Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-04 / 18. szám

4. oldal. Evangélikus Lap. 18. sz. székért, az evangélikusok tehát annyi tanszéket kap­nának a hány 10.000 koronát adnak. Az evangéliku­sok végül a kérdést ad referendum vették azzal, hogy gondolkozni fognak felette. Nekünk az a néze­tünk, hogy ha eziránt a két egyház között meg­egyezés jönne létre ez hamar életre hozná azt a közös protestáns theologiai fakultást, amelyért év­tizedeken keresztül annyit esengtünk. A nagygerezsdí egyezség előzményei. Az alább közölt jelentés, amelynek eredetije a sárospataki református főiskola levéltárában fekszik, tanúskodik arról, hogy a tiszai egyházkerületekben már a múlt század első felében történtek kísérletek arra nézve, mikép lehetne a két egyház között az elszórt hívek lelki gondozásáról és az egyházi funk­ciók kiszolgáltatásáról kölcsönös segítséggel gondos­kodni. Nem lesz talán órdeknélküli, ha a nagy- gerezsdi egyezségnek több helyről kívánatosnak jelzett revíziójára való tekintettel, a tiszai kerületek részéről 1827-ben kiküldött deputációk ezen munká­latát közrebocsátjuk. „Mi alább Írtak, egy részről a Tiszai Augusztái v. t. követő, más részről a Tiszán innen lévő Helv. v. t. követő Fő Tiszteletű Superintendentiák részéről a két Atyafi Evangelika Valláson Lévő Prédikátorok fizetéseket, s tehető kölcsönös szolgálatokat tárgyazó kérdések el-igazitása tekintetéből kirendelt Deputá­Áprilisl8—21. Nyugalmas napok egy-egy kirán­dulás San-Remoba, Mentoneba, Ventimigliába. San- Remo előkelő városka szép kirakatokkal, sok pálma­kerttel, de Menton messze felülmúlja. Egyáltalában azt találtuk, hogy Menton a legkellemesebb hely a Riviérán. Kirakatai, sétányai, parkjai versenyeznek Nizzáéival, de levegője, flórája sokkal különb. Nizza valóságos porfészek és a száguldó automobilok ben­zinfüstje még inkább rontja a levegőt. Ha valaki szépet akar látni, menjen délelőtt, mikor a Riviera napja bearanyozza a hegyláncot és ezer meg ezer szinreflexet vált ki a pálmaligetektől és virágok tömegeitől boritott sziklapartokon és egy végtelen azúr­kék tengert világit meg sugaraival, kocsin vagy gya­log Ventimigliából Mentonba. Itt igazán gyönyörű a világ! Isten szép világa! Csupa fény, csupa élet, csupa öröm! Milyen ellentéte annak a világnak, amelyben tegnap 1800 ember a hideg tengerben lelte sírját. A mentoni sétányon, úgy mint Nizzában remek kivitelű női csoportot látni márványból. Francia- ország keblére öleli leányait, ott Nizzát, itt Mentont. Ennek az ölelésnek az árát mi fizettük meg, midőn III. Napoleon hadseregünket Solferinonál megverte- Ezért kapta a francia jutalmul ezt a két szép leányt. 1912. május 4. tusok egyben gyűlvén az 1830-ik Esztendő Május 6 ik napján vizsgálat alá vettük az ezen tárgyban az 1827-ik Esztendőben Januárius 18-ikán Zsoltzán tartott Deputátió munkálkodását, és figyelemre vévén a Tisza mellyéki Helv. v. t. követő Fő Tiszteletű Superintendentia, ezen Deputátió munkálkodására tett észrevételeit; ezekre nézve Biztos vélekedé­sünket alázatosan kívánjuk be nyújtani mind a két Evangélika Fő Tiszteletű Superintendentiának ekképpen. A Zsoltzai Deputatiónak azon vélekedését, melly így következik: Az 1-ső pont alatt. A Természeti igazsághoz képest; de Országunk Törvényének 1791-ik Eszten­dőbeli 26-iki tzikkelye következésében — is, mind a két vallástótelen lévő Evangélikusok, a Lecticatió fizetésekkel tsupán a magok felekezetbéli Prédiká­toroknak tartozzanak. A maga erejében tökélletesen meg hagyni láttuk. A 2-ik pontra, melly ekképpen van: Azon akár- melly felekezetű Hallgatók, a kik több mértföld- nyire laknak Anya Eklézsiájoktól, és sem a Hely­béli Prédikátornak, sem a magok Lelki Pásztoraik­nak semmi Lectikálót nem fizetnek, s ezen függet­lenség mellett, mintegy semmi összveköttetésbe Ekklézsiájokkal nem lóvén, lassan, lassan, és tsak nem észrevehetetlenül Vallásuktól el-idegenülnek, főképpen ezen rossz következésű el-kortsosodás el- távoztatása kedvéért fizessék az Helyben szokásban Boraigherában ma minden bolton falragaszok hirdetik, hogy „lutto citadino“, ami azt jelenti, hogy városi gyász. Okát kérdezve, megtudtam, hogy a 80 éves városi plébános Giacomo meghalt. A bor- digherai lap rendkívüli dicséri szivjóságát és nagy érdemeit. Evangélikus vallásu penziótulajdonosnőnk- től azonban hallottam, hogy mikor 25 évvel azelőtt az első evangélikus, egy német szállodásnak a fia itt meghalt, a derék Giacomo tiltakozott az ellen, hogy az eretnek a temetőben legyen eltemetve és a tengerparton jelölt ki részére sirt. Midőn a hozzá­tartozók a temetőbe való eltemetéshez az engedélyt a hatóságnál kijárták, a pap egy négy méter széles és négy méter hosszú gödröt ásatott a temetőben, azt megtömette a tengerpartról hozott kaviccsal és ebbe temetette el a halottat, csakhogy valahogy szentelt földbe ne kerüljön. Érdekes találékonyság egy ily korlátolt elméjű embernél. A bordigheriai üdülést két szomorú esemény zavarta meg. A Titanic katasztrófája és Khuen Hé- derváry bukása. Nem bocsátkozom refleksziókba, ha­nem sietek haza referálni. 26-án van a protestáns közös bizottság ülése. Bordighera. (Se—o.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom