Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-27 / 30. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 3Ó. sz. készekre nézve előnyösebb is. Úgyde a minisztérium által tervezett rendezésnél meg kell állapítani, kinek van 3000 korona jövedelme és akinek nincs, megállapítandó mennyije van, hogy tudni lehessen, milyen nagy legyen a korpótlék? A korpótléknak ily feltételekhez kötött megadása tehát nem egyéb, mint a szolgálat tartamától és a tényleges jövedelemtől föltételezett kongruaemelés és magán viseli ennek teljes ódiumát. Az ilyen jövedelem-megállapítás óriási munkával és sok idővel jár és szinte lehetetlen, hogy a törvény, melyet a miniszter ősszel be akar terjeszteni, már 1913-ban végrehajtható legyen. Már pedig a lelkészek nem igen várhatnak. Bis dat, qui cito dat. Amit itt írtunk, az a komor és frázisokkal meg nem másítható igazság. Sajátszerű, hogy lelkészeink közül sokan vannak, akik ezt a rideg igazságot nem szívesen hallják és nagy lelkesedéssel tapsolnak azoknak, akik hangzatos frázisokkal elvetik az önsegély gondolatát és éles szavakkal kifejezést adnak a bennök és lelkésztársaikban méltán lakozó elkeseredésnek. Ám próbálják meg, uraim, buktassák meg a kormányt és hozzák vissza Apponyit vallásügyi miniszternek. Talán többet fognak elérni? IgéTÁRCA. Sarolta. (Fordítás a „Christliche Welt“-böl.) (Folytatás.) Nehéz hetek következtek. „A betegség ereje megtört“ mondja az orvos. Úgy látszik, a nagyságos asszonynál hiányzik az élet energiája. Ha egy kicsit össze tudná magát szedni, nagyságos asszonyom! Itt van például a mi új gyermek-kórházunk. A feleségem szívesen oda kisérné. „Gyermek-kórház !“ Ez a szó emlékeket idéz fel, amelyeket jobb lenne elnémítani. Már megint a keserűség érzete ébred fel benne. „Gyermekek! Idegen gyermekek, mi közöm hozzájuk?“ Az orvos már régen elment és szavai még mindig izgatják. Látományként tűnt fel előtte a gyermekarcok sokasága, gyermekek halvány szenvedő vonásokkal. Gyermekek, amelyek segélyért esengve tekintettek feléje. Ő azonban gyötrelemmel fordult el e képtől. Még úgy sajgott benne a seb. Nem akarok, nem tudok, ők idegenek! Arcán most hideg zárkózottság honolt. 1912. julius 27. reteket bizonyosan De aki a tényleges viszonyokkal számol és a lelkészeken mégis segíteni akar, az nem térhet ki az önsegély követelménye elől, melyet e sorok írója már annyiszor hangoztatott és amelyet a nagyhangú szónokok kicsinylőleg a „jövő zenéjének“ szeretnek bélyegezni. Sztehlo Kornél. A Luther-Otthon házi és fegyelmi rendje. Megállapittatott a Luther-Otthon kormányzó bizottságának 1912. évi julius 2-án tartott ülésében. 1. §. A Luther-Otthonban a házirend alapelve, hogy lakói mint a társadalomnak, a hazának és egyháznak leendő munkás tagjai a helyesen értelmezett keresztyén szabadság s a vele együttjáró önfegyelmezés szellemében a testvéri közösség, tiszta erkölcs ápolása tudományos előkészületekre való ernyedetlen szorgalom, lelkűknek evangéliumi művelése által már itt is bizonyságot tegyenek arról, hogy jövő hivatásuk jelentőségének tudatával bírnak. 2. §. Az intézet lakói közvetlenül az intézet igazgatójának felügyelete alatt állanak, ennélfogva rendelkezéseit köteles tisztelettel fogadják. 3. A Luther-Otthon tagjai kötelesek tanulmányaikat lelkiismeretes pontossággal végezni, a tanórák látogatását, kolokviumok, vizsgák eredményét az index bemutatásával az igazgatónál igazolni. Szőke hajában ezüst szálak mutatkoztak. Valami fáradság, közöny vett erőt egész valóján. * * * Nem csekély gondot okozott Arnold kapitánynak a változás, amelyen neje keresztül ment. Ha belevegyült is egy kis férfi türelmetlenség (könnyebben elviselhetné a dolgot) mégsem hiányzott a lovagiasság: ő a gyöngébb, neki kötelessége segíteni. Rövid megfontolás után szilárd volt elhatározása, hogy egy idegen gyermeknek kell a házba a napsugárt visszahozni. Alkonyodott, midőn nejét felkereste: ez fáradtan támaszkodott az ablakhoz és gépiesen követte szemével a hulló hópelyheket, amelyek csöndesen szakadatlanul leperegtek. Mennyire megkeskenyedett az arcocskája. A férj hangja lágyabb volt, mint rendesen. — Sárikám ! jöttem, hogy veled beszéljek. így nem megy tovább. Talpra kell állanod. Akinek saját boldogság nem jutott, annak idegenből vettel kell próbálkoznia. Szeretnélek megint hallani nevetni, mint régen. Az új esztendő neked is uj kezdést jelentsen. Nincsen saját gyermekünk, legyünk idegennek szülői.
