Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-25 / 21. szám

Evangélikus Lap. 21. sz. 1912. május 25. 4. oldal. álló albizottság van kiküldve. Miért nem kér­dezi meg a miniszter ezen albizottság vélemé­nyét is és miért egyedül gróf Tisza Istvánét? Mert habár igaz, hogy ezen kilences albizott­ságnak legfontosabb tagja gróf Tisza István, de ő még sem az egész albizottság. És mi éppen gróf Tisza Istvánban tapasztalunk bizonyos egy­oldalú felfogást az állami segélyezés irányítását illetőleg. Gróf Tisza István első sorban a hívek adójának csökkentésén fáradozik. Mindent erre a célra! és ezért a lelkészeknek nem jut. Lehet hogy ez a reformátusoknál helyes, de mi más­kép vélekedünk. Négyszáz évig jóformán a ma­gunk erejéből tartottuk fel magunkat és volt áldozatkészség és hitbuzgóság, talán éppen azért volt. Ha a protestáns nép hozzászokik ahhoz, hogy papját az állam tartja el, való­színűleg kevesebbet fog törődni a pappal és az egyházzal is. Sőt attól is lehet tartani, hogy az államtól fizetett pap is kevesebbet fog törődni az egy­házzal. Sztehlo Kornél. A tót nemzetiségi párt emlékirata. Mudron Pál és társai a tót nemzetiségi párt tanácskozmánya nevében Khuen Héderváry gróf miniszterelnökhöz egy emlékiratot terjesztettek fel, fogalom észellenes. íme létezzék egy lény, aki gon­dolkodik, cselekszik és szervei nincsenek. Avagy bármily észszerűtlennek tűnik fel, hogy csak a föl­dünk volna az isteni kijelentés kiválasztott színhelye ? A tudásunk korlátoltságát tapasztaljuk csak ilyen kérdéseknél. A tudás korlátolt s relativ. A tudásunk végtelen relativ s a materializmus már azért is jog­talanul hirdeti, hogy a titkok meg vannak oldva. Egész tudásunk csak emberi érzékszerveinkhez mért és földi értékű. íme a történet nem is tudo­mány, csak események láncolata. Csak e kis csillag — a föld — geográfiáját, természetrajzát ismerjük, már másét nem. Tudjuk, hogy minden atom — az ember atomjai is — megvoltak az ősködben s min­den mindig lesz A teljes megsemmisülés elgondol- hatatlan. De ez a materializmushoz vezessen ? Nem lehetséges-e, hogy a transcendentalis az anyaggal együtt parallel volt, öröktől fogva megvolt s igy az anyagteremtés kérdése elenyészik? A tudásunk kez­detleges s a relatio igazság is korok szerint válto­zik. Ahogy mi lemosolyogjuk az 1000 év előtti tu­dást, ugyanúgy lemosolyogják majd a miénket 1000 év múlva. amelyben hivatkozással az ő múlt évi, a budgetvita alkalmával tett azon kijelentésére, hogy a nemzeti­ségek törvényes jogainak sérelmét mindenkor kész orvosolni, ha eziránt hozzá fordulnak, — kegyel­mes orvoslás céljából előadják a tót nemzetiség kul­turális téren szenvedett sérelmeit. Ez emlékiratot nekünk is megküldötték s mert a nemzetiségi kérdést állami életünk egyik legége­tőbb, valóban fájdalmas és nyílt sebének és annak orvoslását, ha egyáltalán lehetséges, elsőrendű köte­lességünknek tartjuk, nem akarunk afelett szó nél­kül napirendre térni. A memorandisták az 1868. XLIV. t. c. elvi álláspontjára helyezkedve s annak rendelkezéseiből a nemzetiségeknek kulturális téren való korlátlan egyenjogúságát olvasva ki, sérelmesnek találják : 1. az elemi iskoláknál az iskolák kizárólagos magyar feliratát; a nem magyar tannyelvű iskolákban, ha magyarajkú gyermekek is vannak, ezeknél a magyar nyelvnek esetleges használatát; az összes ismétlő iskolák magyar tanitási nyelvét; továbbá a tanterv­ben a magyar nyelv tanítására rendelt órák nagy számát s a magyar nyelvben való kellő eredmény­nek a tanítótól — fegyelmi büntetés terhe alatt — való megkövetelését; 2. a középiskoláknál a tót tan­nyelvű középiskolák teljes hiányát, illetőleg ily iskolák felállításának megtagadását, aminek úgy a hitélet és a közoktatás, valamint a közigazgatás és igazságszolgáltatás terén igen visszás következmé­nyei vannak s ami a tót szülőket egyenesen arra kényszeríti, hogy gyermekeiket külföldön, morva és A végső kérdések tehát meg nem oldhatók s hogy a monizmus is képtelen erre, talán világos a szives olvasó előtt. S ezt volt célunk kimutatni, ép ezért fejtegeté­seink alatt mindig figyelembe vettük az ellentétes álláspont érveit is s ha olyat találtunk, amely mi- nékünk — akik a spiritualizmust valljuk — nehéz­séget okozott, azt készséggel bevallottuk s mégis egy határozott álláspontot vallunk s ez a spiritualis nézet. Meg vagyunk győződve arról, hogy azok a nehézségek is idővel még megoldhatók e nézet alap­ján. Nem mondhatjuk ugyanezt a materializmusról. Bátran mondható, hogy a spiritualizmus főérvei: érzelmek, gondolatok lényege, spiritualis jelenségek, sejtelmek, a kozmos végtelensége, az élet lényege, a növés és fejlődés hajtóereje, az embryó fejlődése sokkal súlyosabb érvek, mint a materializmus érvei a spiritualizmus ellen s hogy a spiritualizmus ezen érvei a materializmus alapján soha kielégítően meg nem oldhatók. Természeti jelenséget csak természe­tes okokkal lehet magyarázni — mondja a pozitiviz­mus, ámde e jelenségek éppen olyanok, hogy reájuk e tételt csupán gyengeségünk bevallásaként vonat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom