Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-04 / 18. szám

1912. május 4.

Evangélikus Lap. 18. sz.

3. oldal

hogy a múlt évben nyert küldetés folytán a kilenc tagból álló küldöttség múlt évi december hó 6-án még az 1912. évi költségvetés megállapítása előtt az elnök vezetése alatt megjelent a vallásügy miniszternél és szóval és Írásban kérte, hogy miután a leikései kongruának 2400 koronára való felemelése és a lelkószi korpótlék az 1912. évi költségvetésben fölvéve nincs, a lelkészek pedig jogos igényeik kielégítésére nem várhatnak, gondoskodjék a miniszter arról, hogy abban az esetben is, ha a lelkész! kongrua felemelése azonnal meg sem valósítható, hogy a lelkészek helyzetének javítása vagy egy megfelelő korpótlék adása vagy egy nagyobb segélyátalánynak a tárgyalás alatt levő költségvetésbe való beillesztése által történjék meg. A miniszter megígérte, hogy az utóbbit meg fogja tenni és dacára ennek a költségvetésben, mely a reákövetkező héten tárgyaltatott, semmiféle felemelést 0nem hozott javaslatba. Az elkeseredés a protestáns lelkészeknél emiatt igen nagy és ezért kéri a bizottságot nyilatkozzék mi legyen a további teendő. A kérdésben több felszólalás történt, végre is abban állapodtak meg, hogy a segély megadását az elnökség sürgesse. Sztehlo ezen sürgetéstől semmi eredményt nem vár, mert a miniszter az elnököknek mindent meg fog Ígérni, de a legközelebbi költségvetésig ez az Ígéret megint füstbe fog menni. Az erélyes sürgetésnek a költségvetés elkészültekor kell megtörténni, de mindaddig, mig a parlamentben nem

találkozik senki, aki a költségvetés illető tételénél a minisztert adott Ígéretére figyelmezteti, eredményt nem várhatunk. Itt csak a parlament erélyes közbelépése segíthetne, de protestáns vallású képviselőink úgylátszik ezen kérdés iránt érzéketlenek. Azt indítványozza, hogy az elnökség sürgesse meg a minisztert, hogy mielőbb hívja meg tárgyalásra az 1848: XX. törvénycikk életbeléptetése tárgyában alkotandó törvényjavaslat feletti észrevételezésre.

Az indítványt a bizottság elfogadja és az elnökséget megbízza, hogy mindkét irányban a miniszterieméi lépéseket tegyen.

Végül a bizottság tagjait egy kis meglepetés érte. Gróf Degenfeld József szóba hozta, hogy miután a minisztérium Debrecenben protestáns theologiai fakultást felállítani szándékozik, nem lennének-e hajlandók az evangélikusok megfontolás tárgyává tenni, vájjon ez a fakultás, mint közös protestáns fakultás létesíthető lenne-e? Báró Prónay Dezső elmondja, hogy az evangélikusok, annak folytán, hogy a reformátusok Debrecenben külön református fakultást kívántak, a maguk részéről más egyetemen, első sorban a pozsonyin kértek evangélikus fakultást. Azon kérdésre, hogy nem jött-e még létre a megegyezés a kormány és a reformátusok között azt felelte gróf Degenfeld, hogy még nem jött létre, Sztehlo kérdésére pedig mi lesz a paritással az volt a felelet, hogy ez az anyagi hozzájárulás mérvétől függ. A reformátusok 70.000 koronát adnak hót tanhosszat ült a teremben. Egy magyar fiú, aki a beszélgetésünket hallotta, azt mondta, hogy ez a man- kós úr ma 100.000 frankot veszített.

A játszóasztalok körül állandóan nagy ember- tömeg tolong. A fele sem kap ülőhelyet, a többiek állnak és az ülők vállai felett dobálják be a téteket. Kétféle játék van: roulette és trente et quarante. Ez utóbbi a nagyobb játékosoké. Én azonban egyiket sem értem. Érdekes pszichológiai kombinációkra itt bő alkalom nyilik. Itt egy kifestett eblouissante francia cocotte, ujjai meg vannak rakva gyémántgyűrűkkel, meglátszik rajta, hogy könnyen szerzi a pénzt. Oly közönnyel nézi, amikor a croupió besöpri a tétjét, amelyből egy szegény család egy évoD keresztül megélhetne. Mellette egy szintén kifestett, de az idő vasfogával már hiába küzdő fonnyadt női alak. Ez már csak itt remél pénzre szert tenni, miután előbbi kerosetforrása bájaival együtt eltűnt. Mohó ijedt arccal kíséri a golyó pergésót, mert utolsó pénzét rakta a 21-esre, amelynek most biztosan ki kell jönni. „Rien ne va plus!“ hangzik a játékot vezető monoton jelzése. Két másodperc múlva a pergő golyó megáll a 26-on. Az öreg kokotte letört.

Egy másik kép. Csinos fiatalember alig 24 éves. Három darab ezres bankót tesz impaire-re. A páratlan szám megjön. A banko9 odadob neki három ezrest. Ott hagyja. Megint kijön a páratlan szám és a fiatalember nyer 6000 frankot. Megint otthagyja. Betétje most 12.000 frank. A golyó röpül; a rien ne va plus elhangzik. Krik! megáll a golyó a 12-ön. A bankos mintha semmi sem történt volna behúzza a 12.000 frankot, a fiatal ember pedig homlokáról törli a hideg verejtéket és szomorúan távozik. Letört.

így folytathatnék ezt a végtelenségig, de végre is elfog az undor és a termekben uralkodó hőség arra késztet, hogy szabad levegőro kívánkozzunk. Még széttekintünk a falakon. Aktok teljes meztelenségben fügefalevél nélkül. Nyilván a bűn templomának papnői. Vannak köztük érdekes tipikus alakok. Ilyen a pique dame. Gyönyörű test, trikóöltözetben, a mellére egy pique ász van hímezve. Magasra emelt karjában hegyes tőrt tart döfésre készen. Ajkán gúnyos mosoly, jaj annak, aki bolondul utána I Kilépve a bűn csarnokából paradicsomba lépünk. A kaszinó parkja óriási pálmáival, gondosan ápolt virágágyaival, lombdús sétányaival egyenes ellentéte annak, amit az épületben benn látunk. Itt lecsitulnak a rut ösztönök s az állat helyébe a virág uralma lép. Az állatban a bűn, a virágban az erény nyilatkozik meg. v -