Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-18 / 20. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 20. sz. 1912. május 18 németnek vagy tótnak vallja magát — magyar úgy sem fogja tenni — a német vagy tót lel- készi körhöz csatlakozni kíván, ahhoz senkinek semmi köze. Az adózás a közös egyház javára történvén, ez a csatlakozás a közös egyház érdekeit nem érinti és legfeljebb a lelkészköri lelkész stola- illetményére lehet befolyással. Ez a stolakérdés azonban oly alárendelt jelentőséggel bír, hogy ebből a szempontból az egyháztagoknak cselekvési szabadságát korlátozni nem szabad. Nem is említve azt, hogy ezek az esetek nagyban és egészben csak szórványosan fognak előfordulni. Sőt ha elfogadni akarnók azt, hogy a német és tót lelkészi körben lévő magyar hívek szintén csatlakozhatnak a magyar lelkészi körökhöz, az utóbbi körök lelkészei a magyarosodás természetes fejlődése folytán a csatlakozás feltétlen megengedése által csak nyernének. A harmadik módosítás, ami szerintünk szükséges lenne, hogy a német- és tót lelkészkörök tanácskozási és jegyzőkönyvi nyelvéül a német illetve tót nyelv állapíttatnék meg. Ha ezt a koncessziót meg nem tesszük és a magyar vagy megmagyarosodott híveknek a német és tót TÁRCA. Haeckel Ernő. Irta: Koller István. Azt mondottuk: képzeteinknek leélj hogy valami megfeleljen, oka legyen a külvilágban. De mily jogon állítjuk mi ezt ? Hiszen az okság törvénye csak gondolkodásunk egyik formája, továbbá — ha az okság törvénye abszolút igazság volna — akkor sem lehetne szellemi jelenségekből (amilyenek a képzetek) kívülünk álló valódi világra (ami természeti jelenség) következtetni. Ezt már Descartes mondja. Megmaradjunk tehát a szolipszizmus álláspontján, miután még azt sem mondhatjuk, mindennek kell, hogy oka legyen és hogy okozati összefüggések vannak ? Szerintünk a szolipszizmus már a következő jelenségeknél fogva sem fogadható el: íme pl. egy város, amelyben tartózkodtam s amelyről képzetet nyertem, akkor is olyannak marad, ha elhagyom, hisz tudatomban is ilyennek marad a képzete s visszautazás révén e képzetet saját akaralelkészkörökből való kiválását meg nem engedjük, akkor a jelenlegi pesti német és tót egyházak 25 év alatt épen úgy megfognak magyarosodé, mint történt ez a budai egyházzal, mely 30 évvel ezelőtt még tisztán német volt. Hát baj az? kérdik azok, akik a kérdést nem kizárólag egyházi szempontból tekintik. Baj bizony, mert Budapest világvárossá fejlődvén, ide mindég fognak beözönleni külföldi evang. németek és felvidéki tótok, kik ha nem találnak egy nyelvüknek megfelelő egyházat, vagy a német református egyházhoz fognak csatlakozni, vagy külön szektákat akarnak majd létesíteni, a mire nekik a törvény módot nyújt. Legvalószínűbb azonban, hogy a német és tót munkások nem találván anyanyelvűknek megfelelő egyházat, a korcsmákat fogják majd felkeresni és vallástalan szocialistákká lesznek. Erre az az ellenvetés, hiszen a javaslat szerint is gondoskodva van arról, hogy a németek és tótok mindég találni fognak templomot, hol anyanyelvükön tartanak isteni tiszteletet és papot, aki anyanyelvükön szolgáltatja ki a funkciókat. A protestáns embernek azonban ez nem elég, ő részt akar venni az egyház kormányzatommal feleleveníthetem. Más „én“-ek — ami már kívülem levő világ — is léteznek az enyémhez hasonló képzeteikkel, továbbá felelősségre vonás, morális behatások kívülről erednek. Más „én“-ékről szerzett tapasztalatok — élnek, meghalnak stb. — és külvilágról tesznek tanúságot. E tények bizonyítják azt is, hogy képzeteink s a külvilág között mégis csak léteznek okozati összefüggések. Avagy legalább csak a feltétellel érthetjük meg a tényeket. A külvilág tehát reánk hat. Tapasztalatból tudjuk ezt. Ámde mindennek dacára ismét kérdezhető, tapasztalat e ez? Mily jogon állítjuk, hogy a Ding an sich reánk hathat? (A testek is csak képzeteink.) Csupán annyit mondhatunk, hogy valami csak kell szülje a fenti tényeket a lelkűnkben. S mégis, ha az okozati összefüggést a fentiek alapján e hatással azonosítjuk, biztos előttünk, hogy a külvilág reánk hatást gyakorol. Abból azonban még nem következik, hogy abban is bizonyosak vagyunk, hogy a külvilág testekből áll-e vagy sem, hanem hogy valamit térben szemlélve — felfogva — észlelünk. Tehát valami van kívülünk. A tudomány lehetősége is felteszi a külvilág
