Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-29 / 26. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 26. sz. 1912. junius 29. hogy a képviselőház a bűnvádi utón való üldöztetéssel szemben statuálta a képviselők mentelmi jogát. Ezen állásfoglalással tehát nem tekinthető eldöntöttnek az a kérdés, vájjon alkalmazandó-e a mentelmi jog abban az esetben is, ha egyházi fegyelmi bíróság fegyelmi utón akarja az egyházi tisztviselőt, illetve papi rend vagy szerzetesrend tagját perbe fogni. A képviselői immunitásnak az egyházi fegyelmi bíráskodással szemben való fenntartása mellett az az érv, hogy a képviselő függetlenségét meg kell védeni, éppen úgy érvényesíthető, mint a bűnvádi bíráskodással szemben, ha tehát a képviselői függetlenséget noli me tangerenek állítjuk oda, amelylyel szemben még az egyház fegyelmi jogának is elnémulnia kell, akkor a képviselői immunitást az egyházi fegyelmi hatóság gyakorlásának korlátozása gyanánt is kell elfogadnunk. Másképpen áll persze a dolog, ha az egyházat mint a Krisztus által megalkotott üdvintézetet tekintjük, amelynek az egyházi rendhez tartozó tagjai inkább tartoznak engedelmeskedni az Istennek, mint a világi hatalomnak és akik felett az egyház rendeltetésüknél fogva feltétlen fegyelmi hatalmat gyakorol, amelynél fogva TÁRCA. A breznóbányaí ev. egyház múltjára vonatkozó történeti adatok. A tót nyelvű eredeti egyházi jegyzőkönyvből fordította Sztehlo Gero, besztercebányai lelkész. 10. ifj. Sexty Péter. Sexty besztercebányai tót lelkész volt előbb s nejével, 3 fiával és 2 leányával ő is száműzetésbe volt kénytelen menni. Boroszló városában lakott száműzetése idején és könyvirással foglalkozott. 1684-ben visszatért Besztercebányára és nemsokára azután Breznóbánya meghívását fogadta el. Breznó- bányán a császári katonaság kirabolta házát, nagy kárt szenvedett. 1688-ban újból száműzetett — császári parancs folytán — Nikolaidesz Miklós káplánnal és Du- bovszky Márton rektorral együtt. Fichter András kamara gróf és Beniczky Tamás alispán elvették a breznóiak- tól a templomot, paplakot, iskolát és az összes egyházi vagyont s mindezt a piaristáknak adták át. Maguk elé hívták Sexty lelkészt, a káplánt és lelkészt és megnem tűrheti, hogy papjai és egyházi tisztséget viselő tagjai általa egyházi természetű vétségek miatt csak akkor legyenek felelősségre vonhatók, ha azt egy más hatalom megengedi. Ezen nézpont megvédéséhez nem szükséges éppen a római katholikus egyház álláspontjából kiindulni, amely az egyházi hatalmat a világi hatalom fölé helyezi, elegendő, ha elfogadjuk azt, hogy az egyház és tisztviselői között fegyelmi dolgokban oly sajátszerű viszony forog fenn, amely semmiféle beavatkozást el nem tűr, amely azt, hogy az egyház fegyelmi jogának tisztviselőivel szemben való gyakorlása feltételhez kötessék, lehetetlenné teszi. Leginkább ki fog domborodni ezen felfogás jogosultsága, ha azt példákkal illusztráljuk. Egy papképviselő a kultuszbudget tárgyalásánál ellenzi a vallási célokra felajánlott ösz- szeg megadását azzal az érveléssel, hogy ő mint pap legjobban tudja, hogy az egész vallás humbug, vagy egy katholikus papképviselő azt állítja a római pápáról, hogy az nem hogy csalhatatlan, hanem világcsaló. Képzelhető, hogy egy képviselőház, amelyben sok a vallástalan szociálista, ezt a papképviselőt az egyházi hatóság megkeresésére ki nem adja és joparancsolták nekik, hogy fej- és jószágvesztés terhe alatt azonnal költözzenek el Breznóról és ne merjenek se nyilvános, se magánistentiszteletet tartani. A polgárok közbenjártak Sexty érdekében, kérve a császári biztosokat, engednék meg, hogy ezen sokat hányatott, elerőtlenedett öreg Breznón maradhasson és magánistentiszteletet végezhessen. A biztosok megengedték, hogy maradhasson, de Írásbeli nyilatkozatot követeltek a polgárságtól és Sexlytől, hogy fej- és jószágvesztés terhe alatt szigorúan tartózkodni fog nyilvános és magánistentisztelet tartásától és lelkészi cselekmények végzésétől. Sexty azt mondta erre: „Isten kíméljen meg attól! Ha nem maradhatok meg az országban, elmegyek Németországba, ha meg is kellene halnom az úton“. És elhagyván Breznót, barátaihoz költözött. Nikolaidesz Miklós káplánnak 3 napi időt adtak az elköltözésre. Dubovszky Márton rektornak megengedték, hogy a várban maradhasson és taníthasson tovább, de azon föltétel alatt, hogy a fiatalságot kath. vallástanra tanítsa, amit ő nem akart megtenni, inkább elköltözött Breznóról Besztercebányára. 1688 —1704 ig nem volt a breznóbányaí egyháznak lelkésze. 11. Paldiaky János (1704—1706.) csak rövid ideig
