Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-24 / 8. szám
1912. február 24. Evangélikus Lap. 8. sz 5. oldal válfaj. Oly tények ezek, amelyeknek okát, a tudomány, megfejteni nem tudja. Mindehhez mi csak még azt csatoljuk, hogy már az anorganikus világban rejlik a titokszerűség. Egy kődarab létrejötte végre épp oly csoda, mint maga az ember keletkeeése. S a növekvés nem talányos-e ? Továbbá az embrió fejlődése. Hol a hajtóerő, mely a sejtet sejtre rakja s a testet felépíti ? A legnagyobb csoda maga a sejt, s az egysejtű lény. Itt s ezek szerkezetében bámulhatjuk legjobban Isten mindenhatóságát. Itt érezzük e szavak igazát: Én vagyok az Alfa és Omega. íme ez volt a természettudományi felfogás protestáns világításban. Hasonló eredményre jutunk, ha a bibliakritikai és Jézus életére vonatkozó kutatásokat nézzük. A protestáns ember ezeknek is bátran szemébe nézhet. Spinoza volt az első, aki „Tractatus theologico politikus“ című művében kimondotta azt az elvet, hogy a bibliát is épp oly módszerrel koll vizsgálni, mint más történeti forrásmunkákat. Meggyőződése volt, hogy a zsidó nép bibliai alapon álló szertartásainak nem vallási, hanem államéleti jelentőségük van. Spinoza volt igy a bibliakutatás modern tudományának megalapítója. Az a század pedig, amely e téren a legtöbbet tett, a XIX. század volt. E kutatások eredményei az orthodox alapon nyugvó felekezeti theologusokat kétségkívül gyakran kellemetlenül érintették, ám Braasch jénai szuperintendenssel mondhatjuk, hogy a biblia könyveinek eredetére és jelentőségére, továbbá Jézus életére vonatéletét veszti a merényletben, a gyárosok közül csak Holger marad meg, éppen az, aki a leghajthatatlanabb volt, de most, a katasztrófa után békére kész. Bratt megőrült, hogy Eliast nem tudta visszatartani a végsőtől. Ráchel, az Éliás nővére lesz a béke angyala, ő egyengeti a jobb jövőnek az útját, mely a két engesztelhetetlen fél kibékülését hozza meg. Björnsonnak egyébként az a felfogása, hogy a protestáns lelkésznek nincsen szerepe a szociális kérdésben. Ebben a nézetében nem osztozhatunk. A modern lelkésznek semmi emberi dologtól sem szabad idegenkednie, tehát a szociális kérdéstől sem. És a modern lelkészek tekintélyes része nem is idegenkedik tőle. Hadd említsük itt Kutter Hermáim zürichi lelkészt, aki úgy irataiban, mint a szószékről valóságos szocialista evangéliumot hirdet. Szerinte a szociális kérdés azonos a vallásos kérdéssel. Istenről van itt szó, amennyiben az ezen kérdés alá foglalt sokszínű törekvésekben magáénak az isteni akaratnak nyilvánulását kell látnunk. A mai keresztyénség az uralkodó osztályok szolgálatában áll, a többieket szolgai alárendeltségben akarják megtartani, pedig az evangeliom az egész emberiségé. Ma a föld és termelőeszközök terén a magántulajdon érvényes, kozó kutatások nem veszélyesek a kereszténység és a protestantizmus lényegére. Az a tudós, akinek munkálkodása a legjelentőségesebb e téren: Ferdinand Christian Baur Tübingában, aki különösen az újtestamentom könyveit bírálta. A bibliai forrástanulmányok nagyon sok olyat eredményeztek, ami a hagyományos nézeteinkkel homlok- egyenostellentétben áll. Amodern theologia kimutatta, hogy a bibliai könyvek nagyrészt ismeretlen szerzőktől származnak, hogy a régi héber nép nem kiválasztott nemzedék, hisz valamikor emboráldozato- kat is hoztak isteneiknek, hogy a sok bibliai könyv telve van téves nézetekkel, továbbá ellentmondások- kai. Nos mindez csak a világképre vonatkozik, nem örök időre megállapított tan, hanem olyan, mint amelyben a kor vallási meggyőződése jut kifejezésre. Es érinti mindez azokat a mélységeket, amelyeket a vallás felölel? Nem. A szellem megmarad, az a keresztény szellem, amely a betűktől elkülönítve is magasztos világ- és életnézet. S e keresztény szellem más, mint amilyen például a zsidó vallás, avagy a Buddhista-világnézetben kifejezésre jutó felfogás. A zsidóvallással szemben egy olyan Istenhez közelednek fohászaink, aki nem a szigorú biró, de az atya jóságával emel föl bennünket hozzá. A zsidó vallás nem ismeri a megtérő bűnös fogalmat, csupán a fogat fogért s a szemet szemért elvet; Krisztus tanította a megtérő fiú paraboláját s ő mondta a bűnös asszonynak: bűneid meg vannak bocsájtva. A buddhizmussal szemben pedig optimispedig ez nem igazolható az evangélium fóruma előtt, éppoly kevéssé, mint a kapitalizmus és földuzsora, íme egy modern apostol, természetes, hogy rajongónak, sőt őrjöngőnek tartják a konzervatív körök; igaz is, hogy állításaiban sok a túlzás, de tény, hogy grandiózus egyéniség, aki minden túlzásai ellenére lángoló meggyőződéssel hirdeti és hiszi is a keresztyénség világátalakitó hatalmát. Egészen bizonyos, hogy a modern lelkésztől azt is megkövetelhetjük, hogy meghallja a milliók jajkiáltását jobb megélhetés után De állását megnehezíti, hogy igazában nem elegyedhetik a napi har- cékba, nem csatlakozhatik egyik párthoz sem, hanem hogy a pártok felett kell állania. Tehát nemcsak a munkásokat fogja keresztyén voltukra emlékeztetni, hanem a tőkéseket is. Vagyis nem a „Takácsok“ lelkésze, nem is Bratt képviseli a helyes álláspontot, hanem Bratt társa Fáik, hogy célt ér-e aztán vagy nem, az más kérdés, kisebb körökben bizonyára lesz is hatása, de hiszen nem is szabad mindig a közvetlen sikert keresni, hanem küzdeni kell és bízva bízni. (Folyt, köv.)
