Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-24 / 34. szám
6. oldal. Evangélikus Lap. 34. sz. 1912. augusztus 24. miniszteri rendeleteket, végre referál a tanintézeti ügyekről, ezek közt a községi felsőbb leányiskoláról, amelynek Szombathely városa 70,000 korona segélyt ajánl fel, ha az intézet oda áthelyeztetik. Az idei kér. gyűlés lesz hivatva ezen kérdésben határozni. Ezek után következik részletes jelentés az elmúlt évben befolyt adományokról és gyűjtésekről, a hitélet és áldozatkészség nyilvánulásáról, amelyből megnyugtatással konstatálhatjuk, hogy a dunántúli kerületben eleven egyházi élet pezseg. (Sz—o.) Baltík Frigyes püspök jelentése a dunán- ínnení kerület közgyűléséhez. Ezen jelentésemben egy évi munkánkról adok számot ! Szivemet az egyház Urához emelem, mert munkánknál a mi segedelmünk az Úrtól jött; s hálát adok szent nevének! De azon fohásszal is járulok a zsoltár- iróval az Úr irgalmasságához: „A mi kezeinknek cselekedeteit erősítsd meg.“ (XC. 17.) Mert a munka jegyében folytak le napjaink a múlt közigazgatási évben. Építettünk Sión hegyén. Selmecbányái tanítóképző-intézetünk már készen áll. Berendezése folyamatban van. Lépések történnek, hogy a minisztérium által követelt internátus is létesüljön. A múlt évi kér. gyűlésből kiküldött bizottság julius hó 5. és 6-án Selmecbányán ülésezett és az intézet szervezetére vonatkozó munkáját most fogja beadni ezen főtiszt, gyűlésnek. Örök emlékezetben maradjon kerületünk évlapjain ama szakszerű, gondos és fáradhatlan vezetés, amelyet ezen intézetünk felállítása körül kifejtett a megbízott kormányzó testület, élén tisztelt elnökével Farbaky István úrral, a tervrajzokat szakértelemmel és evang. buzgósággal önzetlenül előkészítő Sobó Jenő tanácsos úrral és a kezelést vezető, vas szorgalmú Király Ernő igazgató úrral A mű befejezésének sikere ezen közgyűlés bölcs határozataitól fog függni. Azért mondjuk: „Urunk a mi kezeinknek cselekedeteit erősítsd meg.“ Egy másik virágzó intézetünknél is folytak az utolsó építő munkák. Értem modori leánynevelő intézetünket. A beteg- pavilion felépíttetett, a vízvezeték rendeltetésének átadatott. Siker koronázta Hollerung Károly esperes urnák ezen intézet körül kifejtett fáradozását! Ö kezdeményezte annak felállítását s ő végezte be Isten segedelmével utolsó falainak helyreállítását. A kerület hálával jegyzi be emlékét az intézet lapjaira s mondjuk: „Urunk a mi kezünknek cselekedeteit erősítsd meg.“ És örömmel s hálatelt szívvel kívánom itt megállapítani, hogy nem hiába fáradoztunk Modorban, a nagy áldozatokkal mintaintézetet alkottunk. De hogy annak felvirágozását elértük, az érdemül első sorban az áldott tevékenységű igazgatónő, Brand Vilma úrhölgy szakszerű és lelkiismeretes vezetésének tudandó be, aki ezen intézetünk lelke. Azonban, hogy az internátusi felügyelet napi sokoldalú munkájának s az irodai teendők kezelésénél néki segédkéz nyujtassék, hogy sem ő, sem a kiváló tanerők a tulajdonképpeni igazgatói, illetve tanítói munkájuktól el ne vonassanak, a nőttön- növő folyó munkálatok elvégzésére okvetlen szükséges — más hason intézetek példáját is követve — egy kisegítő személy alkalmazása. Ezen ügynek elintézését ajánlom a főtiszt, egyh. kér. közgyűlés figyelmébe. Ezen áldozatot megérdemli a buzgó igazgatónő s megkívánja intézetünk érdeke!...............Az intézet fennállása első tíz esztendejének emlékét a junius 20—22-én lefolyt záróvizsgák után, junius hó 22-én délután ünnepeltük meg tartalmas programmal s nagy közönség jelenlétében. Másnap délelőtt hálaadó istentiszteletet tartottunk, amelyet én magam végeztem. A vizsgákon meggyőződtem, hogy mily kitűnő eredménnyel folyik az évi áldott munka Itt is fohászszerüen mondom: „Urunk a mi kezeinknek munkáját erősítsd meg.“ Igen sajnálom, hogy sok teendőm és sűrű hivatalos utaim miatt ez évben sem látogathattam meg személyesen kerületünk két kiváló liceumát. De az igazgató urakkal a munka irányításánál folytonos összeköttetésben lévén, nyilván tartom a nagy múlttal bíró két intézet jelenleg is áldott munkáját. Továbbá ez évben mint soros püspök résztvettem az egyet, egyház pozsonyi theol. akadémiájának szakvizsgálatain s meggyőződtem, hogy ott tudományos, komoly s az egyház javát előmozdító munka folyik. Itt csak az a megfontolandó körülmény, hogy a theológusok száma az egyház szükségéhez képest nem elegendő. Ezen segíteni kell. Aki az idők jeleit tanulmányozza, az egy véleményben lesz velem — a theológusok nevelését minden tekintetben kezünkbe kell venni és Otthonainkban növendékeinknek teljesen ingyenes ellátást kell adni, a leckepénz fizetése alól fel kell őket szabadítani, még könyvekkel s a szükséghez képest ruházattal is el kell őket látni! És ami a fő, ne csak a theoiógiát mint tudományt ismerjék meg, de a lelkészi hivatal viseléséhez szükséges ismereteket is szerezzék meg. Főkép országos egyházunk három isten- tiszteleti nyelvére kell tekintettel lennünk . . . Egy lelkészi szemináriumot kell alkotni. Tekintettel azonban a magyarhoni ev. egyházkerületek szegénységére s az egyházközségeknek e téren való tétlenségére, figyelembe véve a theológusok számát is, kívánatos s szükségeinknek megfelel, hogy a három theol. akadémiát egyesítsük és egy jól berendezett lelkészi szemináriumot alkossunk. Szerintem ez lenne az 1917-ben tartandó reform, jubileumnak legszebb emlékműve! Azonban ne feledjük el s követeljük, amihez országos törvényeink alapján jogunk is van, hogy az állami egyetemek egyikén ág. hitv. ev. theol. fakultás is állíttassák fel. Úgy a jogegyenlőség és viszonosság törvényben biztosított elve, mint evang. egyházunknak a reformáció óta fennálló praxisa, a lelkészek tudományos egyetemi kiképzése azt kívánja, hogy theológusaink az egyetemen a műveltség magasabb
