Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-15 / 24. szám
4. oldal. 1912. junius 15. Evangélikus Lap. 24. sz. szitsen s ezzel kapcsolatosan tárgyalja a fenti művek kiadására vonatkozó inditványokat. A főtitkár jelentést tett a szétküldött és visszaérkezett tankönyv-vállalati kérdőívekről. Bemutatta a kérdőívekről összeállított kimerítő statisztikát, mely nagyon tanulságos. Bebizonyosodott, hogy a gyülekezetek legnagyobb része óhajta a tankönyvek es- perességenként való egyöntetű tételét. A beküldött 447 válasz közül 348 az egyforma tankönyvek használata mellett nyilatkozott s csak 99 ellene. Örvendetes jelenség az is, hogy a társaság kötelékébe 118 gyülekezet óhajt belépni. Csak a könyvtár- vállalatra vonatkozólag nem olyan kedvezők a válaszok, mint amilyennek reméltük. Egyelőre 248 gyülekezet óhajt ifjúsági könyvtárt felállítani. Ezek közül 220 gyülekezet évi 6119 koronát ajánlott el könyvszük- séglet címén. Sok gyülekezet azért nem állít föl ifjúsági könyvtárt, mert nincs felekezeti iskolája. Az igazgató-tanács hosszabb eszmecsere után elfogadta a főtitkár azon javaslatát, hogy az egyes egyházkerületek megkerest-ndők a tekintetben, miszerint minden egyes gyülekezetben akár van felekezeti i Colája, akár nincs, felállittassék egy ily ifjúsági könyvtár, amint az reformátusoknál meg van. Mert amiképpen kötelességünk az ige-hirdetést élőszóval terjeszteni, éppúgy kötelességünk az egyes gyülekezetekben alkalmat és módot nyújtani az ifjúságnak, hogy lelkét prot. szellemi könyvekből képezze. Továbbá ne felejtsük el azt sem, hogy egy jó könyvtár egyúttal a legbiztosabb óvintézkedés atekintet- ben, hogy a gyermekeket a csavargástól és a rossz társaságtól elvonjuk. Úgy a felekezeti iskolába, valamint községi és állami iskolákba járó gyermekek, kik hitoktatásra járnak, szívesen fognak fizetni 30—40 fillért egy évent át, ha jó könyvet kapnak olvasásra. Életbevágó érdekünk, hogy a gyermekeket prot. szellemi könyvek olvasására szoktassuk s ezzel ellensúlyozzuk a keresztyénellenes szellemet. Kérjük lelkészeinket a kérdés mellett a kerületi közgyűléseken állást foglalni. Majba Vilmos, a Luth.-Társ. főtitkára. Egyveleg. Az evangélikus theologiai fakultás ügye. Az obstrukció leverésének egyik gyümölcse, hogy az ország- gyűlés tárgyalhatta az újonnan felállítandó egyetemekről szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat a Pozsonyban és Debrecenben felállítandó egyetemekről a folyó hó 5-én tartott délutáni ülésben el lett fogadva, miután az ordító, fütyülő és trombitáló ellenzék előbb a házból el lett távolítva. Az egyetemekről szóló törvény- javaslathoz hozzászólottak az előadón kívül Berzeviciy Albert, aki a felekezeti egyetemek ellen nyilatkozott és a debreceni egyetemen felállítandó ref. theologiai fakultásba is csak tekintettel azon nagy áldozatokra nyugszik bele, melyeket a debreceni református egyház és a tiszántulFreförmátTTs^égyházkerülef erre a célra felajánlották; Az utóbbi 70.000 koronát, az előbbi 180.000 koronát ájánTött TeT évi járulékként. Szász Károly szóba hozta, hogy az evangélikusok részére is felállítandó volna theologiai fakultás, még pedig á pozsonyi' egyetemen, a miniszter és az államtitkár azonban, akik szintén felszólaltak, erre egy szóval sem reagáltak. Nézetünk szerint hiú reménnyel ringatjuk magunkat, ha mi a közel jövőben bárhol evangélikus theologiai fakultást várunk, de ha ilyet nem kapunk, a legkevesebb, amit az államtól várhatunk az, hogy nékünk a mi theologiai akadémiáink fentartására ugyanannyit adjon, mint ad a reformátusoknak az egyetemen létesítendő fakultásra. Ezzel a pénzzel mi majd, kivált ha a soproni theol. aka- démiát a pozsonyival egyesítjük, amit mielőbb meg kell csinálni, a jelenkor igényeinek megfelelő két theol. akadémiát tarthatunk fenn. * A lutheránus pap átka. A „Pesti Napló“ ellenzéki újság jTThiiür 5-iki száma “az országgyűlési tudósítás rovatban szó szerint a következőket írja: „Újabb drámai jelenet. Kovácsy Kálmán a rákos- palotai pap-képviselő sírva felkel H helyérőTTs a karzaton ülő grót Tisza Istvánná felé emelve mind a két karját, rettenetes átkot mond a Tisza-családra“. — A nemzet átka ez a család! — mondta Kovácsy. — Es mint pap megátkozom ezt lietediziglen.“ Tiszánéra, amint szemtanuk beszélik, ez az átok iszonyú hatást gyakorolt. Hozzá sietett Richter János róm. kath. plébános és azzal vigasztalja „Grófné, saját papja megátkozta, én a katholikus pap megáldom!“ A kegyelmes asszony különben nyugodt lehet. Az átok nem fogott. Az Úr leküldte az ő angyalát, hogy a merénylő golyóját az ő kedves szolgájától eltávolítsa. Tisza Istvánt az Úr megmentette és mi protestánsok forró hálát adunk ezért néki. A reformátusok „Az Újság“ legközelebbi számában protestáltak az ellen, hogy Kovácsy református pap. A szégyen tehát a lutheránusoké. Úgy értesültünk különben, hogy a bányakerület elnöksége felelősségre fogja vonni Kovácsyt ezért a fellépésért. Igazán jól esett ezzel szemben Gyurátz Ferenc püspöknek Tiszához írt levele, amely a következőket tartalmazza: ,,A régi magyar átok: a belviszály mintegy megszemélyesítve dúl a kérlelhetetlenül makacs obstrukció- ban. Szakadatlan ostromának eredményeképp tágul az ür a trón és a nemzet között, emelkedik ellenségeink káröröme, győzelmi reménye, jó barátaink szánakozó részvéte. Ha a közvéleményben támaszra lelne s ebből erőt merítve, tovább folytathatná az obstrukció a többség fölött uralmat erőszakoló, a rendes parlamenti működést lehetetlenné tevő áldatlan munkáját: ez csak azt tanúsítaná, hogy a pártviszálytól tépett magyar nemzet előbbrehatolni nem képes, lejtőre jutott. Sorsa csak a tehetetlenség végzete: a gyámság alá kerülés lehetne. Nagyméltóságod a talentum hatalmával, a jellem szilárdságával, önfeláldozásra kész önzetlen honszeretetével hivatva van a vezérszerepre a küzdelemben, mely az obstruáló erőszak zsarnokságának letöréséért folyik. Kérjük a Mindenhatót, őrködjék továbbra is Nagyméltoságod fölött. Élessze keblében a lelkesedést, hogy győztesen végezhesse a harcot, biztosíthassa a parlament munkaképességét.“
