Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-22 / 12. szám
1913. március 22. 5. oldal Evangélikus Lap. 12. sz. keret, onnan szívja táplálékát a vallás. Aki a maga valóságában akarja tehát megismerni s nem elégszik meg a vallás fájának kivülről való megtapogatásával és szemlélet alapján való lerajzolásával, hanem tényleg a vallás lényegét akarja megismerni, annak a vallás fájában keringő nedveket, az általa felszítt s áthasonított táplálékot, az őt tápláló talajt is meg kell vizsgálnia. Csak ezután kerülhet rá a sor a vallásnak, mint jelenségnek a vizsgálatára. A szívben lakozó, vagy a lélekből sarjadó vallásos érzés ezer meg ezer módon, nyilvánulhat meg. A vallások egész légiója ezt bizonyítja. Ezeknek az alapos ismerete, vonásaiknak a bennük ható és kifejezésre jutó törvényeknek, fejlődési iránynak a megállapítása és egybevetése is kezd örvendetesen meggyökerező tudománnyá fejlődni. Az igaz és hamis vallás két osztályába való sorozása a vallásoknak lassankint kimegy a divatból: Minden vallás komoly, tárgyilagos figyelembevételre s vizsgálatra tarthat igényt anélkül, hogy az értéke felett okvetlen Ítéletet kellene mondani. Ez az elv igazán komoly tudománnyá teszi a vallástörténetet és vallásbölcseletet. A vallástörténet azonban végtelen erdő, melynek egész területét átkutatni nem adatott halandó embernek. Ránk nézve természetesen legfontosabb az a része, amellyel mi magunk mindmáig megtartottuk az összefüggést: a zsidó és a keresztyén vallás A két vallás kulcsa pedig a biblia. A biblia igazi értelmét — amit az iró mondani akart — kikutatni, azt saját tapasztalatainkkal egybevetni s annak igazságát beigazolni — ez ama feladat, mely az igazkel, közben pedig egy-egy tetőzetig érő pálma és sok déli zöldnövény. A Krisztus pedig, a kiszenvedett, halvány arcú viasz Krisztus, nem volt halott anyag, hanem egy alig lélegző, behunyt szemű szenvedő, akibe lassankint újra beköltözni készül az élet. A Krisztus egy élő ember volt. Munkácsy Mihály kedvenc Krisztus-modellje lelógó vörösesszőke hajzatával, nemes metszésű, beesett, halvány arcával, akit az élelmes virágkereskedő ez alkalomra szerződtetett. , Míg szemeimet elragadtatással legeltettem a gyönyörű festői látványon, puritán református lelkemnek rosszul esett a dissonáncia, amely a dolognak sublimis vonatkozása és az elkerülhetetlen gyanú között fönnállóit, hogy az illető kereskedő az egészet egy nagyszabású reklám kedvéért rendezte. Boldogok, akiknek lelke, theatrális látványosság ingere nélkül is át tudja élni e napokban a Megváltó szenvedését és föl tud emelkedni az ő feltámadásának fenséges értelméig s akik előtt az egyház szolgájának egyszerű, de szívreható szavaira teljes magasztosságában ki tud bontakozni a husvét gyönyörű ünnepe! Huszár Ilona bárónő. ságot kutató theologiai tudományra vár. A biblia örökérvényű igazainak s a való világ tényének az egybevetése az az utolsó feladat, melyet meg kell oldania, hogy eljusson a múlt és a jelen között tátongó örvény áthidalása által nemcsak a fejlődés irányának és egyes vonalainak az ismeretére, hanem annak a tudatára is, hogy az Úrnak az emberekkel közlött, igazságra vezérlő lelke hogyan hatott és hogyan működik, minő eredményeket ér el általunk a világban. Nehéz és fáradságos útja ez a vallásos igazság keresésének. Nem csoda, ha kevesen járnak rajta s ha a nagy tömeg nem érti, minek ez a sok erőlködés, mikor a dolog olyan egyszerű: hinni kell! „Hiszek Uram, segíts az én hitetlenségemen!“ És mégis sokak számára ez az egyedül lehetséges út. A világ egymásután tárta fel titkait az ember előtt, a kicsiny láthatár végtelenné növekedett, az ember leigázta a természet erőit, kikutatta az erők hatásának a törvényeit. Ebben a világban a hit se maradhat a régi hatalom, hogyha nem tud megnyugvást adni a mai nyugtalan sziveknek s ha nem tud ezen a végtelen világon is felülemelkedni s ezentúl is meg nem tudja mútatni azt, akinek a kezét megragadhatjuk s aki meg tud menteni a világ útvesztőjében s biztos, lábaink alatt meg nem ingó, földre állíthat bennünket. Az igazságot kereső, érte küzködő tudomány nem ellensége, hanem jobbkeze, legjobb segítőtársa az élet igazi lényegét, a világrejtélyeinek komoly megoldását s maga igazi nyugalmát kereső hitnek és léleknek. Mert a tudomány adja a hit kezébe azokat a fegyvereket, melyekkel a rideg világon győzedelmeskedhetik. a tudomány igazságkeresése kényszerítette a hitet, hogy szárnyait kibontsa s hogy repülni is tudjon a földön való járáson kívül. Nem gáncs, hanem dicséret illeti tehát a tudományos haladást a hívők részéről is, mert a hitnek is segítségére van abban, hogy az igaz Istent, az ő fiát, a Jézus Krisztust s az Isten igaz akaratát megismerje. Az igaz, hogy ahhoz, hogy valaki derék, jó és vallásos ember legyen, nem kell valami túlságos sok ismeret és tudomány. A melegen érző szívben, az Isten akarata előtt alázatosan meghajló lélekben nemcsak gyökeret hajt, hanem gyümölcsöket is hoz a vallás. Az istenfiúságra való törekvés s a „mindenséggel való harmónia“ utáni vágyakozás se egyes kiváltságosok tulajdona. Azonban ez mind nem ad jogot arra, hogy az egyszerű hit lenézze vagy egyenesen meggyülölje s lábbal tapodja a tudományt s annak minden igazát. Sok ember számára a hitnek a tudománnyal s a Jézus által hirdetett, hozott és megélt szeretettel együtt van csak meg az a képessége, hogy az igazság után való éhségét csillapítja. Csak ez teremti meg lelkében azt a hangúlatot s szilárd meggyőződést, mely így nyilatkozik meg: „Tudom, tudom kiben hisaek, Nem hagyom el hitemet! . . .
