Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-20 / 3. szám
6 1912. január 20. is találkoznak oly nagy jóltevői egyházunknak, mint aminő nálunk néhai Glósius Artner Karolina, Hunfalvi Pálné, Eöry Sándor, Simonyi Ágost stb. a reformátusoknál néhai Gelléri Szabó János és Laky Adolf voltak, kik nagyszerű hagyományaikkal nevüket egyházaink történetében megörökitették. Szükségesnek tartom felekezeti iskoláink fenntartását, mert hiszen egyrészről ez a legjobb, sőt egyedüli eszköz, hogy gyermekeinkbe a hazafias igazi protestáns szellemet beolthassuk és belőlük egyházukhoz híven ragaszkodó tagokat, hazánknak hű polgárokat neveljünk, másrészről azért, mert éppen az utóbbi időkben tapasztaljuk, hogy az állami iskolákban a tanerők kinevezésénél és ennek következményeként magukban a tanintézetekben is oly irányzat és szellem érvényesül, amely a protestáns felekezetek szempontjából legalább is aggályos, és amely ellen ezért a leghatározottabban állást kell foglalnunk. Ezért kötelességemnek fogom tartani, hogy egyházkerületünk iskolai ügyeit különösen éber figyelemmel kisérjem és folyton szemmel tartsam. Amennyiben azonban mostoha viszonyok és körülmények kényszerítő hatása alatt kénytelenek volnánk épen kulturális jól fel fogott érdekekből, egyik vagy másik felekezeti iskolát egészen az államnak átengedni, úgy feltétlenül kell, hogy fentartsuk magunknak a hitoktatásról való gondoskodást, különös súlyt helyezve arra, hogy az a lehetőleg intenzivebben gyakoroltassék. Egyike a legfontosabb kérdéseknek a tanügy terén a felsőbb leánynevelés kérdése, amely még nagyon kezdetleges stádiumban van, amennyiben a kőszegi felső leányiskolán és a négy egyházkerületi leánynevelő intézeten kívül, egyházunknak több felsőbb leányiskolája nincsen. Már pedig egyházunk szempontjából főfontosságu, hogy az iskoláinkból kikerülő serdülő evangélikus leánykák igaz protestáns szellemben nevelve, a vallásukhoz és egyházukhoz való hű ragaszkodást majdan belevigyék családi körükbe és beleoltsák leendő gyermekeikbe is. Ezért egyik elsőrendű feladatunknak kell tekintenünk, hogy egyházkerületünknek aszódi leánynevelő-inté- zetét, úgy mint a múltban, a jövőben is fejlesszük és vissza ne riadjunk az ebből esetleg egyházkerületünkre háruló áldozatok meghozatalától sem. Nehéz helyzetük van az államiak mellett a mi tanítóképzőinknek, és igy a bennünket legközelebbről érdeklő szarvasi tanítóképzőnek is, amely csak nemrégen vált kerületi intézménnyé. Nem lehet reánk nézve közömbös, hogy az ifjúságunk nevelésére hivatott tanítók kiképzésénél a vallásoktatás csak mint tantárgy szerepeljen, a protestantizmus lényege és fejlődése pedig a történelem tanításában csak futólag, mint egy történeti epizód esetleg egészen ferde világításban adassák elő, mert méltán lehet attól tartani, hogy tanítói pályájukon is a vallás tanítását csak csekélyebb jelentőségűnek fogják tekinteni; sőt ellenkezőleg óhajtandó és követelendő, hogy a felekezeti iskoláinkhoz kerülő tanítóink át legyenek hatva a protestáns szellemtől és mint vallásukhoz híven ragaszkodó evangélikusok első és főkötelességüknek tartsák a gondjaikra bízott gyermekeknek evangélikus szellemben való oktatását. Ezt azonban csak a saját magunk által fentartott tanítóképzőkben érhetjük el, és ezért nem szabad semmiféle áldozattól visszariadnunk, hogy tanítóképzőinket a mai kor színvonalára emeljük, és a kor haladásával lépést tartva, fejlesszük tovább. Ami a theologiai főiskola ügyét illeti, egyetemes közgyűléseinken már évek óta napirenden van a budapesti egyetemen felállítandó protestáns theologiai fakultás kérdése, amelyet egyházkerületeink, mint az 1848: XX. törvénycikkben szentesített jogegyen- lőséges visszonosság természetes folyományát sürgetik. Egy korábbi vallásügyi kormánytól e részben bírunk oly nyilatkozatot, amely e kérdést az egyetem újjászervezésével kapcsolatban fogja megoldani. Azóta változott a kormány, változtak a viszonyok is és köztudomásúlag a jelenlegi kormány a protestáns theologiai fakultások kérdését a vidéken felállítandó egyetemek keretében kívánja megoldani. A debreceni és pozsonyi egyetemre vonatkozó törvényjavaslat tényleg a törvényhozás előtt fekszik és tárgyalás alatt áll, a debreceni egyetem keretében felállítandó protestáns theologiai fakultásról is gondoskodás történt és az eddigi fejlemények szerint valószínűnek tartom, hogy nem közös protestáns, hanem csak református theologiai fakultás fog szer- veztetni. De ha ez igy van s igy is fog megvalósulni, úgy nekünk evangélikusoknak éppen az 1848: XX. törvénycikk értelmében feltétlen jogunk van követelni, hogy vagy a pozsonyi egyetem keretében állit- tassék fel egy evangélikus theologiai fakultás, vagy pedig a mi egyetemes theologiai akadémiánk ruház- tassék fel egyetemi theologiai fakultás jellegével, amelynek fentartásához autonómiánk sérelme nélkül az állam megfelelő dotációval járulna. Én a magam részéről ezt a megoldást tartanám a legmegfelelőbbnek. Bármiként alakuljanak is ki az e részbeni viszonyok, főfontosságúnak tartom, hogy a lelkészképzés ne merüljön ki az előirt tananyagnak elméleti feldolgozásában, hanem a papi pályára készülő inainkban már az akadémián oltassanak be mindazok az erények, amelyek nélkül hivatásuk magaslatán álló lelkészek el sem képzelhetők. Csak nagyműveltségű, fenkölt gondolkozású, önzetlen, áldozatkész, nemeslelkű és erős jellemű lelkészek képesek híveik szeretetét, bizalmát, ragasz
