Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-06 / 27. szám
2. oldal. 1912. julius 6. Evangélikus Lap. 27. sz. S az emberiség e nagy nyomorúságában a protestantizmus gyújtott fáklyát az óriási szellemi sötétség közepette. A szabad kutatás jogának hirdetésével ő bocsájtott üdítő friss levegőt a dogmák fülledt lomtárába. Egy óriási lidércnyomástól való felszabadulás lázas érzése száguldott végig az elgémberedett lelkű emberiség testén. A protestantizmus így az emberiség fejlődésének egyik leghatalmasabb tényezője lett. Megértette az emberekkel a kor szavát, életerőt adott, új perspektívákat nyitott. Sőt magát a katholicizmust is reformálta s újjászületését ez is neki köszönheti. A katholikus egyház monopolisztikus uralmi helyzete a keresztyénségben megszűnt. Versenyre kell kelni a népek szimpátiájáért. Ma már ott is sokan hirdetik, hogy meg kell érteni az élet szavát. A katholikus egyház egyik legkiválóbb magyar főpapja s vezető szelleme karácsonyi cikkében az élet és fejlődéséről gyönyörű szavakkal így elmélkedik: ,,Nincs a szellemi világban mozdulatlanság — mondja. — Sok új eszme gyulád ki, új látókörök nyílnak. Lelkűnkben folyton új igények fakadnak, új kérdések iránt új fogékonyTÁRCA. Egy jezsuita a jezsuitákról. — A „Neues Jahrhundert“-ből fordítva. — Tyrell György P., a volt jezsuita és hírneves modernista angol író, élte alkonyán kimeritő emlékiratot intézett az akkori jezsuita generálishoz, Martin páterhez. Az emlékiratot néhány héttel halála előtt Gout Raoul kezébe adta át, aki később életrajzát megírta. (R. Gout. L’affaire Tyrell, Paris Nourry 1910.) Gout R. az emlékiratot ebben a könyvben is reprodukálja. Annak befejezését, amely éles vádat tartalmaz a jezsuita-rend ellen, a következőkben közöljük: „Ha ezen levélnek az volna a célja, a jezsuitiz- musnak végét siettetni, ez bizonyosan rosszul kiszámított csapás lenne. A jezsuita-társaságnak nincs szüksége oly támadásra, amilyet ellenségei talán kívánnak. Mert az összeomlás ellenállhatatlan okai a század ság jelentkezik; új világot akarunk teremteni, jobb formát keresünk a közületnek; új konfliktusokba jutunk hitünkkel, eszünkkel, szívünkkel s azokat el nem kerülhetjük ... A világ nem kész és fejlődésében mindig új problémákat zavar fel.“ „Elaltatott fakiroknak, az új idők motívumaik meg nem sejdítő Gül-Babáknak, a „septem sancti dormientes“ barlangjába zarándokló muzsikoknak . . . nincs érzékük a nyugtalanság iránt. Hiszen ők készen vannak “ „Mi pedig az élet közkatonái, a nagy világ napszám munkásai ... mi nem vagyunk készen. Nekünk problémáink vannak s azok homályt borítanak reánk; nekünk konfliktusaink vannak s mi vívódunk bennük.“ „Úton vagyunk s bár nagy kincseink vannak, de tudományos inventáriumunkat folyton revidiáljuk és selejtezünk nézeteket, babonákat, téziseket . . .“ „Mi tehát nem vagyunk készen, sőt nagyon is munkában, harcban állunk! . . .“ „Készen itt sohasem leszünk. Éppen ebben áll nagyságunk, hogy semmivel sem érjük be, amit már elértünk, hanem küzdve és dolgozva a több s jobb után törekszünk . . .“ Hogy így írhat ma egy katholikus főpap, psychologiai légkörében foglaltatnak benn. Nyugodtan várhatunk. Erőszakos elnyomás csak a vértanúság látszatát keltené, amire új erőgyűjtés és végre a rendnek újabb megerősödése következnék. Ezen társaság befolyása mai nap valóban még igen mélyen van meggyökerezve és nagy körre terjed. Befolyása a szemináriumokban, a klastromokban és szerzetesi iskolákban érvényesül, különösen pedig a nőknél és gyermekeknél, kiknek lelki vezetése a jezsuiták kezében van, szintúgy a nagytömegnél, amely a rend theologiai és esztétikai iratai olvassa. De amilyen kiterjedt ez a befolyás, ereje fogytán van. A jelen kort a tudomány szelleme és a kriticizmus szelleme uralják. Ez a szellem behat a klastromokba is. A művelt körök férfi- és nőtagjai elvesztik a rendben való bizalmukat. Az észszerű és erkölcsi szabadságnak valódi barátja nem fogja támogatni a jezsuitákat. És még egy más körülmény fogja a jezsuitáknak a halálos döfést megadni. A nők oktatásában és önállósításában mutatkozó haladás anyáinknak, nővéreinknek és leányainknak, az apácáknak és növendékeiknek, akiket a jezsuita-rend