Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-20 / 3. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 3. sz. 19l2. január 20 nek, mely nem tűrne el többé semmi sérelmet, megtorolna minden bántalmat s a tömeg nevelésével és tömörítésével hadsereget állítana amellé az államférfit! mögé, aki még eljövendő s aki majd visszaszerzi sok opportunitás által elengedett, sok körültekintéssel eljátszott jogainkat“ s harca megindul. Akatholicizmus reneszánsza ime így veszi kezdetét, állami hatalom támogatásával, a protestáns jogok semmibevevésével, politikai jelszavakba burkolózva, a felekezeti béke teljes felfordításával. Érdekes és felemelő az a bátorság és önzetlenség, mellyel a protestáns egyházak az odadobott keztyüt felveszik s igyekeznek a reakció pusztító szellemének útját állani. A régi és egyetlen fegyver: a protestatio újból előkerül s ami eddig a közegyházak előtt teljesen ismeretlen volt, ez évben először történik, hogy a protestáns vezetőktől, püspököktől kapjuk a kormány működéséről a legsúlyosabb elitélő nyilatkozatokat s ezektől nyerünk biztatást az ellenküzdelemre. S habár soraikban a politikai álláspont meglehetős darabokra szaggatta az egységes erővel való fellépést, mindazok által elismertetjük, hogy a közös veszedelemnek meglehetős eréllyel de kevés reménnyel állottak elébe. Az ellenállásban előljártak: az esperességek, később a kerületek. Ezek protestatiói élénken igazolják, mily erő lakozik az igazság prokla- mációjában, mely a rút felekezeti önérdek és hatalomravágyással szemben annyira a mennyire, diadalmaskodott. A csanád-csongrádi esperesség mint első az elsők között — egy beadott indítvány kapcsán — foglalt állást ama reakciós irány ellen, mely oda tendál, hogy a róm. kath. egyház, mint uralkodó egyház a többi felekezetek rovására előjogokban ne részesítessék. Pontozatokban foglalva mondotta ki a közgyűlés, hogy a teljes vallási egyenjogúság megvalósítását követeli és pedig Deák Ferenc szellemében s tiltakozik minden oly kormányzati áramlat ellen, minő eddig a protestánsok hátrányára tapasztalható volt. A soproni felső egyházmegye lelkészi értekezletének határozatát, mely szintén a kormány felekezeti irányzatát bélyegezte meg, követik a brassómegyei, pozsonymegyei, nagyváradi s más esperességek határozatai, melyek mind oda A vallás jelentősége korunkban és a hitoktatás. Irta: Koller István. A „Nyugat“ valamelyik régebbi számában olvastam Schöpflin Aladárnak „Protestantizmus és gondolatszabadság“ című tanulmányát. Engem különösen e mondata ragadott meg: „A protestantizmus tehát fejlesztett egy orthodox alapokon nyugvó egyházi szervezetet s egy racionalista tudományt. A ketiő . . . összesímulni nem tud ... Az állapot kelletlenségét érzi mind a kettő, de a végső konzekvenciákat levonni belőlük egyik sem meri ... A tudományt hozzá méltatlan alkudozásokra kényszeríti, bizonyos kényes pontok kerülgetésére . . . “ Ez a vád részben igaz, amennyiben sokan nem tudják azt az űrt áthidalni, amely a keresztyénség és a modern tudomány között fenállani látszik. A következőben rámutatni kívánunk gyenge tehetségünkhöz képest a vallás lényegére, annak minden kornak szóló nagy jelentőségére. A természetfelettinek, a megnyugvást adó személyes vallásosságnak feláldozását soha sem lehet követelni. A fiatal kor lesz leginkább a materializmus rabjává- S a mai vallásos nevelésünk — sajnos — gyakran nem képes visszatartani ettől senkit sem, mert mellőzi a modern kor lelkét mozgató eszméket, ami azután az életbe kijövő ifjúban teljes közönyt szül a vallás iránt. Nékem e kérdés — a hit kérdése — mindig lelkiismereti kérdés volt; a materializmusról volt idő- hogy rajongó lelkesedéssel emlékeztem meg; lelkembe a hitet spiritualis alapon álló bölcseleti munkák és a liberális theológia adta vissza. Ez utóbbi irányt még nemrég teljes racionalista alapon vallottam — nem tagadhatom, ez sem elégített ki. A következőben végig gondolkodva minden irányt összes konzekvenciáival, elfogultság nélkül igyekszem megfelelni feltett kérdésünkre. Korunk természettudományos gondolkodása hallani sem akar természetfeletti valóságokról: lélekről, szellemről, Istenről. Pedig, ha mélyebben belétekin- tünk a bennünk s kívülünk levő tüneményekbe, be kell vallanunk, hogy a megfoghatatlan észrevevések egész halmaza létezik, amire természetes magyarázatot hiába keresünk. A lelket s az élet lényegét mozgásjelenségekből kimagyarázni sohasem fog sikerülni. Reinke kiéli botanikus kiemeli, hogy örökké titok lesz előttünk a természet célszerű berendezése, bár elismerjük, hogy emellett a célszerűtlen berendezések egész tömegére is rá lehet mutatni és hogy sokat azért fogunk fel célszerűnek, mert szervezetünk alkal mazkodott hozzá. A célszerű szervezetek egy része talán ismét szükségszerűen lett így és mindez máskép
