Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-20 / 29. szám
1912. julius 20. Evangélikus Lap. 29. sz. 3. oldal családot jelent, nem kis szám ez a 853. Ugyancsak szomorúan szól az igazság pl. az 1905., 1906 és 1907. évekről is, amikor — mint azt Vitéz Lajos lelkész a trencséni ev. esp. 1910-ik évi jegyzőkönyvében közzétette 1910-ben, a zsolnai zsinati 300 éves forduló örömévében — 497, 493 és 567 a veszteségeink száma a gyermekek vallására vonatkozó megjegyzéseknél. 1900-ban még jól álltunk, veszteségeink száma kisebb volt, mint a r. kath., a görög kath. és a ref. egyháznak, híveink száma is kitett 1,250.000 és tíz év múlva rá 1,053 (XX). Veszteség 197,000. Ha ez így megy tovább, hová jutunk? mi lesz belőlünk? „Gnóti se autón“ ev. egyház! s védekezzél! Megvan a nagy baj! keressük az okait s jelöljük meg a segítséget is. Az okok ezek: 1 Egyházunk s vallásunk irányában a közömbösség vagyis a szeretethiány. Ha szeretnők egyházunkat mindnyájan igazán: erős volna az és nagy, meg áldott! De mikor sokan, midőn egyház és iskola dolgairól van szó, akárcsak a hős Gusztáv Adolf királynak nem atyjára ütött s katholizált leánya, mindjárt csak a hossszú prédikációkra, újabban meg gyűlésekre gondolnak únottan s ha ezekre nem, akkor a súlyos egyházi adóra, az offertóriumokra, a suppli- kánsokra és nem arra, hogy az egyház, ,,a szentek egyessége“, a lelkiismereti szabadság, a küzdő s üdvözítő élő hit, a munkás szeretet, a szabadságlevelü igehirdetés igazságának s a mártirvérnek megszentelt földje s mindnyájunknak lelki édesanyja; ám mindehhez nincs érzéke a közönyösnek s a hitehagyottnak! * Itt, itt kell a gyógyítást kezdeni; a tátongó sebre a balzsamot sürgősen helyezni. S a balzsam összetétele ez: intenzív tanítás és nevelés egyház-iskolában; a belső misszió ágainak virágzásba hozatala; okosság és szeretettel végzett buzgó lelkipásztorkodás; nőnevelés; dia- sporák gondozása; olcsó és jó, azaz léleknemesítő irodalmi termékek; az alvó egyházi fegyelem felébresztése, ahová tartozzék az is, hogy a hitehagyást, a gyermekek elígérését megbotránkozással bűnnek bélyegezzük, különösen, ha meggyőződéshiányt látunk fennforogni. A vallás* Az ám, de ha az egyház ezeket a lelki jókat csak az unalmas prédikációk és gyűlések alakjában nyújtja, akkor talán mégis gondoskodni kellene ezen alkalmatlannak bizonyult eszközök pótlásáról ? (Szerk.) hunyt szép édesanya képe. A kis Sárika órákig tudott ezen kép előtt állani, azon tépelődve, mi legyen az, egy anya? Minden, ami életében fényes és világos volt, valamiképp összeköttetésbe hozta őt édesanyja képével. így múltak el az évek, egyenlően, egyformán. A kis Sárikából nagy karcsú leány lett, akinek szürke szemeiben néha felcsillámlott a kérdés: most mi lesz? És akkor megjelent a férfi, akinek ő ma a felesége. Egyenes, egészséges modora, természetes üdesége le bilincselték őt. Rövid, heves udvarlás után az övé lett. Most amidőn gondolatai visszabolyongtak, érezte, hogy ő is hivatva van a legszentebb hivatásra, amely asz- szonyra vár. Egész valója arra irányult, hogy minek kell most jönnie. Ekkor érezte először férjének lényében az idegen- szerűt Hangos nyers beszéde arról, amit ő titka gyanánt őrzött, sértette őt. Szemeit merengő fény lepte el. Gyermeke és ő, ez volt neki az egész világ. És most történt a megfoghatatlan, amelynek rettenetes voltát még visszatekintve sem volt képes újból átélni: a gyermek, amelyet fájdalommal szült, halott volt. Midőn kétségbeesésében férjénél keresett támaszt, valami kicsinylő részvétet olvasott ki szemeiből: Még arra sem vagy képes, egészséges gyermeknek életet adni! Vigasztalan napok következtek Testben gyönge, lélekben megtörve, tompa lethargia vett rajta erőt. Úszóhoz hasonlított, aki tudja, hogy a partot már el néni érheti. Gépiesen dolgozik még, hogy magút a viz felett tartsa. De meddig még és mirevaló szaporítani a kínokat? A visszatérő testi erővel egy kis remény is visszajött, csak annyi, mint egy zárt ajtó mögül jövő fény csillámlása. Talán, talán még egyszer megnyílik részedre az ajtó és te beléphetsz vágyaid országába. Ebben az időben engedett férje kérésének és felkeresett egy specialista orvost. Reszkető várakozással nézett a vizsgálat elébe. Ö maga egyedül akarta megtudni sorsát A fiatal asszony felrezzent álmaiból: a mozdony élesen fütyült. A vonat megállt. A szakasz ajtaját fel- rántották, egy fiatal anya lépett be négy éves gyermekével. A gyermek a csöndes helyet azonnal betöltötte nevetésével és csacsogásával. Vájjon a Jézuska őt a távoli nagymamánál is megtalálja-e, vájjon nagymamája tudja e, hogy ő szánkázni szeret.
