Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-14 / 50. szám
II. évfolyam. 50. szám. Budapest, 1912. december 14. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, II., Fő utca 4. ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők v Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHl.O KORNÉL Főmunkatársak : Dr MASZNYIK ENDRE. KOVÁCS SÁNDOR. HORNYÁNSZKY ALADÁR. AZ ELŐFIZETÉS ÁEA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA KélhaftAbos rxéaz oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., téloldal 14 korona, neuycdoldal 7 korona Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Az írás. — Sztehló Kornél: A »72.000 K. — Sz-o.: A jezsuita kérdés Németországban. — Mohúcsy Lajos: Egyházi közigazgatásunk hibái. — Tárca: Egy laikus elmélkedései. — Különféle. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetés Az írás. Máté ev. 5, 21: Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az Ítéletre. 22 : Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ö atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre, aki pedig azt mondja az ö atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig azt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére. 23: Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: 24 : Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, előbb békélj meg a te atyádfiával és azután eljővén, vidd fel a te ajándékodat. A thrák hegyek alján temetetlen holttestek felett saskeselyűk kóvályognak, az Epirus vizei vértől pirosodnak még, északon és délen űgylehet nehéz ágyúütegek dübörögnek a határok felé, világháborús sejtelmek fekete árnyak módjára nehezednek szivünkre s ime az írás felütött lapján írva van előttünk: „Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre“. A levelek lehullása óta fiatal lelkek százezreinek acélgolyó nyitott utat a csillagok felé s ki tudja hány csillogó szempár csukódik még erőszakos halálra, amíg ez az esztendő pihenni tér. Mintha csak a szeretet Istenének égi trónusát Mars isten foglalta volna el, úgy lobog körülöttünk a háború lángja s mintha csak a harag fúriái száguldoztak volna széjjel a világon: emberek, kik egy hónappal ezelőtt békében turkálták a földet, gyűlölettől izzó szemekkel tekintenek észak vagy dél felé, száz mértföldnyi távolságokból gondolnak egymásra halálos elkeseredéssel — s ha eljön a hadak órája, fegyverek győzelméért véres diadalmakért imádkoznak majd ahhoz, aki egész meggyőződéssel mondá, hogy aki haragszik az ő atyjafiára, az már életrontó, az már méltó az ítéletre. Ide s tova 2000 esztendeje lesz már. hogy a földön járt ő, a békesség fejedelme, a szeretet királya A názáreti vándortanitó csodás magasságokba emelkedett azóta. Az ő nevére millióknak térde hajol meg, könyvek légióiban róla írnak, művészek őt festik, szobrászok őt min tázzák — nincsen név, mit annyian ismernének s annyian kimondanának — és nincsen senki, akit annyiszor s oly csúfosan tagadnának meg, mint őt. 2000 esztendő óta tengernyi vért ontottak sokszor épen az ő nevében az ő követői. A keresztes hadak vad martalócai, az albigensek, a patarenusok elvakult „eretneküldözői“, a 30 éves háború zsoldosai mind-mind el akarták hitetni a világgal hogy egyedül az ő ügyéért nyúltak fegyverhez. Nemrégiben pedig olvastuk, hogy a balkán diadalmak diadalma leend, ha majd a hitetlenek százezrein keresztülgázolva, az Aja Szófiára feltűzik az ő szent symbolumát — a keresztet. Ö pedig azt mondá, hogy az, aki öl, méltó az ítéletre s aki fegyverrel öl, az fegyver által öletik meg. Harci erények dicsőítésére soha nem nyíltak ajkai; a makkabeus oroszlánok példájával nem lelkesítette tanítványait, mikor a farkasok közé küldte őket, amikor Jeruzsálem fölött megállott, nem jutott eszébe, hogy Dávid ott törte össze a jebuziták hatalmát. Isteni lelkének minden megnyilatkozása eleven szén a gyűlölködők, a vérontók fején, igehirdetésének minden betűje szere tetre, békességre szólít. Ha aztán keresztyén népek mégis gyilkoló fegyverrel állanak egymással szemben, nem kell-e azt hinnünk, hogy az ő evangélioma nem ebből a világból való s nem ennek a világnak való, mivelhogy 2000 esztendő múltán sem járta át a szíveket s nem kell-e valami mást várnunk, ami a lelkeket jobban
