott függ a kathedra felett a kath. püspök által küldött kereszt s ahol a tanítás „keresztvetéssel“ „Üdvözlégy Mária“ és „Dicsértessék--kel kezdődik. Mindezzel azonban híveink mitsem törődtek, mert nekik külön iskolájuk van s mert a községi iskola fentartása őket nem terhelte, miután ezt a katholikus és zsidó lakosság adójából tartották fenn. Történt azonban, hogy néhány évvel ezelőtt az egyik községi tanító — persze katholikus mind a kettő — nyugdíjba ment. Elég tisztességes nyugdíjjal. Ám de a községi iskolaszék neki, külön kegydíj-félét is biztosított. Azután a községi iskolában új berendezés, új kút, új kerítés stb kellett. Mindez tetemes kiadásokkal járván, tetemesen fel kellett emelni a katholikus és zsidó lakosság iskolaadóját. Ekkor még mindig — békén hagyták a mi híveinket s őket nem vonták bele a községi iskolai adófizetésbe. Egyszer azonban mégis csak arra ébredtek a mi híveink, hogy az ő községi-adójuk igen megszaporodott. Amikor ennek oka után kutattak, kiderült, hogy bizony szép csendesen őket is belevonták a „községinek“ amaz embergyúlölö hatalmak zsákmánya lenni, melyek ma is a vallás homályával élnek az ember elnyomása céljából. Célja kimutatni, hogy ama hatalmak, melyek előtt az ember a vallásban térdre esik, csak saját félénk kedélyének és tudatlan eszének teremtményei. Törekvése az volt, hogy az embereket theológusokból antropológusokká, theofilokból filantrópokká, a másvilág jelöltjeiből e világ tanulmányozóivá, az égi és földi monarchia és aristokrácia vallásos és politikai komornyikjaiból a föld szabad, céltudatos polgáraivá tegye. Lehet-e talpraesettebben a modern atheizmus programmját kifejezni, mint ahogy ezt Feuerbach 1848-ban Heidelberg ben a vallás lényegéről tartott előadásaiban megtette? Feuerbach ezután kifejti, hogy a vallás szubjektív gyökere és alapja a függés érzelme, (melynek legszembetűnőbb jelensége a félelem), ennek tárgya pedig eredetileg a természet, úgy, hogy a vallásos tisztelet első tárgya szükségszerűen a természet. A függés érzelmének vizsgálata pedig azon tényhez visz el, hogy az ember Istent, vagyis a természetet csakis jótékonyságáért és kártékony voltáért tiszteli, tehát hogy a vallás legvégső alapja az egoizmus (a boldogság ösztöne). Ez mintegy a vallás gyakorlati alapja. A vallásnak és tár
