Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-13 / 2. szám

1912. január 13. Evangélikus Lap. 2. sz 5. oldal újból a régi egészséges élotiránynak útját egyengetni, úgy vélem célravezetőnek, ha amint azt Nagyságod egyházközségi felügyelői minőségében egyházában már inaugurálta a belmissziói munkásságot szélesebb alapra fektetve, fővárosi egyházközségeinket — mint egyházmegyénk zömét — ezen üdvös eszmének meg­nyerjük. Egyházközségeink autonom jogait nem sért­heti, ha ebben a nemos cszmébon tömörül s váll­vetett erővel segít a közös cél megvalósításán, mert hiszen nem egynek kell az egész munkáját vállairn venni, hanem az egésznek egyért: anyaszentegyhá zunk javáért kell minden lehetőt megtenni s minden lehető áldozatot moghozni. Különben is erre kény­szerít bennünket az ellenfeleink táborában folyó nagy munka a maga öntudatos és pezsgő tevékeny­ségével, melynek szalai már a mi egyházunkba is beleszövődnek s egyrészt hangzatos jelszavakkal más­részt az említett anyagias irányzat túltengése miatt híveink köréből is sokakat hódítanak a maguk táborába. Hogy mi ezzel szemben még vajmi keveset tettünk, annak sajnos ismeretes szegénységünkön kivül valljuk meg, nemtörődömségünk is oka. Ugyanis azzal mentegetjük magunkat, hogy kevesen vagyunk s a harcot elleneinkkel fel nem vehetjük. Az igaz­ság azonban az, hogy a kevesebb is, ha összetart s ha hátsó, gondolatokban, versengésben s az egyéni érdekek kultuszában nem meriti ki erejét, sokat tehet a protestáns evangéliomi öntudat fejlesztésére. Elérkezettnek latom az időt arra, hogy mi is gyermek no lehessen a szemlélők között. Csak a nagyvárosi hatóság no tudná kényszeríteni a mozi­tulajdonosokat, hogy legalább délután 7 óráig no mutogassanak trágárságokat és idegborzongató rém­ségeket, később pedig — büntetés terhe alatt — ne eresszenek be gyerekeket a helyiségeikbe. A romboló hatások közé koll vennünk a ponyva- irodalom termékeit. Ezzel is a legtöbbször az utca szolgál a gyerekseregnek. A kirakatablnkok, mozgc- könyvárusok, antikváriumok, plakátok szólongatják a kis embereket, hogy csak néhány krajcár és olcsón kapsz „élvezetes“ olvasmányt. Ez a kérdés magában annyira fontos, hogy külön tárgyalást érdemel. Orvosság ellene a megfelelően szervezett és vezetett gyermek- és olvasókönyvtár. Veszedelmes a nagyváros utcája a gyerek népre s mégis sok mindent nyújt s mégis nagy fontossá­got kell neki tulajdonítanunk, kivált a művészi nevelés és a tudományos tanítás szempontjából. Nem minden szép, amit a gyermek az utcán lát, de mégis nagyon sok a szép tárgy és kép a nagyváros utcáin. Valóságos tankönyv az utca, ezer meg ezer színes, ólethű illusztrációival tarkítva, melyet a leg­öntudatos és pezsgő tevékenységgel lépjünk sorom­póba s mentsük meg ami még megmenthető, mert máskülönbeu elveszítjük a talajt lábaink alól. E cél mogvalósitásárá készséggel ajánlom fel Nagyságod­nak szolgálatomat. Alkotmányunk értelmében Nagyságod felügyelői jogkörébe tartozik az iskolák felügyelete is. Meg va­gyunk győződve, hogy mint tanügyünknek egyik alapos ismerője és lelkes barátja — bármily nagy rést ütöttek is alkotmányunkon és iskoláink fenn­maradásán az 1907. XXVII. és 1908. XLVI. tőik­kel — minden lehetőt meg fog tenni arra nézve, hogy iskoláink régi jó hirnevükhöz méltóan teljesít­sék egyházi és nemzeti kulturmisszióikat. E nemes munkáját mindannyian odaadással és készségesen fogják támogatni. Végül ott áll előttünk az 1913. évre tervbe vett zsinat, amely hivatva lesz egyházunk alkotmányát a haladó korhoz viszonyítva — országos törvényeken alapuló jogaink szemmel tartásával — tökéletesebb alapra fektetni, széttagolt fővárosi egyházainknak egymáshoz való viszonyát rendezni, törvénykezé­seinkben mutatkozó hézagokat — különösen annak lassú lefolyását — megreformálni, tanügyünket a meg­változott viszonyokkal összhangba hozni, szóval egy­házunk jövőjét úgy biztosítani, hogy azt az utódok­nak lehetőleg meggyarapodva hagyhassuk örökül. Csak lehetőleg mondom, mert őseinknek vérén szer­zett örökségéből — dacára az 1848. XX. tcikkeknek — sajnos amíg az államhatalom ád is valamit, de nagyobb művészet sem tud reprodukálni. Mert ez a tankönyv magukat a dolgokat tartalmazza, nem pedig azok másolatát. Elegendő a nagyváros főbb útvonalain végig sétálni, hogy meglássuk mi min­den tanulságot nyújthat az a gyermeknek. A virá­gosboltban láthatja a legkülönlegesebb növényeket a legegyszerűbbek mellett. A gyümölcskereskedés sem szűkölködik látnivalók nélkül. A különböző világrészek gyümölcsei pompáznak ott egymás mel­lett. A vad- és szárnyaskereskedések is bőséges látnivalót nyújtanak pompás tollazatú fácán és fenyvosmadaraikkal, foglyaikkal, nyúl-, őz-, és szarvaskészleteikkel. A madárkereskedés már mulat­ságot is nyújt. A szűcs- és szőrmésboltok kitömött állatokat mutogatnak. Az optikusok és mechaniku­sok kirakatai a gépek és szerkezetek egész tömegét tárják a szemlélő elé! Fényképezőgép, messzelátó, kózinyomtatógép, kicsi motor, repülőgép, modell, Író­gép, hőmérő, stb. Ezenkívül a bútorraktárak/ kon- fekciós-üzletek, ékszer- és játékosboltok kirakatai új új meg új hatásokat tartogatnak a gyermek szá­mára. Egy séta a városban megfelelő körülmények között többet ér, mint egy ^ucat „tanóra“ a könyv

Next

/
Oldalképek
Tartalom