Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-18 / 20. szám
II. évfolyam. 20. szám. Budapest, 1912. május 18. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Főmunkatársak : Dr. MASZNYIK ENDRE, KOVÁCS SÁNDOR. IIOKNYÁNSZKY ALADÁR. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA KtMli.iüábr>8 i-Kész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szAért ti fillér. Tilbb- szOrös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: (Sz-o.). A budapesti egyházak egyesítése. — Koller István: Haeckel Ernő. — Törvényjavaslat a Budapest székesfővárosi ág hitv. evangélikus egyházközségről. — Egyházkerületi közgyűlés. — Egyveleg. — Hírek. — Közérdekből. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázatok. — Hirdetések. A budapesti egyházak egyesítése. Alább közöljük azon zsinati törvényjavaslatot, amelyet a zsinati bizottság két napi kemény tusa után elfogadott. Lényegesen eltér ez a javaslat a Dr. Kéler Zoltán által beterjesztett javaslattól. A compromissumot Zsigmondy Jenő bányakerületi felügyelő hozta javaslatba és több és több engedmény megtételével végre Dr. Sze- lényi Aladár szövegezte azt a javaslatot, amelyet aztán a bizottság elfogadott. Ezt a javaslatot, mely a német és tót egyházaknak megsemmisítését nem vonja maga után, némi módosítással mi is tárgyalhatnak tartjuk, de nem mint zsinati törvényjavaslatot, hanem mint a budapesti evang. egyházak által közös megegyezéssel létesítendő egyességet. Nagy dolog az uraim! amit önök akarnak. Két történelmi alapon kifejlődött, virágzó evangélikus gyülekezet beolvasztását, megsemmisítését. Ezt meg lehet ugyan csinálni törvénnyel, mert hiszen a törvény parancsol, de nem szabad megcsinálni. Mindent el kell követni, hogy az egyesülés békés utón, az összes tényezők hozzájárulásával és megegyezésével jöjjön létre. Az egyességtől idegenkedő elemeket meg kell győzni arról, hogy az a joguk és lehetőségük, az isteni tiszteletet és a lelkészi funkciókat saját anyanyelvükön élvezhetni és az egyházi gyűléseken saját anyanyelvükön szólhatni és hogy gyülekezetüknek az a bizonyos jellege, melyet a német találóan „EigenartM-nak nevez, az egyesítés után is érintetlenül fenn* fog maradni. Ha ez sikerül, azt reméljük, hogy a többi kérdésekben, különösen a vagyoni kérdésekben engedni fognak, mert lehetetlen be nem látniok azt, hogy az egyesülésnek az egész magyarhoni evangélikus egyházra és reájok nézve is megbecsülhetlen előnyei vannak. Amit még a Szelényi-féle javaslatban az egyesség elérhetésének kedvéért múdosítandónak vélünk a következő: A jelenlegi zsinati törvény megváltoztatásával elejtendő lenne az a tilalom, hogy az egyes lelkészköröket nyelvek szerint elnevezni nem szabad. Nincs értelme miért ne neveznők saját nevén a gyermeket, mikor ezek történelmileg, a tényleges viszonyok alapján kifejlődött elnevezések. Ilyen dolgokban nincs helye sovinizmusnak. Ha valaki német, hát német; ha tót, hát tót. Ha Rómában megengedik, hogy az ottani német egyház magát „deutsch evangel. Gemeinde^-nek nevezze, miért irtózzunk mi ettől? Az ilyen erőltetést különben az élet is megcáfolja, mert a pesti német egyházat a zsinati törvény dacára ma is mindenki német egyháznak nevezi. A második módosítás lenne az, hogy a német vagy tót lelkészkörhöz való csatlakozás jogát semmiféle feltételhez nem kötnők. Mindnyájunknak, akik Budapesten lakunk, elvégre is közös lakhelyünk Budapest, és ha valaki mert