Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-29 / 26. szám
II. évfolyam. 26. szám. Budapest, 1912. junius 29. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Főmunkatársak: Or. MASZNYIK ENDRE, KOVÁCS SÁNDOR, IIORNYÁNSZKY ALADÁR. AZ ELŐFIZETÉS ÁBA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért ti fillér. Több- szórós hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Szlehlo Kornél: Az egyház fegyelmi joga és a képviselői immunitás. — Sztchlo Gcrő: A breznóbányai ev. egyház múltjára vonatkozó történeti adatok. — Az ev. theol. fakultás ügye a budapesti evang. egyházmegye közgyűlésén. — Fábián Imre: Amit szó nélkül nem hagyhatunk. — Irodalom. — Hírek. — Szerkesztői üzenet. — Pályázatok. Az egyház fegyelmi joga és a képviselői immunitás. A törvényhozási hatalom függetlensége alkotmányunk egyik biztosítéka. Ezen függetlenség követelménye az, hogy a képviselő azért, amit törvényhozói minőségében mond vagy tesz, csak a képvíselöháznak tartozik felelőséggel, egyéb cselekvényeiért pedig csupán a képviselőház engedelmével vonható perbe. Az országgyűlési képviselők ezen jogát mentelmi jognak nevezzük. Törvény által ugyan szabályozva nincs, de a képviselőház határozatai által megerősített szokásjogon alapszik. A főforrását ezen szokásjognak a képviselőház 1867 november 18-iki elvi határozatának bizottsági indokolása képezi, amely szerint vizsgálandó, hogy vájjon a vád, melynek alapján a ház egyik vagy másik tagjának perbe foghatására engedély kéretik, olyan-e, mely hazai törvényeink szerint és törvényes bíróság előtt indítandó keresetre alkalmas alapul kínálkoznék, ha valónak bizonyulna be? és vájjon az állítólagos bűntény vagy vétség és a vád alá helyezendő országgyűlési tag egyénisége közt mutatkozik-e összefüggés? végre jogosult-e a vád emelésére az, aki perbefogatási engedélyért folyamodik? De nem lehet soha eldöntés t'irgya ama másik kérdés, vájjon az emelt vád objektiv és szubjektív tényálladéka meg van-e valósággal? Ezért, midőn az illetékes hatóság a parlament valamely tagját kikéri, a Ház feladata nem abban rejlik, hogy érdemleges ítéletet mondjon, hogy mint bíró járjon el, hanem hogy vizsgálja, vájjon a kérelem nem foglal-e magában zaklatást ? Ezen általánosan elfogadott jogelvekkel szemben az a kérdés merült fel, vájjon a képviselői immunitás alkalmazható-c, ha olyan országgyűlési képviselő követ cl az egyházi fegyelmi törvények súlya alá eső fegyelmi vétséget, aki mint pap, szerzetes vagy egyházi tisztviselő az egyház fegyelmi hatóságának van alávetve, vagyis felelősségre vonható-e a képviselő saját egyházi hatósága által a törvényhozó testületben mondottakért és ott elkövetett cselek vényekért és lehet-e az ily képviselőt a törvényhozó testület engedélye nélkül a házon kívül elkövetett egyházfegyelmi vétségekért az egyházi fegyelmi bíróság által perbe fogni? Miután pedig a protestánsoknál az egyháznak a világi rendhez tartozó tisztviselői, felügyelők, gondnokok, ügyészek stb. szintén az egyházi fegyelmi törvényeknek vannak alávetve, kérdés támadhat az iránt is, vájjon ezeknek immunitása az egyház fegyelmi hatóságával szemben ugyanazon elbírálás alá esik, mint a papi rendhez tartozó egyházi tisztviselőké? Abban az esetben, amelyben az országgyűlés képviselőháza 1867 november 18-án állást foglalt, Böszörményi képviselőnek bűnvádi utón való üldöztetéséről volt szó, kétségtelen tehát,
