Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-27 / 30. szám
1912. julius 27. Evangélikus Lap. 30. sz 3. oldal Egyetemi tanulmányain kívüli oktatást j^vivás, tánc, idegen nyelvek, zene stb.) csak oly időben vehetnek, hogy a rendes étkezésnél való pontos megjelenésben gátolva ne legyenek A kollégiális együttérzés megköveteli, hogy az intézet lakói egymással megismerkedjenek és egymással szemben figyelmesek, udvariasak, elnézők legyenek. Az intézet, mint már neve mutatja, nem tekinthető egyszerű szállásnak, hanem családi otthonnak: ehhez képest mindenki úgy viselkedjék, hogy társainak terhére ne legyen, alkalmatlanságot elő ne idézzen, boszuságot ne okozzon. Napközben, de főleg vacsora után oly csendnek kell lenni, hogy tanulmányaiban senki ne zavartassák, ezért az összes helyiségekben, mint a folyosókon és a lépcsőházban való lárma, fütyülés, éneklés, ajtók csapkodása a legszigorúbban tilos. Tapintat, jó modor és illemtudás minden intelligens ifjútól elválaszthatatlan. Egymásközt felmerülő vitás ügyek elintézésére első sorban az igazgató illetékes. 4. §. A Luther-Otthon, mint evangélikus intézet, megkívánja tagjaitól, hogy vasár- és ünnepnapokon saját egyházuk istentiszteletén résztvegyenek. 5. §. Az intézeti könyvtárt kizárólag az otthon lakói használhatják, a könyveket az intézetből kivinni nem szabad. 6 §. A fölkelés ideje télen-nyáron félhét óra. Nyolc órakor a szobákat takarítás céljából el kell hagyni. Aki otthon marad, a tanulótermekben tartózkodik, ahol a tanulni akarókat a tanulásban társalgás által Melegen beszélt és nem vette észre, hogy a fiatal asszony milyen halavány lett és ajkai milyen ridegen csukódtak össze. — Idegen gyermek — szólott végre — mi közöm nekem más emberek gyermekéhez! — Sarolta! — szólt ő intő esdéssel. — Hagyjál engem — felelt a nő elutasitólag — nem akarok, nem tudok! Rideg hangja ingerelte. — Es érveid? — kérdé élesen. De neki nem volt válasza. — Nem tudom és nem akarom! Bosszúsan távozott a szobából. Szeszély, semmi egyéb! Először betege a vágynak gyermeket birni, most pedig úgy tesz, mintha semmi sem volna lehetetlenebb mint gyermekkel lenni. Nagyon elkényeztettem őt. Meglátom meg fog-e hajolni akaratom előtt. Még aznap este irt az árvaház igazgatójának, egy gyermekért, melyet neje gondozás alá venne. * * * vagy más módon zavarni tilos. Egyébként ezen termek reggel nyolc órától este tiz óráig a lakók rendelkezésére állanak. Reggeli Vj8—8A8 ig, ebéd lU2, vacsora 8 órakor lesz felszolgálva Minden étkezést rövid fohász előz meg. Ezen étkezésekhez mindenki pontosan köteles megjelenni, a meg nem jelenést az igazgatónak előze- zetesen tudomására kell hozhi A kijelölt időn kivül vagy elkésés esetében csakis igazgatói engedéllyel lehet étkezni. A konyha az igazgató rendelete nélkül semmit sem szolgáltat ki. Kinek egészségi állapota megkívánja, az igazgató rendeletére külön ételeket kap. A konyhába belépni tilos. 7. §. A lakók gondosan ügyelni tartoznak minden helyiség tisztántartására. Rend és tisztaság dolgában minden szoba lakói a maguk lakásáért felelősek, papirost, hulladékot szétszórni nem szabad, a szoba elhagyása előtt a ruhát és fehérneműt el kell rakni. Ládák és ruhakosarak üresen a padláson helye- zendők el. 8. §. A szolgaszemélyzet kizárólag az igazgató rendelkezése alatt áll s a megállapított munkán kivül másra nem használható. A szolgákat csak délután 4—6 óra között lehet a házból elküldeni. Az intézet személyzetét senki kemény szavakkal, szitkokkal ne illesse. Ellenük felmerülő panaszok az igazgatónak jelentendők. 9. §. A villanyvilágítás használatánál a lakóknak Az, hogy Arnold kapitány a gyermeket neje akarata ellenére a házba hozta, tompa nyomásként hatott nejére. Férjéhez való viszonya nélkülözte a bensőséget és az idegen gyermek a kis kövér Willy iránt beteges ellenszenvet érzett Gondozása Lisettere volt bízva. Amikor a kis gyermek a szobába lépett, gyönge reszketésvett erőt a fiatal asszonyon Ilyenkor aztán kiosont a hólepellel borított temetőbe és letérdelt a sir előtt amely mindent takart, aminek egyszer élete boldogságát kellett képeznie. Tekintete végig suhant a keresztek sorain, amelyek oly mereven állottak a téli tájban. Emberek feküdtek itt. akik kiszenvedtek. Valami irigységféle szállta meg őt. Aki itt feküdni tudna, aludni, aludni! Ugyan mire való az életet tovább élni cél nélkül, remény nélkül? Amikor dideregve hazatért kétszeresen, bántotta a kis Willy hangja, amelynek zaja szobájába hatolt. ♦ * * — Nem, kedves kapitány úr, ne vegye rossz néven, Ön a hibás. Fiatal, halavány nejére ráerőszakolni egy idegen gyermek terhét. És Ön még csodálkozik, hogy nem dalol és ujjong! Tudja-e hogy mi kell neki?
