Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-17 / 7. szám
6. oldal Evangélikus Lap 7. sz. 1912. február 17. köréből veszi regényének hősét. A hős ügyes spekuláció által óriási vagyonra tesz szert. Letipor egész vidékeket, földönfutóvá tesz ezer és ezer családot. Izgatott életmódjához képest kiveszi a durva testi élvekből is részét. Végre is egy vakmerő börzemanőver után őrültséggel határos tengeri kalandra határozza el magát s ott vakmerőségét életével fizeti meg. Jachtját a vihartól felkorbácsolt tenger egy sziklához csapja. Holttestét kihalásszák, a fővárosba viszik és az anglikán püspök gyönyörűen kidolgozott megható gyászbeszédet mond a milliomos gonosztevő felett. íme ez a kritika és elitélés szórványosan jelentkezik s ami még jellemzőbb reánk nézve, ott, ahol katholikusok és evangélikusok élnek egy városban, egy községben, az előbbeniek nem igen sóvárognak gyászszertartásunk után. Túlhosszúnak tartják és kifogásolják a túlságos dicséretet és ócsárlást egyaránt. A legelragadóbb, a leggondosabban elkészített gyászbeszéd is csak ideig-óráig hat, azután csak rombol, ha az, ki az út, élet és igazság Urának szolgája ott a gyászházban, a sírnál eltér az igazságtól, valótlanságot mond és hirdet. A külföldön a halotti beszéd egészen individuális jellegű, különösen a skandináv evangélikusoknál. Utt már alig vesznek alapul szentirási textust, hanem egészen csak emlókbeszéd jellege van a halotti beszédnek. Nem ritka eset, hogy a fiú tart apja felett halotti beszédet s ezen beszédek sokszor történeti értékkel is bírnak. így igen érdekes halotti beszéd de mikor hallja, hogy az egész élet merő küzdés és áldozat és hogy a jutalom is csak töviskoszorú, mégis elhagyja Brandot és inkább követi a helytartót, aki azzal ámítja őket, hogy egy heringraj tévedt a fjordjukba és ők rövid idő alatt gazdagok lehetnek. Brand tehát teljesen magára marad, nem is csoda. Oly ridegen fogja fel a keresztyén elvet, hogy az embernek szinte belefagy a lelke. Ő félreérti a keresztyénséget, amikor csak áldozatot követel és nem biztat győzelemmel, csak lemondást, küzdést lát benne, de azt nem, hogy mégis csak közeledünk az ideál felé, csak vértanuságot hirdet, de nem a szeretet mindent meggyógyító balzsamát. Még sok gondolata támad az embernek Brand olvasása kapcsán, de itt már csak egyet említünk. Brand teljesen protestáns utón jár, ha az egyetemes papság elvét hirdeti, mert protestáns szempontból csakugyan papok vagyunk mindnyájan, a pap és laikusok között nincs rendbeli, hanem csak hivatalbeli különbség. (Folyt, köv.) az, melyet dr. H. Scharling koppenhágai theologiai tanár tartott az egykor ugyancsak theologiai tanár atyja felett. Úgyszintén a seelandi püspök Skat Rördam felett fia tartotta a halotti beszédet. Nem dicsbeszédek ezek, hanem igyekeznek a megboldogult életéből egyes vonásokat lefesteni, melyeket ők, legközelebb állva, megfigyelhettek s melyek arról tesznek tanúságot, hogy a megboldogult Krisztus közelében járt és evangelioma hatott lelkére, a kegyelem ajándékai érvényesültek. Jellemző, hogy a skandináv népeknél halotti beszédgyüjteményeket találunk s ennek oka a beszédek túlságosan individuális jellege. A múlt század végén Schepelern* holmeni prépost „In memoriam“ cim alatt kiadott egy halotti beszédgyüjte- ményt, az egyedülit az utolsó 20 év alatt. A halotti beszédek mind csakis egyéniek, általánosságot alig lelünk azokban. A hírlapok erősen támadták Sche- pelernt, hogy egyik beszédben túllőtt a célon 9 ő is dicsőített olyan egyént, akit dicsőíteni nem lett volna szabad. A halotti beszédet egyre több gyászesetnól nem kívánják Dániában, ez indította a dán püspöki kart arra, hogy a múlt évben többször tanácskoztak azon miképen lenne megállapítandó azon temetések szertartása, amelyeken nincs halotti beszéd. Törekedtek arra, hogy egy oly rövid általános imát szerkesszenek, amelyből kiküszöböltessék minden individuális vonatkozás és méltó ima legyen az utolsó földi útra. Eddig azonban még nem jutottak megállapodásra. A német irodalomban is újabban egy szerzőtől alig látnak napvilágot a halottibeszéd-gyűjtemények. Sokan elismerik Henstenbergel épp a halotti beszédek körül űzött visszaélések következtében annak a mondásnak igazságát: „Die evangelische Kirche steht bei den Gräbern tief.“ Képzelhetjük minő halotti beszédeket tarthatnak a Jatho-féle egyéniségek és azok, kik az ilyen irány jogosultságát az ev. egyház körén belül elismerik és annak az egyházból való kizárását kárhozatosnak tartják. Ahol Isten igéje már nem köti a szónokot, ahol a legféktelenebb individualizmus a vezető, ott a halotti beszédek is már átcsaptak a pogányság mezejére. Hazánkban inkább a városi egyházakban kívánják egyesek a halotti beszéd nélküli gyászszertartást. A reformátusoknál jobban el van terjedve a csak imával végzett gyászszertartás. De ez az ima sokszor oly hosszú, mint a halotti beszéd és sokszor világias deklamációnál nem egyéb. Jellemző volt, amidőn a múlt évben Debrecenben elhúnyt Erős Lajos református püspök végrendeletében azt kívánta, hogy koporsója felett ne tartsanak halotti beszédet, hanem * G. Schepelern: In Memoriam. En Somiing Ligtater. Köbenhavn, 1898.
