Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-20 / 3. szám

1912. január 20.

8

a Zsinati törvények, másrészt a bányakerületi szabályrendelet a tisztviselők jogairól és kötelességeiről.

Noha nézetem szerint egy kötelességtudó ember a reá háruló kötelességeket nem a törvény kényszerítő hatása alatt, avagy a kötelességmulasztás következményeként jelentkező büntetéstől való félelemből teljesíti, hanem azért, mert a saját erkölcsi érzéke és éber lelkiismerete ösztönzi arra; noha tehát ebből a szempontból tekintve, a törvények és szabályrendeletek létjogosultsága egyházi téren indokolatlannak látszik, mert fel kell tételezni, hogy azok, akiknek első és fő kötelessége az erkölcsök javításán és nemesbülésén dolgozni, saját maguk fognak első sorban jó példájukkal elől járni; mégis szükségesnek tartom ily szabályrendeletek alkotását, főleg abból a szempontból, hogy mindenki tájékozást szerezhessen magának azokból, miket kell cselekednie, mire kell ügyelnie, meddig terjed jog és hatásköre stb.

Meg vagyok róla győződve, hogy nem egy kötelességmulasztás vagy hibás cselekedet, az érvényben levő törvényes rendelkezések hiányos ismeretéből ered, sőt talán egyik vagy másik esetben azok nemismeréséből is; de elő fordulhat a rendelkezés fólre- értésébből is.

Azonban már ősidőktől fogva érvényes az a jog-elv, hogy a törvény nemismerése senkit nem mentésit és ezért nekünk mindnyájunknak, akik közcélokat szolgálunk, kötelességünk, a tevékenységünket és működésünket irányítani hivatott törvényeket és szabályrendeleteket a lehető legalaposabban ismerni és minden ténykedésünknél a törvény rendel- ekzései szerint, de mindenkor a törvény szellemében

1 Vs: < ... v T.T .. r x

cselekedni, ami által a törvény holt betűi életet nyernek és áldásosákká lesznek.

Működésem megkezdésénél összes munkatársaimnak és a Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés minden egyes tagjának szives támogatását kérem. Első sorban mélyen tisztelt elnöktársam, egyházkerületünk köztiszteletben álló és közszeretetnek örvendő püspkökéhez fordulok e kérelmemmel, akinek eddigi érdemekben gazdag működése a jövő sikerének biztos zálogát nyújtja és a kinek hozzám intézett meleg szavai nemcsak irányomban táplált jó akaratáról tesznek tanúságot, de biztosítékot nyújtanak arra nézve is, hogy együttes működésünk a teljes egyetértés és kölcsönös megértés jegyében fog lefolyni és hogy a kötelességek és a felelősség terhét megosztva, egy szívvel és egy lélekkel fogjuk szolgálni egyházkerületünket.

Nemkülönben kérem egyházkerületünk egész tisztviselői karát, az egyházmegyék élén álló esperes és felügyelő urakat, a lelkészi, tanári és tanítói kart, hogy mindegyik saját hatáskörében működve és hivatásának egész odaadással élve, ne tagadják meg soha szíves és készséges közreműködésüket, ha bármely ügyben fordulok majd hozzájok akár tanácsért, akár felvilágosításért.

Legyünk mindig egyek, amikor egyházunk javát szolgáljuk és akkor hiszem és reményiem, hogy egyházunkban sem torzsalkodás, sem viszálykodás, sem széthúzás, sem gyűlölség soha gyökeret nem fog verhetni, hanem az egyház-építés áldásos munkája fog folyni és az ehhez szükséges béke és egyetértés fog közöttünk mindvégig uralkodni. Adja Isten, hogy úgy legyen!

ÍPJ. KELLNER ERNÓ, BUDAPEST. 30793