Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-22 / 12. szám
6. oldal. Evangélikus Lap. 12. sz. 1913. március 22. Azért ezt a hármas szövetséget erősíteni, szilárdítani kell, hogy vállvetve keressék az életigazságot s hogy az ő segítségükkel életünket harmónikus életté tehessük s megtalálhassuk nyugtalan szívünk számára is minél többen a békességet. szí. Husvét az üres fészekben. Bátran viseltem szörnyű nagy csapásom, Habár égetve fájt a veszteség. Sírtam, de hittem. Hívő zokogásom Enyhíté szívem lázító sebét. S most jön a husvét. Hoz tavaszt, virágot, Napfénnyel csókol minden gyermeket És újra égőn fáj a távozásod, Hisz neked vártuk a tavaszt, neked! Óh merre jársz most? Hol visz gyenge szárnyad? Édes fiacskám, szőke gyermekem. Itt friss tavasznak enyhesége támad, Óh van-e tavasz túl az életen? Itt még ezer csók várt sötét szemedre, Óh van e ott is forró szeretet? Itt csak kacagtál s minden reggeledre Nevetni vájjon ottan is lehet? Felhőként elfed fájdalom sötétje . . . Óh győzd le husvét-hajnal éjszakám! Ragyogj be zsendülő tavasz reménye Bús bánatomnak csukott ablakán. Óh hívd ki, hívd ki biztató tavaszba Csüggedni vágyó életkedvemet. Óh kényszerítsd, hogy nézzen fel a napra S reménnyel nézzen tavaszt, életet. Repülj, repülj, én drága kis madárkám, Édes fiacskám, szőke gyermekem. Csillogjon fényes szárnyad nap sugárján. Szállj át nevetve gyenge könnyemen. Repülj, repülj virító víg mezőkre, Ahol nincs többé semmi fájdalom .. . Nekünk még várnunk kell egy csendes őszre Üres fészekben . . . husvét-hajnalon . . . Kemény Lajos. IRODALOM. Jézussal egy úton. Kemény Lajos, Mohr Henrik, Szimonidesz Lajos, Szűts Gábor, Wolf József egyházi beszédei. Hornyánszky Viktor kiadása 1913. Ára 5 K. 282 oldalon 53 beszéd. Igazi örömmel teltem el, mikor e beszédeket sorjában mind elolvastam. A szerzők valamennyien a szabadelvű theologia lelkes hívei és munkáikkal gyönyörűen bizonyítják, hogy ennek a theologiai iránynak a szószéken, a gyülekezetben is van létjogosúltsága. Midőn az evangélium örök és változatlan igazságait a mai kor nyelvén megszólaltatják, híven követik Pál apostolt, aki szintén alkalmazkodott hallgatóinak sajátságaihoz és felfogásaihoz. A beszédek mind azt nyújtják, amit a cím igér és amit minden keresztyén hivő az evangélium hirdetőjétől vár: elvezetnek minket a Jézus lábához és az ő tanítványaivá tesznek minket. A mi forrongó és kétkedő korunk mindennapi életéből kiragadják azokat a kérdéseket, amelyek a ma emberét foglalkoztatják és az evangélium szellemében oldják meg azokat. Kimutatják, hogy egyedül Jézussal egy úton haladva táplálkoz- hatik a mi lelkünk olyan táplálékkal, amely erőt ad neki, hogy az élet legsúlyosabb gondjai és nehéz küzdelmei közepette is rendületlenül megálljon, csak Jézussal egy úton emelkedhetik fel a mi lelkünk tisztultabb életmagaslatokra és csak Jézusnál találhatja meg a lélek az igazi békességet és lelki örömet. A közölt beszédek mind magas irodalmi színvonalon állanak és igen művelt hallgatóközönségnek vannak szánva. Nem akarom az egyes szerzők beszédeit az egymáshoz való viszonyukban megbírálni. Különösen ki kell azonban emelnem Szűts Gábor azon beszédeit, amelyeket gyermek- és ifjúsági-istentiszteletek alkalmával tartott. Ilyen beszéd van öt. Ezek valóban tökéleteseknek mondhatók és magyar prot. egyházi irodalmunkban páratlanul álló beszédek. Nem is tudom, hogy ilynemű eredeti beszédek megjelentek-e már magyar nyelven. Megkapó közvetlenséggel és bájjal szól a gyermekekhez. Gyönyörűen festi a gyermekkor boldogságát, a boldog idő gyors elmúlását és arra int, hogy kövessen el mindent a gyermek, hogy Jézus nyomdokain járva e boldogságot minél tovább megőrizze szívében. Rendkívüli mértékben kelti fel a gyermek érdeklődését Jézus személye iránt és mesteri módon használja fel a gyermeklélek vágyait és képzeletvilágát, hogy szónoki és nevelő céljait a gyermeknél elérje. Meglátszik e beszédeken, hogy Írójuk sokat forog gyermekek és ifjak között és nagyon szereti őket. Valamennyi beszédéhez nagyon szerencsésen választja meg a szent- irási alapigéket és nem szavakat magyaráz, hanem az evangélium igaz tartalmát és gondolatvilágát igyekszik hallgatói leikébe plántálni. Az emberi léleknek és a mindennapi életnek alapos ismerője, tősgyökeres magyarsággal, sokszor klasszikus tömörséggel és világossággal fejezi ki gondolatait. A szabad természet ölén töltötte boldog gyermekkorát és képeit legtöbbször a természet országából veszi. Wolf József beszédeiből kitűnik, hogy nagyon lelkesedik a művészet iránt, maga is művésziélek, mert példáit igen sokszor veszi a művészet köreiből, különös előszeretettel a festészet világából. Beszédei igen tartalmasak, a főgondolatot minden vonatkozásában megvilágítja és kifejti, de úgy látszik, hogy inkább a
