Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-11 / 19. szám
6. oldal. Evangélikus Lap. 19. sz. 1912. május 11. A kérdésttevőkben kételyt ébresztett ez a rendelkezés, azt hitték, hogy az az új tag, aki az előző évben még nem volt az egyházközség tagja, mert más községben lakott, vagy mert még nem volt önjogú, nem bir szavazati joggal: úgy értelmezték, a 30. §. b) pontját, hogy a választási jog megszerzéséhez az is kell, hogy valaki a választást megelőző évben az illető községben rendes adófizető lett légyen. Ez a felfogás azonban téves, mert a lelkészválasztási szabályrendelet egészen mást mond. Ez azt mondja, hogy azok szavaznak, akik egyházi és iskolai adójukkal nincsenek hátralékban. Az az új tag, aki a községben az előző évben az egyházközségben nem volt megadóztatva, mert nem lakott ott, vagy nem volt önjogú, ebben a községben semmiféle adóval nincs hátralékban, abból az okból tehát, hogy itt nem fizetett adót, a választási jogtól meg nem fosztható. Vitás lehet azonban az, nem tartoznak e a beköltözők kimutatni, hogy előbbi lakhelyükön nincsenek hátralékban egyházi és iskolai adóval. A szabályrendelet nem mondja, hogy abban a községben kívántatik a hátralékmentesség, amelyben a választás történik. Miután a választói jogból való kizárás oka az egyház irányában tartozó kötelesség elmulasztása, nézetünk szerint a szigorúbb felfogást kell elfogadnunk és megkövetelni, hogy a beköltöző és itt szavazni akaró kimutassa, hogy előbbi lakhelyén nincs az^egyházi adóval hátralékban. Kérdeztetett az is, nem merülne-e fel annak szüksége, hogy a választási szabályrendeletbe felvétessék annak korlátozása, hogy ne történhessék a meghatalmazásokkal olyan visszaélés, aminek folytán egyes nőtagok félrevezetés, hazugság, csalás által szavazatuktól megfosztassanak ? A lelkészválasztási szabályrendelet 31. §. második pontja az ily meghatalmazásra egyszerű magánokiratot kíván meg, csak a külföldön kelt meghatalmazásokon kell az aláírásnak hitelesítve lennie. Miután az ily meghatalmazásokkal való szavazás nem gyakori, talán nem venné túlságosan igénybe az e célra kijelölt egyházi közeget, lelkészt, felügyelőt vagy gondnokot, ha az aláírásnak az által való hitelesítését megkívánnák. Több garanciát nyújtana továbbá arra, hogy a szavazó nőnek valódi akarata érvényesüljön, ha a nő a meghatalmazásban megjelölhetné, hogy kire akar szavazni, ami a bányakerületi szabályrendeletben megengedve nincs. Arra a kérdésre végre, hogy ki van jogosítva a szabályrendeletet megváltoztatni, természetesen az a felelet, hogy csak a kerületi gyűlés és az is csak az E A. korlátái között (Sz—o.) Egyveleg. Titkolódzás. Lukács László miniszterelnök a képviselőházban tartott bemutatkozó beszédében kijelentette, hogy a katholikus autonómiáról szóló törvényjavaslat elkészült és közöltetni fog hozzászólás végett az érdekelt körökkel. Azt is mondotta, hogy az 1848. évi XX. t.-c. 3. §-ának végrehajtása tárgyában a törvényjavaslat már készen van és a lelkészi és tanítói fizetések rendezése tárgyában a törvényhozási munkálatok már folyamatban vannak. Érthető, hogy mi protestánsok rendkívül kiváncsiak vagyunk már ezekre a törvényjavaslatokra, de még a kormányhoz közelálló emberek előtt is erősen titkolják, hogy mit tartalmaznak ezek a javaslatok ? Az ilyen titkolódzás pedig csak ártalmára van az ügynek, mert ha a javaslatok jók, miért nem siet a kormány a közvéleményt azok közlése által megnyugtatni, ha pedig rosszak, vagyis ha a kormány azokat maga is olyanoknak tartja, amelyeket a protestánsok el nem fogadhatnak, akkor is jobb, ha ezt a kormány mielőbb megtudja. « A jezsuitakérdés Németországban még mindig erősen foglalkoztatja a közvéleményt. A bajor ország- gyűlésen a kisebbségben lévő liberálisok erősen támadják a klerikális miniszterelnököt, hogy a jezsuiták szabad működését biztositó rendeletével a német országos törvényt sértette meg. A miniszterelnök azzal védekezik, hogy felfogás dolga, mit kell érteni „Ordenstätigkeit“ alatt. Az Ordenstätigkeit ugyanis a jezsuitáknak Németországban meg van tiltva, de Hertling bajor miniszterelnök szerint az, ha a jezsuiták a templomban nyilvános lelkigyakorlatokat tartanak, még nem „Ordenstätigkeit“. A rendelet életbeléptetése különben a miniszter szerint függőben marad, mig a Bundesrath dönt. A „D. Ev. Korrespondenz“ szerint azonban Bajorországban a rendeletet de facto életbeléptették. A Reichsrathban Berlinben is meginterpellálták a közös kormányt a jezsuitatörvénynek a bajor kormány részéről történt megsértése miatt. Ott is arra utalt a kormány képviselője, hogy a kérdés a Bundesrath elé tartozik. Remélhető, hogy ez utóbbi nem fogja jóváhagyni a bajor kormány rendeletét, mert eddig is az volt ez egyetlen fórum, amely a jezsuitaellenes álláspontot védte és amely a jezsuitatörvény eltörlését megakadályozta. A Reichsrathban ugyan a klerikális Centrum kisebbségben van, de ebben a kérdésben a szociálisták — rosszul alkalmazott libe- rálizmusból — a külön törvény eltörlése mellett vannak és igy ha a Bundesrath meg nem akadályozza, rászabadítják megint a jezsuitákat Németországra.
