Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-24 / 34. szám

12. oldal

Evangélikus Lap. 34. sz.

1912. augusztus 24.

nak alkalmas módon való közlése és az egyházközségek hitéletében való általános értékesítése által,

b) a vallásos kérdések megvitatása által,

c) hittudományi és egyházirodalmi felolvasások és viták rendezése által stb.

3. Az értekezlet kötelezett tagja a körben működő minden felavatott lelkész, aki évi 6 korona tiszteletdíjat köteles befizetni a lelkészi értekezlet pénztárába, mely összegből Vs rész az egyházmegyei, Va rész az egyházkerületi, V3 rész az egyet, lelkészi értekezlet céljaira fordíttatik.

4. A lelkészi értekezlet jövedelmét képezi a tagdíjak V3-a, az esetleges pénzbeli adományok, vagy hagyományok, esetleges offertoriumok, vagy gyűjtések.

5. A lelkészi értekezlet lehetőleg az esperességi gyűlés alkalmával tartandó meg s azon minden tagnak megjelenése kötelező. Az indokolatlanul távol maradó 2 koronát tartozik az értekezlet pénztárába befizetni.

6. A lelkészi értekezlet tisztviselői: az elnök, a jegyző és a pénztáros akik hat évre választatnak.

7. Az elnök kötelessége az értekezletet előkészíteni, egybehívni, ha önkéntes munkálkodók nem jelentkeznének, a munkahozót kijelölni, aki tartozik a felhívásnak eleget tenni. Utalványozza a felmerülő kiadásokat.

8. A jegyző vezeti a jegyzőkönyvet, elkészíti a kivonatokat, az értekezlet megbízása folytán szerkeszti az értekezlet kiadványait, referál az egyházi lapoknak az értekezlet lefolyásáról s egyéb fontosabb ügyeiről.

9. A pénztáros nyilvántartja a tagokat, beszedi a tagsági díjakat, amelyek Va-át minden év december

31-én a kerületi, illetve az egyet, lelkészi értekezlet pénztárába küldi, bevételezi az esetleges adományokat, az elnök utalványozására teljesíti a kiadásokat.

10. A lelkészi értekezlet képviselteti magát a kér. lelkészi értekezleten, ahová felterjeszti indítványait és beküldi értékesebb munkáit.

11. A lelkészi értekezlet összegyűjti a felolvasott munkákat s anyagi viszonyaihoz mérten azokat „Évkönyv“ alakjában kiadja.*

Levél a szerkesztőhöz*

A tiszai evangélikus egyházkerület eperjesi kollégiumának jogakadémiai prodékánjától a következő levelet kaptuk:

Becses lapjuk egyik legutóbbi száma foglalkozván a tiszai ágostai hitvallású evangélikus egyházkerület eperjesi kollégiumának legutóbbi értesítőjével, többek közt kifogásként felhozza, hogy a kollégiumi jogakadé* Az értekezlet az előadó javaslatát egyhangúlag magáévá tette, határozatát felterjesztette a kér. lelkészi értekezletre, megküldte az egyházmegyék lelkészi értekezletnek hason módon való szervezkedés céljából.

mián kevés az evangélikus hallgató s ebből folyólag fölveti a kérdést, hogy érdemes e „nekünk lutheránusoknak másvallásúak részére jogakadémiát fentartani?“ Kifogásolja továbbá, hogy a római katholikus és izraelita hallgatók nem fizetnek több tandíjat, mint az evangélikusok, holott azoknak „egyháza egy fillérrel sem járul az intézet fentartásához“. Helyteleníti végül, hogy idegenvallásúak éppen úgy részesülnek a tápintézet és az ösztöndíjak kedvezményeiben, mint az evangélikusok.

Legyen szabad ezen észrevételekre a következő felvilágosítással szolgálnom:

Az értesítő 189. lapján található összeállítás szerint a jogakadémián összesen 123 protestáns hallgató volt, vagyis a 319 főnyi összes létszámnak 40°/o a. Ez igen tekintélyes arány. Ezek kedvéért igenis érdemes jogakadémiát fentartani annál inkább, mert számuk évről-évre .szaporodik.

De nem csupán ezekért, de a másvallásúakra való tekintettel is fenn kell azt tartanunk, mert ezekkel szemben is érvényesül az evangélikus tanintézetekben és tanárokban élő protestáns szellem.

Fentartandónak mondja az Egyházi Alkotmány is az eperjesi jog- és államtudományi kart „a protestáns szellemnek e téren is kívánatos ápolása“ érdekéből.

De fenn kell azért is tartanunk, mert hiszen a hazai négy római katholikus jogakadémián, meg a kassai állami jogakadémián és a két állami egyetemen — köztudomás szerint — nem uralkodik a protestáns szellem. Már pedig nem közömbös az reánk, szegény „lutheránusokra“ (?) sem, mily szellemben nyeiik kiképeztetésüket a jövendő törvényhozók, bírák, államügyészek, ügyvédek, közigazgatási főtisztviselők stb. 1 A reformátusok — nagy áldozatokkal — négy jogakadémiát tartanak fenn s akkor mi evangélikusok, még afölött töprengünk, hogy fentartsuk-e egyetlen jogakadémiánkat, amely a hazai tíz jogakadémia között a legnépesebb ?

Különben is ezt a főiskolát csak kisebb mérvben tartja fenn az egyházegyetem és az egyházkerület: pár ezer koronával. Ezt a jogakadémiát ugyanis régi — rendeltetésüktől el nem vonható — alapítványok, a magyar állam, a törvényhatóság és a város, legfőképpen pedig saját bevételei tartják fenn. Miért ne bírna tehát az evangélikus egyház is egy oly főiskolával, amely neki díszt és fényt kölcsönöz, holott az neki oly kevésbe kerül s amely főiskola oly hasznos szolgálatokat tesz az egyháznak is?

A protestáns tanulóknak állítólag kevés számát éppen csak a jogakadémián kifogásolja a cikkíró. Miért nem ötlött ez szemébe a kollégium főgimnáziumánál is? Itt az arány rosszabb, mint a jogakadémíán, mert 371 tanuló közül mindössze 137 a protestáns? Pedig a főgimnáziumot az egyház sokkal nagyobb mértékben tartja fenn, mint a jogakadémiát.

Az a kifogás, hogy a tandíj szempontjából nem