Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-25 / 21. szám
II. évfolyam. 21. szám. Budapest, 1912. május 25. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Fömunkatársak : Dr. MASZNYIK ENDRE, KOVÁCS SÁNDOR, IIORNYÁNSZKY ALADÁR. AZ ELŐFIZETÉS ÁEA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Ki'thasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: (Sz—o.): Pünkösd. — Koller István: Haeckel Ernő. — Sztehlo Kornél: A lelkészi fizetések rendezése. — Dr. Masznyik Endre: A tót nemzetiségi párt emlékirata. — Hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. Pünkösd. A mester elfogatása és kivégeztetése nagy rémületet idézett elő tanítványai között. Elszéledtek menekülve, amit különben Jézus is tanácsolt nekik (János 16., 32) Az egyetlen János maradt mellette, akit Jézus a keresztfáról meglátván, a mellette álló Máriának fia gyanánt ajánlotta és aki „ettől az órától magához fogadá Máriát“. (János 19, 26 -27.) Simon Péter felháborodásában fegyvert ragadott ugyan és levágta a főpap szolgájának a fülét, de a Megváltó leintette, mert „néki kell innia azt a pohárt, amelyet atyja neki adott-. (János 18., 10—11.) De Pétert is elhagyta a bátorsága, amikor a szolgálóleányok felismerték és eltagadta, hogy ő Jézus követői közül való. Megverve a pásztor, elszéledtek a juhok. (Márk 14., 27.) A megváltás munkája elveszettnek látszott A mester meghalt, a tanítványok féltek, remegtek és kételkedtek. Ha csakugyan ő lett volna Isten fia, akkor az Isten nem engedte volna, hogy gonosz emberek vele ily csúfságot tegyenek. Ez volt a farizeusoknak is legerősebb argumentuma Jézus isteni volta ellen. (Máté 27., 39-44. Lukács 23., 35—37.) Egy nő azonban, aki Jézus mellett kitartott, aki a keresztfáig és a sírig elkísérte és aki eltemettetése után is mély bánatában sírját felkereste. Mária Magdolna meglátta a feltámadt Jézust. ö volt az első, aki a feltámadt Megváltóval találkozott, aki a feltámadás örömhírét tanítványaival közölte. Mária Magdolna legendás alakjáról nem sokat tudunk. Jézus hét ördögöt űzött ki belőle (Lukács 8., 2.), amiből elmebajra vagy hisztériára lehet következtetni. Ebből a betegségből Jézus gyógyította meg és ezért hálás, hű követője maradt halálig. Bármikép fogjuk fel azonban Mária Magdolna szereplését, akár valóban látta a halottaiból feltámadt Jézust, akár a kóros elmeállapot és nagy lelki depresszió láttatta vele vízióként a szeretett mestert, a feltámadásnak általa terjesztett híradása volt az a gyújtó szikra, amely Jézus követőiben a bátorságot és a hitet újra felélesztette. A hit a halottaiból feltámadt Jézusban volt az az erő, az a világtörténelmi jelentőséggel bíró tényező, amely a keresztyén egyház alapját megvetette, amely Jézus evangéliomát az emberiség részére megmentette. Ezen erős hit nélkül most kétezer esztendő elmúltával nem is tud- nók, hogy létezett valaha Jézus és az evange- liom erkölcsi tanításai is valószínűleg veszendőbe mentek volna. Ez az erős hit hatotta át és lelkesítette Jézus tanítványait Pünkösd ünnepén, amidőn Jön nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen
