Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-24 / 34. szám
Evangélikus Lap. 34 sz. 7. oldal 1912. augusztus 24. tudományos színvonalát is elérhessék. íme, itt van az alkalom, hogy a Pozsonyban létesítendő állami egyetemen evang. egyházunk theol. fakultást is kapjon. Meg vagyok győződve, hogy ennek a főtiszt, egyház- ker. közgyűlés is kifejezést fog adni. Tudom, hogy magyarhoni evang. egyházunk bármely egyházközsége, ahol egyetem van, szívesen látná a maga falai közt a theol. fakultást. De theológusainkra nézve kívánatos, hogy ott pezsgő egyházi életet is találjanak, amit a pozsonyi evang. egyházközség kebelében az egyházi és tanintézeti szervezet és munka minden fokán hála Istennek, találnak is. Pozsony méltó helye úgy a theol. akadémiának, mint pedig az egyetemi fakultásnak. De ha a lelkészképzésről kell hogy gondoskodjunk, a lelkészeknek állásukhoz mért gondnélküli megélhetéséről, illetve gyermekeik neveltetésének kérdéséről sem szabad megfeledkeznünk. Elsősorban a lelkészeket választó, a hiványt kiállító egyházaknak volna ez szent kötelessége. Vannak tiszteletre méltó kivételek, ahol a lelkészi fizetések újból rendeztettek, de az egyházakat vizitáló püspökök a legjobban tudják, hogy bizony sok helyütt még a tolerancia idejében megállapított, de nem minden tételben biztosított javadalmazás a papiroson még ma is változatlanul fennáll. Az idők változtak. Úgy áll ma a dolog, hogy akadémikus műveltséggel bíró lelkészeink itt-ott az alsóbb rangfokozatban álló másrendü hivatalos személyzet fizetését is alig érik el, sőt javadalmazásban maholnap a tanítók alá kerülnek. Én, őszintén mondva, elsősorban a lelkészeket választó gyülekezeteket tartom hivatottaknak, hogy lelkészeik javadalmazását emeljék. Tehetik, mert a tanítók, az esperesség, az egyházkerület, az egyházegyetem fentar- tásának terhe ma már nem nagyon, vagy egyáltalán nem is nyomja az egyházközségek vállait. De az országos törvények alapján az államtól is teljes joggal követelhetjük, hogy a lelkészek fizetésének ügyét rendezze. Azt hiszem, hogy a főtiszt, kér. közgyűlés meg fogja tenni a kellő lépéseket, miszerint az állam részéről is végre-valahára a lelkészi fizetés rendezésének kérdése méltányosan megoldassák. Egyébként egyházunk sokoldalú szükségleteit tekintve, továbbá azon körülményt is, hogy legújabban a minisztérium az új gör kath. hajdúdorogi püspökségnek állami dotációt adott, a dolog természeténél fogva is leghelyesebbnek tartom, ha az 1848 : XX. t.-c. alapján az államtól szükségleteinket teljesen fedező dotációt kérünk, az eddigi kisebb segélyeztetések mellett, vagy esetleg helyett is. Kérem ezen sürgős ügynek a gyűlés napirendjébe való felvételét. Megnyugtatással jelzem, hogy a káplán-kongruának ügye a kormánnyal rendeztetett Egy-egy kerületünk évi tíz tíz ezer koronát kap e címen. Tekintettel a káplán- kongrua törvényre, ahol a fizetéskiegészítés csakis szerény 1Ó0 koronáig történhet, oly irányban történt megállapodás, hogy a káplánt tartó egyházi közeg 200 koronával járul a fizetéshez, a hiányzó 800 korona pedig fedeztetik a kongruából. Ennélfogva most már a lelkészek, az egyházközségek, az esperességek és a püspöki hivatal is s.-lelkészeket ez alapon alkalmazhatnak. Tekintettel irodám igen sok munkájára és a legidősb püspöki munkakörrel egybekötött gyakori utakra s tekintettel arra, hogy a theotógushiány következtében az oldalam mellett működő egyházközségi hitoktatók gyakran a tanév közepén távoznak rendes lelkészeknek s így a székhelyemen lévő sok tanintézetben a hit oktatás terhe irodámra esik, minek folytán munkaszemélyzetem egyikét nélkülözöm : elhatároztam, hogy a fiatal lelkészjelöltek egyikét — ha akad — mint s.- lelkészt irodámba veszem s neki a kongruából 800 koronát folyósítok és felkérem a főtiszt, egyházkerületet, hogy a csekély, évi 200 koronát, mint az állást fenntartó hatóság ezen munkásomnak megadni szíveskedjék. Biztosítom, hogy ezen állás állandó nem lesz, mert amint a hitoktató elmegy, ezen segédlelkész hitoktatónak lép elő; de a püspöki iroda biztosítja van, hogy rendes munkásai a helyi hitoktatás miatt el nem vonatnak munkakörüktől. Ily segédet alkalmaztam is Szűcs Sándor lelkészjelölt személyében. A m. évi kér. gyűlés határozatához képest a lelkészválasztási szabályrendelet kinyomatott s az egyes egyházaknak s esperességeknek megküldetett Hasonlóképen a tűzbiztosítás ügyében az egyház- községeknél megtörtént az intézkedés, hogy a biztosítás az épületek teljes értéke szerint eszközöltessék; a munka azonban részben még folyamatban van. Kötelességem felhívni a főtiszt, közgyűlés figyelmét azon körülményre, hogy a tanítók elleni fegyelmi ügyek nagyon is szaporodnak. Ellenben némi megnyugtatásul szolgál, hogy az új lelkészválasztási szabályrendeletben pontosan megállapított eljárás következtében a lelkészválasztási kellemetlen peres ügyek apadásban vannak. Megdöbbentő azonban a theologusok csekély száma. Ennek folytán két helyütt kellett ideiglenesen — az egyházak kérelme folytán — helyettes lelkészeket alkalmazni. A szórvány helyeken, a nem evang. tanintézetekben a hitoktatás berendezése is sok gondot ad a kerületi közigazgatásnak. De jure az egyházkerület nem is köteles a terhet első sorban, vagy kizárólagosan viselni. Az egyházközségek lennének első sorban hivatottak arról gondoskodni. Továbbá az intézetet fenntartó közeg s ez többnyire az állam. De vallásunk ezen igen fontos érdekének szempontjából de facto az egyházkerület szeretettel nyújt segédkezet s jár el ezen a téren a saját elhatározásából, minden jogi kötelezettség nélkül. A források azonban elégtelenek, az egyházközségek csak igen csekély kivétellel viselik a tehernek egy kis részét s az esperességek képtelenek e címen hozzájárulást adni. Pedig a 'kerület áldozatkész tevékenysége nem fedezheti teljesen a szükségletet, annál kevésbbé,
