Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-14 / 50. szám
1912. december 14. 2. oldal. Evangélikus Lap. 50. sz. meg tudja majd ragadni, amit hihetünk, hirdethetünk anélkül, hogy lépten-nyomon kétségbeejtő kontrasztokkal verjen le bennünket az élet? Mi hisszük és valljuk, hogy az ő evangelioma az egyedüli evangéliom s hogy nem adatott s nem adatik a vergődő, küzdő emberi lelkeknek, a boldogságnak más útja, mint amit ő mutatott meg. Csodálatos szeretet közösséget munkált ez az evangéliom az első keresztyének között, mikor még őseredeti forrásából tisztán omolhatott . . . s egykor, majd ha minden salaktól megtisztul, ha majd a „megzavarok“ fejétől végleg eltisztulnak, akkor minden genfi konvencióknál és békeligáknál erősebben készíti elő annak az időnek eljövetelét, mikor a „farkas együtt fekszik a báránnyal“. De addig, addig mehetünk-e mi lelki krízisek nélkül háborúba, vérontó csatákba, ha kell, ha szólít bennünket a felettünk lebegő sötét végzet?! Reméljük, hisszük, hogy a kegyelem Istene megment bennünket ettől a megpróbáltatástól. De szentül meg vagyunk győződve arról is, hogy a mi Urunk, Vezérünk a gyávák, a kishitűek, a határozatlan ingadozók pártján soha nem lehet. Ha az édes anyaföldnek, a magyar hazának védelméről, nemzeti létünk nagy kérdéseiről lesz szó, akkor mint igaz keresztyének sem tehetünk egyebet, minthogy megyünk . . . megyünk oda, ahol népek ádáz tusáiban is szebb jövendő alakulását készítheti elő az Örökkévaló, kinek útjai kikutathatatlanok s gyarló eszünknek végére - mehetetlenek. n TÁRCA. A biblia. Egy laikus elmélkedései. A bibliában el van mondva, le van írva a zsidó nép története. Megvannak benne összes törvényei. Amit a próféták prédikáltak s leírattak, hogy az utókor minden kétséget kizárólag megállapíthassa s ellenőrizhesse, igazat mondtak-e s beteljesedett-e a jövendölésük, nagy helyet foglal el benne. Nem hiányzanak a zsidó közmondások, a vallásos és szerelmi költészet remekei s a „bölcsészet“ se belőle. Az újabb részéből, amivel a keresztyénség toldotta meg a zsidóság szent könyvét, Jézus Krisztus alakja emelkedik ki. Az evangéliumok az ő életéről szólnak, az ő nagyságát dicsőítik a krónikás primitiv eszközeivel. Az apostolok, kik téritő utakon járnak, a gyülekezeteknek leveleket írnak s velők a jövendő ítélet titkait közlik, az ő nevével ajkukon, az érte való lelkesedéssel szívükben végzik azt a munkát, melyet éltük egyetlen feladatává tettek. Sem a zsidó nép, sem pedig a keresztyén egyház irodalmából nem igen maradt olyan történet vagy tanítás, A Í72t000 korona* Régen nem szenvedett evangélikus egyházunk oly sérelmet, mint a kormánynak azon ténye által, hogy az 1848: XX. törvénycikk alapján adott segélyt az 1913. évre a reformátusok részére 400.000 koronával felemelte minket pedig ebből a segélyfelemelésből kizárt. Az eddigi kormányok úgy a jelenlegi is, ezen államsegélynek fokozatos felemelését helyezték kilátásba és 1908 óta a segélyt fokozatosan emelték is. A segély mindig a két protestáns egyháznak együttesen egy összegben lett kiadva, a felemelés is mindig úgy történt, hogy a mindkét egyháznak közösen adott összeg lett felemelve. Most arra a meglepetésre ébredtünk, hogy mi a felemelésben nem részesedünk. Okul azt hozzák fel, hogy nem folyamodtunk, hogy szükségleteinket ki nem mutattuk. Ez a kifogás meg nem áll, mert annak a kimutatása hogy az evangélikus egyháznak erre a segélyfelemelésre szüksége van, teljesen felesleges azon ígéret mellett, hogy az állam az 1903-ban kimutatott szükséleteink fedezésére melyet a biblia könyvei mellé lehetne állítani. A legfontosabb, a legdrágább az, ami a bibliában össze van gyűjtve. Tehát a biblia már csak ebből a szempontból is a legfontosabb forrás a tudomány s megbecsülhetetlen értékű emlék a zsidóság és a. keresztyén egyház kegyelete számára. De nemcsak mint eredeti s pótolhatatlan forrásnak és ereklyeszerű kincsnek van jelentősége. Akik jobban értenek hozzá, azt mondják, hogy a biblia egyes elbeszélései az elbeszélés művészetének remekei. Egyes zsoltárok a vallásos költészet gyöngyei. Jób könyve pedig az igaztalan szenvedés felett való töprengés s az Istennel is perbeszálló ártatlanság fenséges dokumentuma. Az evangéliumok eleven szemléletessége, egyes történeteinek csodás szépsége (tékozló fiú, irgalmas samaritánus, az özvegy asszony fillérei) a passió meg- rázóan szűkszavú dramatizálása, a szeretet zsoltára, János jelenésének a képei szintén megállják bármivel az összehasonlítást. A karácsonyi történet pedig, a maga egyszerű poézisével felejthetetlen szép emlék, amit az idő ki nem töröl annak szivéből, ki azt édes anyjától tanulta meg. De ne csak a szépség mértékével mérjünk. Akinek valóság kell, való, hamisítatlan élet, az is megtalálja
