Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-15 / 24. szám
1912. junius 15 Evangélikus Lap. 24. sz 5. oldal MESÉK. 1. Divatos költők. A varjú így kezdé egyszer dalát: ,,Megrajzolom a költőideált; Szennyesfekete a tollazata, Kurta, zömök egész idomzata, Nem szent előtte kereset vagy torony, Nem hiányzik egyetlen dögtoron, Minden hullán órákig kéjeleg, Meglopja a vetést, mikor pereg, 8 ha károg, hangja fel a mennybe száll!4 Nevet a madárhad: „Elégi Eláll 1 Hiszen Te nem a költőt rajzolod, Hanem, jó varjú, csupán mugudot!“ 2. A seamár és a paripa. Irigyelte a szamár A paripa sorját: Mennyire beeézgetik ! Majd tenyéren hordják ! Pedig csak négy mancsa van Epen úgy, mint néki. Feje, szügye se különb, Akármennyit nézi. Nagyot gondol . . . s egy napon Közelebb férkőzik, S uccu! a paripához Hozzá dörgölődzik. ... De ily csodái ae újkor Nem látott, sem ae ó: „Se a lóból nem lett seamár, Se a 8eamárból ló.“ 3. A viecsöppek. A vízc8öppek között — nem is olyan régen — Lázadás ütött ki a folyam medrében, Akik alul voltak, zúgva panaszkodtak : A rabszolgák sorsa sem lehet már rosszabb, Ej és nap munkában, száz hajót emelnek, Száz malmot forgatnak, mélyítik a medret, De gyönyörük, hasznuk abból semmi sincsen, Csak a legfelsőknek ott fenn a vízszinten, Velők nyájaskodik a nap fénysugara, Nekik illatoz a bércek, rónák tája; A vak is látja, ez tűrhetlen állapot 1 . . . S im’, a folyó amint egyet kanyarodott, A parthoz ütődve, felszínre kerülnek, Akik alul voltak, s ugyancsak örülnek Gyönyörrel szemlélik távol hegyek ormát, A kékelő eget, falvak magas tornyát. De a póruljártak kezdik most a panaszt: „Mit ti nem tűrtetek, mi sem tűrhetjük azt. Legyen egyenlőség! Lépjük át a medret! Megférünk a rónán szépen egymás mellett, Hogy kiki élhesse világát szabadon 1“ Ráállanak egyig s kizúdúlnak vakon, Kiki a felszínen . . . De mi lett a vége?! Mind elnyelte őket a rónák semlyéke. * * » A vízcsőppek nem más, mint a társadalom, Csakis tömörülve együtt nagy hatalom. Törheti a fejét azon, ki nem kába, Hogyan kerülhessünk felszínre sorjába’, De egyenlőséget, ki teljeset akar. Sivatagba fojtja a folyót csakhamar. Pozsony. Albert József. HÍREK. A losonci ev. nöegylet 1912 évi február ho ll-en tartott 50 eves jubileumi ünnepségeitek emlékkönyve. A nöegylet megbízásából sajtó alá rendezték Wolf József és Gazdik Gyula. Tartalmazza azon imákat, beszédeket, felolvasásokat, melyeket a jubileumi ünnep ség alkalmából tartottak. Befejezésül közölve van benne Wolf József költői alkalmi szinjátéka: az élet mélységéből. Kedves emlékül fog szolgálni ez az emlékkönyv a losonciaknak, de tartalmának gazdagsága és érdekességénél fogva mindenkinek, aki egyházunk ügyei iránt érdeklődik élvezetes olvasmányul szolgálhat A könyvet ítélt Sztehlo András volt losonci lelkész, a nőegylet megalapítójának férfikori arcképe díszíti. Sztehlo Kornél felolvasása a losonci egyház, társadalom, iskola és közélet 50 év előtti állapotáról, mely túllépve a helyi érdekek keretét a magyar ev. egyház akkori küzdelmeit (patens) stb. is érinti, különös érdekességet kölcsönöz a műnek. Ára a könyvecskének 1 kor. 50 fillér, kapható Gazdik Gyulánál a losonci nőegylet titkáránál Losoncon. A bácsi evang egyházmegye lelkészei f. évi május 30-án Ujverbászon megtartották lelkészi értekezletüket. Az Úr asztalához való járulás után új főesperesünk Wagner G. Adolf, elnöki megnyitójában magvas és szivreható szavakkal utalt azon kötelességekre, melyek a lelkész működését, úgy egyházon belül, mint egyházon kívül sikeressé teszik — és rámutatott azon egyetértésre, mely a lelkész hivatásában a kölcsönös testvéri szeretet és megbecsülés által egyik főmozzanat gyanánt emelkedik ki. Az értekezlet Í4 pontból álló tárgysorozatából kiemelendő Dedinszky János alesperes „irás- magyarázata“ Máté 10 5—10 alapján. Ennek a szent- irási helynek, mely még sok lelkészt is félreértésekre vezet és megtévesztésbe ejt, könnyed, világos, meg- győ ő, frappáns és szabatos előadása az elragadtatásig lebilincselte mindannyiunk figyelmét; mert ezzel a legtalálóbban és megdőnthetetlenfll érvelt a fizetésrendezés égető szüksége, jogosultsága és elodázhatatlansága mellett. Megérdemli, hogy valamennyi egyházi lapban közöltessék! Épp úgy kiemelendő Lombos Alfréd, zombori testvér előadása a „lelkészi fizetésrendezésröl“. Rövid, de velős vonásokban ecseteli a kongruás evang. lelkészek mai anyagi helyzetének tarthatatlanságát. Kell, hogy tömörüljünk, összefogjunk és — síkra szálljunk jogos, indokolt és méltányos érdekeink kiküzdéseért! „Itt az idő — most vagy soha!“ Elfogadásra ajánlja a mindenki előtt ismeretes, jogos, tiszta igazságon ala puló lelkészfizetés-rendezési tervezetet! És az értekezlet egy szi vvel egy lélekkel magáévá tette azt — tisztelet és nagyrabecsülés a 6000—10000 koronányi jövedelemmel biró egyes bácskai tiszttársaknak ! — és elfogadta változatlanul és egyhangúlag. Ezzel méltó példát nyújt
