Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-02 / 44. szám
It. évfolyant. 44. szám. Budapest, 1912. november 2. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, iskolai és társadalmi hetilap Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Fömunkatársak: Dr. MASZNYIK ENDRE. KOVÁCS SÁNDOR. HORNYÁNSZKY ALADÁR. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: J. K. S.: Október 31. — A reformáció 400 éves emlékünnepe. — Lombos Alfréd: A fizetésrendezés tárgyában. — K. J.: f Szalay László. — A Luther-Otthon. — Különféle. — Pályázatok. — Hirdetések. Október 31.* Oly igénytelen nap, nem jelzi vörösbeti) a naptárakban; szinte észre se vesszük. Pedig mily sokat mond, hatásában mily óriási jelentőségű. Akár március 15-ike. Csakhogy emez inkább csak egy nemzet életében jelentett s jelent sokat, az az emberiség fejlődése, a történet egészének szabott új irányt. E napon áll oda Luther a wittenbergi vár- templom ajtajához s szegezi ki hires 95 tételét. Maga a tény nem mondana sokat s nem is volna méltó a történeti megemlékezésre, ha ez a 95 tétel tisztán egy ember lelkének megnyilatkozása, hogy úgy mondjuk egy egyén vagy csak kevesek hitvallása volna. Ez esetben az engedetlen, renitens barát legfeljebb elveszi méltó büntetését s elődjei egy Szavonarola, Húsz sorsára jut. E hitvallás azonban nem az övé csupán, millió és millió ember lelkében talál visszhangra, akik ugyan azt érezték, ugyanazt vallották, csak a bátorság s erő hiányzott belőlük, hogy amiről meg voltak győződve, azt kinyilvánítani is merjék. Luther csupán a közhangulatnak szószólója volt. Nem ő szüli korát, még kevésbé ama bátor fellépésével megindult hatalmas folyamatot, mely söpör, tör, zúz, új alapot épít azaz csak a régi mohhal benőttet ássa ki újból, hogy erre új épületet emelhessen. Ö csak megadta a tőkét, amely a változásra megérett századot, alapjában kiforgatja sarkaiból. Őt a közhangulat szüli. * Lelkészi körökből. Különben magára maradna szava, mint annyi prófétánál nem lett volna egyéb mint „kiáltónak szava a pusztában,“ mely cseng, egyesek hallják, hogy hamarosan örökre el is felejtsék. Igaza van Tainenek, mikor azt mondja: „minden nagy szellem a maga korának megnyilatkozása, fajának és környezetének terméke“, habár mi a kölcsönhatást is valljuk, hogy viszont e nagy szellem is a történet menetének irányításába cselekvőleg befoly. Luthernél sem áll másként a dolog. Felléptekor a kor már érett a nagy átalakulásra. Bizonyság reá, hogy tételei hihetetlen gyorsasággal terjedtek el mindenfelé, s négy hét múlva már hazánkba Bártfára is eljutottak. így bátran mondhatjuk, hogy az idők teljességében lépett fel. Különben minden igazi reformátor fellépését ez jellemzi, épen fentebb felállított tételünkből kifolyólag. S minthogy érett időben lép fel, fellépése egyúttal jogos sőt szükségszerű is. Hiszen az általános vágynak a hangja, s nem az ő hangja szüli az általános vágyat. S ki a közhangulatnak ad kifejezést, a szívek verését, a lelkek hő vágyát érzi meg s juttatja kifejezésre, az nemcsak jogával él, de kötelességet is teljesít. S ez jogosult volna még az esetben is, ha a vágy csupán a mi szivünkben élne, ha felfogásunkat nem osztaná más. Mert egyéni véleményünket nyilváníthatni emberi jog. Más kérdés azonban, hogy magunkra maradt nézetünk s óhajunkkal micsoda sikert érünk el s nem lesz-e egyenesen
