Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-20 / 29. szám
4 o'dal. Evangélikus Lap. 29. sz. 1912. julius 20. tanítást a lelkészek vegyék kezükbe, de ez esetben is az egyház meg ne feledkezzék arról, ami a szentírásban három helyen is írva vagyon, hogy: „méltó a munkás az ő jutalmára.“ 2. Híveink számbeli csökkenésének második oka az amerikai kivándorlás, amely megyénként különböző arányú. Az Amerikába való költözködés gátlása első sorban állami feladat, de az egyház is sokat tehet arra nézve, hogy hívei előtt a nagy világgal szemben kedvessé tegye a hont s kívánatossá, hirdetvén nekik hazafiasán, hogy: „itt élned, halnod kell“; az állam pedig gondoskodjék jó közigazgatásról, nemkülönben gyors igazságszolgáltatásról, nemzetiségi s vallási békéről, osztályuralom gőgje nélküli demokratikus életről, igazságos adózásról, kincstári birtokok parcellázásáról s egyéb, az édes magyar hazában marasztaló erőkről. 3. Nyomorúságosak — különösen faluhelyeken — a közegészségi állapotokf ijesztő az orvoshiány. Érdekes és szomorú, hogy kongruás papi fizetésnél is nagyobb jövedelemre szert tehető orvos alig akad faluhelyekre, ahol azután természetesen nő a halálozási arány. Ki segítsen itt sürgősen, ha nem az állam? 4. Növeli a halálozási arányt s így veszteségeinket az erkölcstelenség számos válfajaival kapcsolatban az alkohol mértéktelen élvezete is, amely baj ellen az egyházak az állammal karöltve, különösen a vasárnapi korcsmazárásokkal, az alkohol elleni tanításokkal egyház és iskolában, állami s egyházi fegyelem gyakorlásával, mindenekelőtt azonban sok igaz fiák jó példájával tegyék meg kötelességüket. 5. Ev. egyházi speciális veszteségeink oka továbbá az 1894-ik évi vallási törvény, mely a reverzálisadásokat érvényesítette. Itt nincs más módja a segítségnek, mint hangosan és sikeresen követelni az 1868:53. t.-c. 12. §. visszaállítását, mely a vegyes házasságból származó gyermekek vallását nem szerint, az atya és az anya vallása után határozza meg helyesen és békességesen; elejét vevén az erősebb fél lélek- halászásának a gyengébbel szemben. 6. Utoljára hagytam híveink számbeli csökkenésének már szinte hírhedt egyik főokát: az egy-gyermekrendszert, melyhez az újabbkori úri feminizmus is szorosan ragaszkodik, botorul azt tartván, hogy a több gyermek teher az anyának (Olv. Honti tanügy 1912. év 6. száA kis csacsogó nem akart elhallgatni. Saroltát minden vidám szó szivén metszette. Fel tudott volna kiáltani: nem tudom hallgatni, hallgattassa el a gyermekét! De ajka csukva maradt és a sugárzó anya egészen a gyermekével volt elfoglalva. Végre mégis észreveszi a halvány nő kinos tekintetét. — A gyermek talán csak nem zavarja? Bizonyosan önnek is vannak gyermekei ? — Sértett anyai büszkeség és csöndes megvetés volt érezhető szavaiból. Sarolta behunyta szemeit. Hallgatag, keserű gondolatokba merülve folytatta utazását * * * És most ott állt házának fényesen megvilágított csarnokában Itt mégis úgy érezte, mintha védett helyen lenne. — Itthon van a nagyságos úr, Lizette? — A nagyságos úr elment vadászatra — hebegte a leány zavartan. — A nagyságos asszony ki lesz fáradva az utazástól. Jó lesz, ha egy órára pihen. Estére vendégek vannak bejelentve. — Jól van Lizette — szólt fáradtan Sarolta. Vendégek! Nyugalom után vágyott és férjének vigasztaló szava után. És most hallja szilárd rövid lépteit. Néhány pillanat és ellőtte áll. — Ah hisz te vagy itt; no csak hagyjad, tudom már, a tanár irt nekem Hát bizony ez kemény dió, nem lesz gyermek, nem lesz örökös. De azért nem neheztelek rád, éppenséggel nem neheztelek! Köztünk minden a régiben marad, abban bizhatol. Szive erősen dobogott. Ez mind, amit a férje neki mondani tud? — És még valamit, hogy el ne felejtsem — folytatja — ma este jönnek Schneiderék és Bohlenék, igen, nem lehetett kikerülni. Pihenj le még egy fél órára. Nyolc órára megint friss leszel. Ezzel kiment. Sarolta fáradtan, fázva lefeküdt a pamlagra. Csak most nem gondolkozni! Még egy fél órája van, azután játszani kell mosolyogva a boldog háziasszonyt, addig azonban, minek kellett még megtörténni ? Gépies mozdulattal felkelt és csengetett a szobaleánynak. A föld inogott lábai alatt. Amidőn Lizette belépett, úrnőjét a padlón ájultan találta. (Folyt, köv.)
