Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-10 / 19. szám
III. évfolyam. 19. szám. Budapest, 1913. május 10. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, iskolai és társadalmi hetilap Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHI O KORNÉL TiruzrrkeszlAk: SZOTS GÁBOR «■ bZIMONIDESZ LAJOS FAmunkatinuk: HORNYÁNSZKY ALADÁR ét SZELÉNYI ÖDÖN dr. AZ ELŐFIZETÉS ÁBA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., (éloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szAért ti lillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom : Kemény Lajos: Pünkösti kérés. — Szíehlo Kornél: Békesség néktek ! — Dr. Zimányi Dániel: A vallásfelekezetek szervezeti viszonyai Magyarországon. — Tárca: G. Wohl/arth Anna: A csillagvirág. — A dunáninneni egyházkerület ünnepe. — Különféle. — Pályázatok. — Hirdetések. Pünkösti kérés. Adtál, Uram, nekünk egy szép világot. Sugár, fény, túz az, ami élteti. Mindennek juttatsz egy parányi lángot, Mely az eleihez szükséges neki. Oh adj nekünk is tűzzel égő lángot! Adtál, Uram, minekünk annyi szépet. Az árnyék közte mind csak földi folt. Adjál tüzet, amely erővel éget S amelyet felhős bánat el nem olt. Óh adj tüzet, amely erővel éget. Belülről égjen kettős ágazása. Gyengeségünket mind eméssze el. Belülről égjen forró lángolása. Ha fáj, csak fájjon. Te hozzád emel. Óh adj tüzet, melynek van lángolása. Küldhet az élet könny záport szememre, S ha mindenemet sorba élvévé, Csak te adj, Uram, tüzet életembe, Mely hajtson engem mindig fölfelé. Óh adj Uram, tüzet az étetembe! Békesség néktek! Most, midőn a halottaiból feltámadt Krisztus ezen intelme minket a szentlélek eljövetelének emlékünnepére előkészít, a nagygerezsdi cgyesség kérdése, a magyarhoni protestánsok ezen „Eris- almájau megint felszínre látszik kerülni. A „Dunántúli Protestáns Lap“ 14. számában Prédikátor keserű, de sajnos, nagyrészben igaz szavakkal emlékezik meg az evangélikus egyház körében a nagygerezsdi egyesség ellen megindult mozgalomról, ösmerteti a múlt évi egyetemes gyűlésen történteket és oda konkludál, hogy „ez az egyezség-levél egy széttépett rongy, melynek fentartását erőszakolni a református egyházi érdek elleni hiba“, azért „az egyességet mielőbb fel kell mondani“. A mi táborunkból indult ellenséges indulatú támadásra tehát már megvan a másik oldalról a megfelelő válasz és az Evangélikus Lap, amely mindig a két testvéregyház egyesítése vagy legalább egyetértő működése mellett küzdött, elszomorodva kénytelen konstatálni, hogy a sok veszéllyel küzdeni kénytelen magyar protestantizmus legnagyobb veszedelmének: az egymással való meghasonlásnak eshetőségei megvannak. Az egyetemes gyűlés a nagygerezsdi egyesség ügyét a kerületekhez szállította le és az idei kerületi gyűléseknek lesz feladatuk véleményt mondani ebben a kérdésben: fentartandó-e az egyesség és ha igen, milyen módosításokkal? Kemény Lajos.
