Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-10 / 32. szám

2. oldal.

Evangélikus Lap. 32. sz.

1912. augusztus 10

összes hivatalokban és magánirodákban is. Vörös betűs napon a posta sem fogad el 11 óra után ajánlott levelet, vagy pénzküldeményt, sőt kisebb forgalmú postahivatalok zárva lesznek.

A Szent István napi ipari munkaszünetet elrendelő törvény is ellentétbe jött a pápai motu proprióval, a pápa megengedi, hogy az ipari segédmunkás Szent István napján dolgozzon, az állami törvény nem.

Ami különösen a Szent István napot illeti, nem értjük a „Magyar Szó“ felháborodását amiatt, hogy a pápa ezt a speciális magyar ünnepet megszüntette. Jól van ez így, mert a szent király ünneplésénél a katholikus jelleg a domináló. Semmi sem veszélyesebb reánk protestánsokra nézve mint az, ha a klerikalizmus nemzeti színű szalagokkal felcicomázza magát. Az olyan nemzeti ünnep, amelyen protestáns miniszterek processzióban vesznek részt és protestáns katonák a szentség előtt térdre borulni kénytelenek, nekünk nem kell.

Kérdés miként fognak ezek a tisztán egyházi rendelkezések megvalósulni az életben ? Vájjon ezután is szünetelni fog-e a munka karácsony, husvét és pünkösd második napján? és mit csinálunk mi protestánsok?

Hiszen az bizonyos, hogy minket a pápai

motu proprio nem kötelez, .de az is bizonyos, hogy mi protestánsok összes ünnepeinket — kivéve a reformáció ünnepét — a róm. katholikus egyháztól vettük át és most midőn a római pápa — tekintettel a népjólétre és a gazdasági haladás igényeire redukálja az ünnepeket, mi legyünk a maradiak, minket licitáljon túl a római pápa józanságában?

Az jóformán közigazság, hogy a protestáns népek gazdasági előbbrevalóságának egyik jelentékeny oka az volt, hogy nekünk kevesebb az ünnepünk, mint a római katholikusoknak. És most mi legyünk azok, akik a róm pápa szerint felesleges ünnepléssel népünk gazdasági erejét gyöngítsük? Jó lesz ezen gondolkozni és a legközelebb tartandó zsinaton ezt a kérdést is elintézni.

Sztehlo Kornél.

Őszinte szó.

Sok szó esik manapság a lelkészi fizetések rendezéséről egyházi lapjaink hasábjain jobbra is, balra is. Meg-megszólamlanak a kérdésben hol a kongruások, hol a nem-kongruások, illetve a nagy fizetésű papok részéről, Mindenik fél, persze, a maga érdeke szempontjából, hébe-hóba több-kevesebb rovására a másik fél érdekeinek. S miután fizetésről, pénzről itt is, ott is megvalósulni remélt jövendő előnyökről vagy hátrányokTÁRCA.

Az eredetiségről.

Irta: Koller István.

Nem akarok rendszeres tanulmányt írni, csupán csak gondolatok közlése a célom e kérdésről. A címben felvett kérdésről röviden elmélkedni annál is helyénvalóbb, mert ezzel egyúttal azt az álláspontot megvilágítjuk, amelyet a modern irodalommal szemben elfoglalni a leghelyesebb.

Eredetiek azon egyéniségek, kik merész képzelőtehetséggel és nagy teremtőerővel bírnak. Nagynak, eredetinek lenni az érdem Nietzsche szerint is. A tömeg a nagyok érdekének van alávetve. A nagyság pedig: különbség másoktól mindenben. A nagy emberek csinálják a kultúrát és nem a többség, a Dosztojevszik, Tolsztojok, a Darwinok, a Spenzerek. Molnár István dr. szavaival élve: „Hogy valamely országban kevés az analfabéta, az csak azt mutatja, hogy megvolna az eszköz a művelődésre.“ De a hajlam nem tanulható;

az egyéni sajátság, ha nem is bizonyos faj birtoka. Bár az intenzív tömegnevelés — ha magasabb szempontokat is szem előtt tart — kedvezőbb miljőt s így nagyobb egyéniséget hoz létre. Az igazi kultúra külön ben egyéni. A szellemi nagyság ugyanis általános nem lehet. Még ha az emberiség összesége a Laplaceok fokára emelkednék, akkor is egyesek kiválnának a többségből. Ami általános, az már kevesebb értékű Csak a mi saját egyéni meggyőződésünk és morálunk értékes. Nietzsche fejti ki a „Jenseits von Gut und Böse“- ben, hogy a demokrácia éppen ezért nivellál, lehúz a tömeg közé. Ámde tévedés is van ebben, mert a tömeg nevelése még nagyobb nagyságot szülhet. Továbbá nem a nagyot fokozni, hanem a zömöt a nagyság felé emelni a cél

Egyesek szerint a turáni s így a magyar faj csak talentumokat szül s nem lángészt. A talentum újat nem teremt, csak kitünően utánoz. A lángész újat teremt az ihlettség pillanatában. A költészetben a lángész abban nyilvánul, hogy sok szép hasonlat, kép és gondolat magától jő az észbe, a lélekbe. Pl: Arany, Petőfi, Komjáthy, Hugo V. költészete. A rím és a jó ritmus is hozzá-