Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-24 / 34. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 34. sz. 1912. augusztus 24. Gyurátz Ferencz püspöki jelentése az 1912. évi közgyűlésre. Ezen püspöki jelentés kerülve azokat a frázisokat, amelyekkel az úgynevezett pozitív hit hirdetői vallásosságukat piacra vinni szokták, a gyakorlati keresztyén- ségre fekteti a fősúlyt és a holt betűvel szemben a tettekben nyilvánuló élő hitet állítja oda az igazi keresztyénség postulatumának. „Az egyháznak — mondja Gyurátz, — főtiszte az istenfélelem, lelki épülés élesztése mellett a templomban hirdetett szeretetnek az életbe is átvitele, hatásának a boldogság emelésében tanúsítása ... Jól tölti be tisztének minden igazságát az egyház, ha híveit nem holt, hanem élő és munkás hitre neveli, ha megérteti velük, hogy nemcsak szájjal, hanem cselekedettel is bizonyítanunk kell hűségünket a Krisztushoz.“ Gyurátz azonban jelentésében nemcsak a célt jelöli meg ekként, hanem az eszközöket is és igen értékes útmutatást ad, miként kell a keresztyénség alapelveit az életben megvalósítani. A szeretet munkáját az egyházmegyénként felállítandó belmissziói egyesületekben akarja végeztetni és részletesen kijelöli ezen egyesületek tevékenységi körét. Nem csupán az árvák, betegek és nyomorultak segélyezését és az irgalom cselekedeteit bízná ezen egyesületekre, hanem azt javasolja, hogy azok az embert minden bajaiban, amikor jó tanácsra, felvilágosításra, jogai megvédésére szorul, jó- akaratúlag oltalmazzák a rosszakarat, ravaszság tőrei ellen. Szóval a jó uralmát akarja érvényesíteni a gonosz ellen a krisztusi szeretet segítségével. A jelentés szerint „tervezetet állapítana meg az egyesület, amely szerint nem, legfeljebb az összes földi vallások enciklopádiájá- nak nevezhetjük. Tarkázva van a lelkek és szellemek kultuszával éppúgy, mint minden primitiv polytheizmussal s még a tudományhoz is alkalmazkodott. Elfogadta Kopernikus elméletét éppúgy, mint ma jezsuita művelőiben a biológiát. Még a történeti kritika alkalmazásától idegenkedik a vallástörténelemben, de itt is majd megalkuszik a viszonyokkal. Hisz’ máris hirdetik az olasz modernisták, hogy történelmi kritika és vallásos hit, két különböző dolog és szabad a hitnek igent mondania ott, ahol a tudomány nemet mond. Régóta ismerjük „a dupla igazságról“ és „lelkiismeretiről szóló középkori és újabb felfogását, hogy ne mondjuk: kétkulacsosságát. Hazai typusa: Prohászka Ottokár. Pedig Wundt szerint a vallási tudat fejlődés- történetének psichologiai alapon való kutatása hit és tudás között diszonanciát nem tűr. Reformátoraink is a hit normájává a lelkiismeretet s az egyéni meggyőződést tették. De a felfogásukhoz a szentirásnak, mint érinthetetlen kijelentésnek s a később verbális inspirációnak hirdetésével következetesek nem maradtak, sőt az orthodoxiában ez a felfogás módosított katholicizmusra vezetett. Nagy vala az átmenet a középkori katholicizminden gyülekezetben rendszeresen tartatnának vallásos esték a téli időszak folyamán, kapcsolatban ismeret- terjesztő előadásokkal, amelyek felvilágosítást nyújtanának a népnek közérdekű fontos kérdésekben. Népies, könnyen érthető felolvasásokban ismertetnék a társadalmi bajok enyhítésére irányuló intézményeket, — közelebb a baleset ellen biztosítást, a földmívesek, gazdasági munkások, cselédek nyugdijáról szóló törvényt. Népszerű előadásokban rajzolnák az egészséggyilkoló, a testi, lelki erőt idő előtt elsorvasztó alkoholizmussal járó veszedelmet. Tárgyalnák az okszerű intenzív gazdálkodás ügyét is. Reá irányoznák a figyelmet p. o. a selyemtenyésztésre, a gyümölcsfa nemesítésére, ismertetnék a konyhakertészetnek, méhesek tartásának előnyeit, a gyógy- füvek termelésének, gyűjtésének hasznos voltát. Elébe tárnák a hallgatóknak a mértékletesség, szorgalom, takarékosság nyomán járó áldást, a mértéktelenség, munkátlanság, pazarlás szomorú következményét: a koldusbotot, a keserű irgalomkenyeret, a holtig tartó panaszt.“ íme milyen gazdag tevékenységi kört rajzol Gyurátz Ferenc ezen egyesületek részére avégből, hogy egy a keresztyénség alapelvére, az altruizmusra fektetett társadalom már e földön létesüljön. Teljesen ellentétben van ez azzal, amit a gyakorlati szocializmus akar. Az elméleti szocializmus értékét „amig a jóttevő szeretetre hivatkozik“, Gyurátz is méltatja, ez az új szövetség alapján áll, de sajnos a gyakorlatban más színben tűnik fel a dolog. A modern szocialisták nem az emberi társadalom boldogítására, hanem a saját zsebük megtömésére törekednek. A modern szocializmus a legvastagabb egoizmus irányát musról a reformációra és még hosszabb időre volt szükség a Luther lelkében megfogamzott lelkiismereti szabadság tisztább és világosabb kifejlődésére. így azután a protestantizmusban egészen természetszerűleg egy, a reformátorok nézeteit ismétlő konzervatív s a kritika jogát hirdető liberális irányzat fejlődött ki, mely utóbbi annyira elhagyta az előbbit, hogy p. o. az orthodox protestáns inkább rokonszenvezik ma a hithű katholikussal, mint egyháza liberális theologusával. A haladás a protestantizmusban is, minden „Spruchkollegium“ vagy „Jatho-eset“ dacára, a differenciálódás irányában megy végbe s a hitbeli meggyőződés valódi vagy mesterkélt egysége nála is utópiának veendő. A keresztyénségben helye van a hit bármely formájának s így vallási türelemmel kell egymásiránt viseltetnünk. A hitvallások és irányok békében éljenek egymással. A vallási türelem eszméje a jövőben valósuló gyakorlati postulátum, amint a nagy kath. Dollinger is mondotta, hogy a különböző történeti vallásfelekezetek valósága nem kárára, hanem hasznára van az istenországa szent ügyének. A religió szó nagy változáson ment át. A rómaiaknál a kultusz általi megkötöttséget jelenti. A filozófia
