Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-21 / 51. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 51. sz. 1912. december 21. nek a maga részéről közre kell működnie abban, hogy a nő ha rá van utalva, ne csak mindennapi kenyerét szerezhesse meg becsülettel, hanem az emberi társadalomban is azt a helyet foglalhassa el, a melyet lelki és szellemi képességei számára kijelölnek. Az egyháznak is komolyabb érdeklődést kellene e fontos kérdés iránt tanusitania, mint eddig tette. Egyházunk a jövő évben zsinatra készül, revideálni akarja alkotmányát. Igen lényeges és mélyen az életbe vágó reformokra lesz szükség, ha azt akarjuk, hogy egyházunk továbbra is megállja dicső múltjához méltóan helyét és áldásosán töltse be Istentől nyert magasztos hivatását: az emberek nevelését az Isten országa számára A zsinati bizottság javaslata immár közkézen forog; ebben a múlthoz képest, ami a nők helyzetét az egyházban illeti, semmi lényeges változás nincs tervezve. Az újítás annyi, hogy ezentúl egy férfi két nőt is képviselhet az egyházi közgyűlésben. Akik a javaslatnak e pontját készítették, mintha tudomást se szereztek volna arról, hogy több állam törvény- hozása már megadta a nőknek a teljes politikai jogokat és a nőmozgalom napról-napra újabb területeken diadalmaskodik nem gondolták meg, hogy az evangéliumi keresztyénség szelleméből világosan következik és hazai egyházunk létérdeke egyenesen követeli, hogy női tagjait a férfiakkal egyenlőjoguaknak tekintse. Tudjuk, hogy a zsidóságnál és a keleti népeknél általában a nő rendkívül alárendelt szerepet játszott a férfiak mellett. A nőt valami alsóbb rangú lénynek tartották, akinek talán még lelke sincs. Azért nem is tartozott a nő Istennek kiválasztott népéhez. A nőnek általános emberi jogait a keresztyénség adta meg. Jézus volt az első, aki a nemes értelemben vett nőemancipatio udvaron nagy kazal állott, mellette csillogó eke hevert, odébb csirke- és disznóólát építettek. Amint Rut kinyitotta az ajtót: a baromfiakon nagy nyugtalanság vett erőt és Tisza, az öreg házőrző komondor dühösen vágott neki a semmiségnek, amelyben embert sejtett. Ő is elfelejtett — gondolta Rut — és az eb felé rúgott. Abban a pillanatban a kutya felfordult, egyet rángatózott és megdöglött. Egy tyúk ott röpült el a szabó mellett: szárnya a kisértet kezéhez ért s azon percen a kotló, mint a rongy hullott a földre. Rut besurrant a kamrába, ahol a kisfia aludni szokott. Holdvilág volt, mindjárt meglátta a gyereket, amint egy ócska pléhkatonát tartva kezében mosolyogva aludt. A szabónak elállt a lélegzete; milyen szép piros gyerek volt, olyan a feje, mint egy nagy, rózsaszínre érett alma. Gesztenyehaja a szemébe lógott, ha megsimogatná, tán vége volna az életének. Megborzongott erre a gondolatra és nem tudta, mit csináljon. Körülnézett a szobában : minden úgy volt, mint régen, a falon ott lógtak a gyerek ingecskéi, a széknél álltak sárgarézorrú cipőcskéi, odébb egy háromlábú hintaló,amelynagy gondolatát először kifejezte. Ő hirdette, hogy a nő is ember, Istennek gyermeke. Az ő nagy apostola Pál mondotta: „Mindnyájan Isten fiai vagytok a Jézus Krisztusban való hit által. Nincsen sem zsidó, sem görög, nincsen sem szolga sem szabados; nincsen sem férfiú, sem asszony között válogatás: Mert ti mindnyájan egy vagytok a Jézus Krisztusban“. Gál 32«. 28. Az első keresztyén gyülekezetben, férfi és nő között teljes egyenlőjoguság uralkodott. A szentleiket, épp úgy vették a nők, mint a férfiak; leiki ajándékokat csakúgy nyertek, mint a férfiak: a gyülekezetben imádkoztak, énekeltek, tanítottak, rendes egyházi hivatalt viseltek, sőt még kereszteltek is. Minderről elég nagy számú egykorú feljegyzés és hiteles adat tanúskodik. Amint azonban az üldöztetések korának elmúltával a keresztyénségben az evangélium világossága mindinkább homályba borult és különböző behatások és szellemi áramlatok folyamánya- kép Jézus szellemével homlokegyenest ellenkező felfogások kezdtek érvényesülni és az egyházi rend is kialakult, a nőket kiszorították az egyházi közélet teréről s hogy ennek valami szentírási alapja is legyen, becsempészték Pál apostolnak I. korinthusi levelébe (14. fejezet 34. és 35. versszak) azt a szakaszt, amelynek mottója „mulier in ecclesia taceat“ mindenki előtt ismeretes. (Hogy az a szakasz csakugyan betoldás, bizonyítja a U-ik fejezet is egész határozottan, a melyben az apostol természetesnek találja, hogy az asszony a gyülekezetben imádkozik és az Írást magyarázza, csak az ellen szól, hogy ezt fedetlen fővel tegye). Ez alapon szorultak ki a nők a keresztyén egyházi közélet mezejéről. A reformatió e téren kezdetben ugyan nem tett nek üvegszeme bátran farkasszemet nézett a szellemmel. A sarokban ott állt a régi szekrény, azt már kidobták a nappaliból künn szél kerekedett, hűvös lett, karácsony felé járt az idő. A gyerekről lecsúszott a paplan, mezítelen, kis lába lelógott a nyoszolyáról. Rut lassan az ágyhoz ment és megigazgatta a takarót, gondosan ügyelve, hogy hideg kezével a testhez ne érjen. A gyerek nem mozdúlt meg. Amint a paplant eleresztette, a szabó pillantása a székre esett, ott feküdt a zöld kabátka, amelyet még ő varrt. Rut rögtön észrevette, hogy a kaputon széles hasadás van: az anya íme, még azzal se törődik Nem sokat gondolkozott, hanem előkereste az almáriumból az egykori tűjét, meg a cérnát és térde közé kapva a kis kabátot, nekilátott a varrásnak. Azt akarta, hogy szép munkát végezzen s azért kifordította az ócska szövetet, besimította, megtisztogatta s azután hajszálnyi öltésekkel foltozta meg. Mikor elkészült, megelégedetten nézte a kaputot: a hosszú munka sikerült, olyan volt a ködmön, mintha most csinálták volna a legelső párisi műhelyben. A szekrényben Rut egy kis sárgaréz horgonyt talált, amilyen a tengerészek kabátján van, azt odavarrta a gallérra.
