Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-25 / 21. szám

2. oldal. Evangélikus Lap. 21. sz. 1912. május 25 zúgó szélnek zendülése és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala\ (Apostolok cselekedete 2., 2.) Ezen hitnek szuggesztiv hatása alatt kitört belőlük a rajongó lelkesedés, tüzes nyelveket láttak fejeik fölött és ők az egyszerű analfabé­ták a világ minden nyelvén kezdték hirdetni az Isten igéjét. „Maguk is álmélkodnak vala ezen és mind­nyájan zavarban valának egymásnak ezt mond­ván: Vájjon mi akar ez lenni ?“ (Apóst, csele­kedete 2., 12.) És Péter megmagyarázta nékik. A „zsidó férfiakat“ figyelmeztette Jóéi próféta jóslatára, aki megjövendölte, hogy az utolsó napokban az Isten szolgáira és az ő szolgáira az ő Lelkét fogja kitölteni. Az Isten fia megnyervén az Atyától a meg­ígért Szentlelket, kitöltötte ezt az apostolokra, így lett a zsidók aratási ünnepéből a Szent­lélek eljövetelének ünnepe és bármikép véle­kedjünk a természetfölötti dolgokról, kegyelettel kell megemlékezni ezen ünnepen arról, hogy ha az apostolokat ez az erős hit meg nem tölti, hogy az Isten rájok küldte ezen a napon a Szentleiket — soha sem keletkezett volna a keresztyén egyház. (Sz—o.) TÁRCA. Haeckel Ernő. Irta: Koller István. A fenti tények tehát inkább a materializmust támogatnák, csakhogy mégsem elégségesek arra, hogy most már a spirituális nézetet elvessük. A materializmus nem adja meg pl. az önzetlen morális indokok létezésének magyarázatát. A relativ ethika nem az igazi ethika. Az igazi erkölcs a jónak kö­vetése akkor is, ha felette minden tönkre megy, mondja Weinel előadásában. S bár akaratunk kötött, a vérmérséklet, öröklés, környezet stb. révén, meg­lehet bennünk a rossznak tudata s a képesség azt elkerülni. Nem adja meg a materializmus a zsenie csapongásának kellő magyarázatát; itt legfeljebb csak az okozhatna a spiritualis álláspontnak nehéz­séget, hogy örökölt zsenie is van. Egyébként a zse­niális eszmények gyakran önkívületi állapotban való létrejötte a spiritualizmus mellett szól. A materializmus mellett szólna talán a követ­kező is: A gyermek, amidőn megszületik, már tel­A lelkészt fizetések rendezése. Az a pesszimizmus, melynek lapunkban már ismételve kifejezést adtunk, alaposnak bi­zonyult. A dolgokba leginkább beavatott, mert azokat intéző férfiú, gróf Tisza István megelé­gedett azzal, hogy a lelkészek kongruaemelés helyett korpótlékot kapjanak. Ez egyelőre be­fejezett tény, gróf Tisza István és a vallásügyi miniszter ebben már megállapodtak. Ezzel a protestáns lelkészek természetesen nincsenek megelégedve, sem a reformátusok, sem az evangélikusok. Mi már ismételve elmondottuk nézetünket a kongruaemelésről. Csak akkor van értelme és jogosultsága az ezután való törekvésnek, ha egyszer s mindenkorra lemondunk arról, hogy az egyházközségek maguk is segédkezzenek abban, hogy lelkészeinknek a megélhetéshez szükséges eszközöket megadják. Az a követel­mény, hogy az egyházközség maga tartsa el lelkészét, oly magától értetődő és természetes követelmény, hogy csak Magyarországon, ahol mindent az államtól várunk, ütközünk meg azon,* ha valaki a lelkésztartást a gyülekezettől várja. Azt mondják, hogy a gyülekezetek erre jes egyéniségével jut a földre s egyéniségét az apa­anyától nyeri, továbbá az egyéniség az ébrényi fejlődés alatt már kialakul. Ellene szól azonban e mysterium: hogyan lehetséges, hogy kétnemű sejt egyesüléséből óbrény fejlődik ? S itt is mi a hajtó erő? S a növés lehetősége? A lelki funkciók közül ime a gondolkodás, tel­jesen anyagtalan, valamint az öntudat t. i. saját Énünk érzése is. Vogt hasonlata, amely szerint a gondolat oly váladék, mint a veseváladék, nagyon is sántít. A gondolatok mindig mások; olvasás s benyomások után változnak. A veseváladék mindig egynemű. Szenvedélyek, harag szintén anyagtalan jelenségek. Ugyancsak — s ezt ismét Flammarion nyomán mondhatjuk — nem magyarázza meg az anyagelvi felfogás azt, hogy az anyagfelvétel dacára öregszik a szervezet. E dolgok nem egy önálló »En« jelensége? Bár az állatnál is előfordulnak *) Ezek után térjünk át arra a kérdésre: mi a fejlődés vég­célja ? Ha a fejlődés végcélja nem ethikai, akkor mi értelme annak, hogy a természet telve van lónyek­*) S legfeljebb ez okoz nehézséget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom