Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-11 / 19. szám

1912. május 11.

Evangélikus Lap. 19 sz.

7. oldal

Nálunk Bangha Béla jezsuita páter harcol erősen az ultramontan érdekek mellett. Bátor ember 1 egyenesen Debrecenbe megy téríteni. Nálunk főkép azzal csábítgatják a protestánsokat, hogy az istentagadó zsidó szabadkőművesek ellen az összes keresztényeknek szövetkezni kell. Az „Alkotmány“ magasztalja a protestánsokat, bogy kezdik belátni a közös 'veszélyt és megdicséri az óbudai református lelkészt, aki ilyenirányú nyitatkozatával szerepel. Vigyázzatok, jámbor atyámfiai 1 Ila a kecske a ti káposztástokat pusztítja, ne szövetkezzetek ellene a farkassal, aki hajlandó ugyan a kecskét megenni, de nagy lévén az étvágya, miután a kecskét megette, rátok kerül a sor.

*» Új klerikális tórfoglalás Budapesten. Az „Egyházi Közlöny“ szerint kevés lóvén a katholikus templom Budapesten, a Szent Domonkos-rend papjai a Thököly- út környékén lakó 60.000 katholikus hívők lelki gondozására vállalkoztak, midőn a Thököly-út és Bálint-utca sarkán levő saroktelket megvásárolták és azon egy ideiglenes templomocskát emeltek, most pedig egy nagyszabású, monumentális templom és zárdának rakták le alapköveit. A király az alapkő letételnél József főherceg és Auguszta főhercegnő által képviseltette magát. A kormány részéről jelen voltak: Zichy János és Székely. Az új templomban 3000 ember fog elférni. Az építkezés költsége egy millió 200 ezer koronára rúg, melyet a székesfőváros

200.000 koronás hozzájárulással támogat.

A Szent Domonkos-rend (Dominikánus barátok) amint a történelemből tudjuk, 1215-ben hittéritós céljaira, első sorban az eretnekség (Albigensek) kiirtására alapittatott. 1232-ben IX. Gergely pápa ezen rendre bízta az inkvizíciót. < )k voltak azok, akik az inkvizíció áldozatait a kinpadra és a máglyákra vitték és emellett szemforgatással hangoztatták : „Ecclesia non sitit 8anquinemw. Volt idő, midőn a rend

150.000 tagból állott, későbbi hanyatlását a jezsuiták térfoglalása okozta, akik jobban értettek az eretnekirtáshoz, mint a dominikánusok. A jelenlegi pápa őket és a franciskánusokat jobban kedveli, mint a jezsuitákat. A franciskánus Merry del Val és a dominikánus Vivo il Tutes kiszorították a jezsuiták uralmát Rómában. Most Budapesten is lesz szerencsénk hozzájuk. Pénzük úgy látszik bőven van, de azért nem vetik meg a székesfőváros sogit- sógét. Érdekes kérdés, mi lesz a főváros kegyúri jogával? Miután plébániát alapítanak Budapesten, a plébánosokat pedig a főváros képviselőtestülete választja meg, fel lesz-e tartva a székesfőváros ezen joga velük szemben is? Ha a képviselőtestület a templomópitésre kért 200.000 koronát még nem szavazta meg, jó lesz ezt a kérdést tisztázni.

Ki lesz Vessey helyett főrendiházi tag? Miután a főrendiház igazoló-bizottsága múlt évi május hóban kimondott elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy a törvény helyes magyarázata szerint az erdélyi szász egyház gondnoka hivatalánál fogva egyáltalában nincs képesítve a főrendiház tagságra, előrelátható, hogy dr. Zsigmondy Jenőt a bányakerületi felügyelőt fogja megilletni a megüresedett hely.

IRODALOM.

Rousseau J. J.: A szavojai vikárius hitvallása. Fordította, bevezetéssel és jegyzetekkel kisérte dr. Rácz Lajot, Sárospatak, 1912. Ára 2 kor. 50 f. 139 lap.

Rousseau! Van-e, ki e nevet nem ismeri? Bizony alig van művelt ember, aki ne hallott volna Rousseau- ról és az ő munkáiról, és ne tudná, hogy mily óriási hatást gyakorolt ez az ember saját korára és a későbbi generációkra is. Első munkái az emberiség őskorának a kérdését vetették fel, regénye felkeltette a természet kultuszát és a szerelmet mindent romba döntő természeti erőnek tüntette fel. Emile-je új kort kezd a nevelés történetében, politikai irata pedig a forradalom alatt a szabadság és egyenlőség harci kiáltása gyanánt szolgált.

Ezeket és többet is igen sokan tudnak Rousseauról, de ha kérdeznők, kik és hányán olvassák ma a szak embereken és arra kötelezetteken kívül, nem volna nagyon kedvező a felelet, amit kapnánk, és ezen nincs is miért csodálkozni, mert a könyvgyártás mai világában rengeteg az, amit el .kell“ olvasni a „modern“ irodalomból és igy a régi Írókra alig jut idő. Pedig ezek közül Rousseau ezt a mellőzést aligha érdemli meg, ő, ha igazán belemélyedünk, éppenséggel nem avult el és legkevésbbé avult el Emile-je, melynek a legsikerültebb részlete „a szavojai vikárius hitvallása“ pedig napjainkban ismét az aktuálitás fokára emelkedett, mert napnap mellett jelennek meg „hitvallások“, melyeket végtelenül érdekes Rousseau hitvallásával egybevetni.

De Rousseau ma azért is aktuális, mert folyó évi június 28-án lesz születésének 200 éves fordulója. Ép erre az alkalomra fordította le dr. Rácz Lajos, a sárospataki ref. főiskola tanára, a francia irodalom kitűnő ismerője, a „hitvallást“, mely Rousseau vallásos erkölcsi világnézetének hű tükre.

Az Emile, melynek 4-ik könyvében e hitvallás foglaltatik, 1762-ben jelent meg és számos üldözést vont Rousseau fejére, ép a hitvallás miatt, melyet egy kath. pap a szavojai vikárius szájába ad. Szerzője, mint a felvilágosodás századának a fia, deista, a vallás lényegét az Isten, halhatatlanság és erény hitében látja, tehát elveti a hagyományt, a kijelentést, a csodákban való hitet, Krisztus istenségét, el a dogmákat is, úgy,