Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-01 / 22. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 22. st. 1912. junius 1. Tehát tót egyház és német egyház ne legyen. Tót nyelvű és német nyelvű egyházközség azonban a magyar ev. egyházban is lehet. Palást, 1912. V. 20. Ivánka István. Néhány szó hivatalos nevünkhöz* A dunántúli egyházkerület egyik egyházmegyéje pár évvel ezelőtt rendes évi közgyűléséből azt az indítványt terjesztette föl a kerületi közgyűléshez, hogy egyházunknak a zsinati törvényekben meghatározott elnevezése az „Ágostai hitvallású evangélikus keresztyén egyház“ módosittassék a rövidebb, egyszerűbb, világosabb, jellemzőbb s könnyebben érthető „Evangélikus keresztyén egyház“ ra. Az egyházmegyékről fölterjesztett indítványokat, vitás jogügyi kérdéseket, panaszokat, föllebbe- zéseket a püspöki hivatal előbb kiosztja referálás végett az úgynevezett „véleményező bizottság“ tagjainak, hogy azok a kérdés előleges beható tanulmányozása után terjesszék elő javaslataikat a bizottsági ülés plénuma elé, mely a kérdést alaposan megvitatja, róla érdemileg véleményt mond, amit jegyzőkönyvbe vesz s azt fölterjeszti a közgyűlés elé. A közgyűlés a jegyzőkönyvi fölterjesztéseket a legtöbb esetben vita nélkül határozati erőre szokta emelni. TÁRCA. Haeckel Ernő. Irta: Koller István. Mi persze Haeckelt itt nem írjuk alá. Álláspontunk a theol. iskolákkal szemben ez. El nem tagadható, hogy a theologia — amint itt már alkalmunk volt fejtegetni — jelenleg a liberális irány felé hajlik. Mi már ismételten vetettünk fel bíráló megjegyzéseket, talán olvasóinkat is érdekli, ha dolgozatunk e részében, amely a keresztény vallásról szól Haeckel kapcsán, néhány más kérdést fejtegetünk ismét. A liberális nézet nem relativ értékké sülyeszti-e a keresztény vallást ? S ezen alapon akár Buddhát is jogosan vallhatnók hitünk vezéréül, amivel nem akarom azt mondani, hogy Buddhizmus s kereszténység azonosak. A különbségre éppen Weinel mutat reá. S a lib. theol. magyarázatai, amint pl. Weinel az úrvacsorái szavakat (»Jesus im XIX. Jahrh.« 115. o.) értelmezi, nem önkényesek-e ? S ha tan nincs, csak követés s utánaólés (Renan), vallás-e ez még? Ha a pozitív tanok már el nem A föntebb vázolt kérdés, illetve indítvány, hogy t. i. „ágost. hitv. evangélikus“, vagy röviden csak „evangélikus“ keresztyén egyház legyen-e a hivatalos nevünk? — két referensnek osztatott ki véleményezés végett. A bizottság plénuma előtt mindegyik fölolvasta tanulmányainak eredményét. Mi volt az eredmény ? Két, egymással homlok- egyenest ellenkező vélemény: pro és kontra. Az egyik merőben lehetetlennek mondotta az „ágost. hitv.“ jelző elhagyását; a másik ellenkezőleg azt vitatta, hogy teljesen elegendő az „evangélikus“ név egymagában is. A bizottság plénuma nagy többséggel az első felfogásnak adott igazat s ily értelemben határozott maga a kerületi gyűlés is. Az illető egyházmegye tehát indítványával — megbukott! Váljon az indítványnak ez a megbukása abszolúte azt jelenti-e, hogy nem volt igazsága s igy méltán érte utói megérdemelt végzete; vagy csak azt, hogy relative, a fölötte ítélkező többség véleménye szerint nem állhatott meg? Mindenesetre csak az utóbbit jelentette. Nagyon jól emlékezem — fiatal pap voltam akkor — mikor a reformátusok első zsinata után igen érzékeny följajdulás hangzott el, egy igen ismert nevű tiszántúli református lelkész ajkáról, amit a mi lapjaink is visszhangoztak, hogy „hová lett a helvót hitvallás“ ? Mert tudva levő dolog, hogy református atyánkfiái, alkotmányozó zsinatjuk fogadhatók, jogosult-e mint keresztény vallás? Minden vallásfelekezet — buddhista, mohamedán stb. — isteni küldöttnek tekinti prófétáját s minden szavát szentnek és a lib. theológia Jézus sok kijelentését pl. messziás voltát nem fogadja el s így nem is tekinthető isteni küldöttnek, hanem embernek, mint Luthert. Vájjon — ismételjük — ezen alapon keresztény vallás lehetséges-e? Pl., amint Renan is kifejti a kereszténység lényegét ? Ezek bizony súlyos kérdések és a már tárgyaltakkal összevetve mégis azt valljuk, hogy a fősúly nem a test feltámadása, Jézus feltámadása stb. hitére fektetendő, hanem — Harnack szellemében — a keresztény érzületre. Kifejtettük, hogy a lutheri alapon mégis ma a megváltás, feltámadás nem mellőzhető s hogy a lib. theológia teszi, helytelen. Ez ma tényállás. S a mellőzés eltérés a bibliai alaptól. Ámde lehet e tényekre vonatkozó dogmatikai felfogásokat említet- lenül hagyni, ha magát a tényt meg is kell említeni. Álláspontunk tehát elfogadja a kijelentést, lehetségeseknek tartjuk a megváltást, a test feltámadását stb., de nem lényegesnek. Ami mondái tartalmú,
