Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-27 / 4. szám
II. évfolya m. 4. szám. Budapest, 1912. január 27. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Főmunkatársak: Dr MASZNYIK ENDRE, KOVÁCS SÁNDOR, IIORNYÁNSZKY ALADÁR. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám 40 fillér. • HIRDETÉSEK DIJA: Kéthasóbos eRésr oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., (éloldal 14 korona, negycdoldal 7 korona Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Tftbb- szorós hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom : Harnack Adolf a monizmus ellen. — Koller István: A vallás jelentősége korunkban és a hitoktatás. — A nagygerezsdi pótegyezség. — Sürgetés. — A hitoktatók díjazása. — Kérdőpontok. — Hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. Harnack Adolf a monizmus ellen. A „Christliche Welt“ f. évi első száma „Protestantische Cultur und Dr. Max Maurenbrecher“ címen egy rendkívül érdekes cikket közöl a legnagyobb német protestáns theologus- tól, melyben a protestantizmust Maurenbrecher támadásai ellen védelmébe veszi. A hosszú cikkből azt a részt közöljük, amelyben Harnack az emberi lélekről és a lélek halhatatlanságáról vallott nézeteit hozza fel védelmül a monizmus támadásai ellen. Harnack ezen kifejtései a liberális theologia egyik legkényesebb pontját érintik, és a „keresztyénség lényegéről- írt munkájában ösmertetett lélek-elméletét kiegészítik. Maurenbrecher ötödik kifogása, írja Harnack a következő: Aki az egyéni lélek végtelen értékéhez ragaszkodik, történetentuli világban hisz, és gondolkodását és aggályait az egyén és faj tekintetében ehhez képest állítja be, az ugyan fel van jogosítva Luthert, Kantot, Schleiermachert és Rietschelt követve „protestáns kultúráról“ beszélni; de meg kell gondolnia, hogy — akarva nem akarva — kulturellenes állásponton áll: mert — különösen az ellentétek kiélesítésénél — az egyén túlvilági reménye mindig keresztül fog törni és a kultúrát fogja lefokozni! A kultúra haladása a jelenben és a jövőben, miután a szociológia által az anyagi lélekfogalom meg van semmisítve kizárólag a büszkeséghez, a nyugodtsághoz és az önérzethez van kötve, amelyek azon világosan megösmert szükséggel szemben is fentartják magukat, hogy mi egyének az összfolyamat kedvéért úgy elnémulunk, mint a rezgő húr hangja. Aki pedig az egyéni halhatatlanságot, vallása központjaként fogadja el, az az új nemzedéket megint a pietizmus világfelfogásában neveli föl, ez újra csak a lélekről és örök hazájáról szóló sziréndalt hangoztatja és ezzel a döntő érdeket és összes céljainkat megint csak a túlvilágba helyezi át, és ezzel kulturellenes lesz. De többet mondok: miután a protestantizmusegyáltalában csak kompromisszum, az újprotestáns csak a katholicizmusnak hajtja malmára a vizet. Ez már gyűjti erejét és erősödik, hogy nem nagyon messze jövőben az összes összetörteket, csalódottakat, legyőzőiteket, elernyedteket megcsömörlötteket, akik halhatatlanság után vágynak, magába fogadja. A szo- cialisztikus moniszmus és a katholicizmus közt fog valamikor a nagyharc, amely talán még 2000 esztendeig fog tartani, megharcoltatniA gyönge protestantizmusról akkor már egyáltalában nem lesz szó. Azok tehát, akik ma ezt támogatni akarják, a római egyház érdekeit szolgálják. Ezekre Harnack következőkben válaszol. „Az itt előadott gondolatoknak, amelyek kifejtésénél egy férfias és fájdalmas rezignáczió alhangja átérezhető, a következő tények és megfontolások állítandók szembe: Először nagy, makacsul fentartott tévedés
