Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-04 / 18. szám
Evangélikus Lap. 18. sz. 2. oldal1912. május 4. mátusok részéről a papi özvegyek nyugdíjának és árvák ellátási költségeinek emelése céljából az államtól külön kért segély tárgyában. Ez a vélemény kér és elvi jelentőséggel bír, mert azt tanúsítja, hogy a vallásügyi miniszter szolidaritást lát az állami segély kérdésében a két testvéregyház között és ezért nem akkor az egyik egyház által kért segély tárgyában a másik egyház meghallgatása nélkül határozni. A miniszter ezen álláspontja a protestáns közös bizottság jelentőségét bizonyára fokozza. A bizottság véleménye az özvegyi nyugdíj kérdésében az volt, hogy pártolja a rendes államsegélynek a felvetett cél elérhetése végett való felemelését, de a felemelést oly mértékben kéri, hogy az ágostai evangélikus egyháznak a felemelendő segélyből szintén jusson arányos rész, mert habár az evangélikus lelkészi özvegyek és árvákról a nyugdíj- szabályzat bőven gondoskodik, ez csak úgy volt elérhető, hogy az evangélikusok a segélyezést egyéb szükségleteiktől vonták meg, amelyek pedig szintén kielégítésre várnak. Ezen véleményadást megelőzte a református konvent rokon természetű átirata, melyben a közös bizottságtól határozatot kér arra, hogy a két egyház külön is kérhessen államsegélyt, ha oly külön szükségleteket mutat ki, amelyek csupán az illető egyháznál merültek fel. Az átiratot gróf Tisza István támogatta sérelmül felhozván, hogy a múlt évben a reformátusok külön kérvényben kimutatták, hogy TÁRCA. Utazás a Riviérára. Monte-Carlo. Április 17. Elmentünk Monte-Carloba, megnézni a bűnbarlangot. Barlangnak elég szép, mert a bűn palotája beillik fejedelmi laknak. Pazar kiállítása mutatja, hogy az üzlet jól jövedelmez ; hogyne, hiszen a bank fedezi a monacói hercegség összes kiadásait, még 12- szál katonából álló hadseregét is eltartja és a fejedelemnek is szépen jut a feleslegből. Ha az ember csak egy félórára odaáll az asztalhoz és nézi miként söpri be a croupié százával az aranyokat és csak imitt-amott fizetnek egy-egy nyereséget és ha meggondolja, hogy az egész éven át kora reggeltől késő éjfélig igy folyik, akkor tisztában van vele, hogy itt az embereket hatósági engedéllyel tudva kopasztják. Megmosolyogni való az a ceremónia, amellyel az embert beeresztik. Belépti jegyet kell váltani, amely rendes helyekre ingyenes, csak a szalon privé-be, ahol az arisztokrácia és a nagy gazemberek játszanak, kell 50 frapk belépti dijat fizetni. A jegyváltásnál a belépőnek személyazonos- nosságát kell igazolni, foglalkozását,, korát is kérdik. nekik adócsökkentésre még egy millió koronára van szükségük, az evangélikusok ily kérelmet elő nem terjesztettek és a minisztérium a felemelt összeget mégis mind a két egyháznak adta ki. Ezen felszólalással szemben báró Prónay Dezső határozott és igen hatásos beszédben kimutatta, hogy a reformátusok ezen kívánsága az eddig még némi sikerrel járt együttműködést teljesen megbolygatná és ha ilyen határozathoz ragaszkodnának, kénytelen lenne kijelenteni, hogy az ág. hitv._ evangélikus egyház küldötteinek ilyen határozat hozatalára az egyetemes gyűléstől nincs felhatalmazásuk. Báró Prónay beszédének hatása alatt a reformátusok az indítványt visszavonták. Oeduly Henrik püspök azt indítványozta, hogy a kormány tegyen intézkedéseket, hogy a protestánsok legnagyobb ünnepén, nagypénteken a protestánsok részére munkaszünet biztosittassék. A bizottság elhatározta, hogy felterjesztést intéz a vallásügyminiszterhez, tegyen intézkedéseket, hogy nagypénteken protestáns állami és köztörvényhatósági tisztviselők a hivatalos teendők alól felmentessenek. Az intézkedésnek szerintünk arra is ki kellene terjednie, hogy protestánsok nagypénteken bíróság vagy közigazgatási hatóság elé ne legyenek idézhetők és hogy protestánsokra nézve ezen a napon bármely mezőgazdasági vagy ipari munka szüneteljen. Ezután gróf Degen féld elnök jelentést tesz arról, A vallásra nem kiváncsiak, de ha valaki véletlenül pénztáros vagy jószágigazgató, be nem eresztik, feltételezik róla, hogy sikkasztott pénzzel akar játszani. Ilyen pénztől irtóznak a tisztelt urak, ők csak a becsületes utón szerzett pénzt zsebelik be. Aztán attól is tartanak, hogy a sikkasztó vészit és öngyilkossá lesz, ők pedig semmitől sem irtóznak jobban, mint attól, ha csendes munkájukat egy pisztolylövés megzavarja. Az ilyen öngyilkosokat azután nem is temetik el nyilvánosan, pap nem beszól felettük, anyakönyv sem veszi be nevüket, csak úgy eltűnnek, Aki pedig közköltségen haza akar utazni, az veszítse el pénzét a bankon s aztán menjen el az igazgatósághoz és mondja meg nekik: pénzt vagy életet! Azt úgy értik persze, hogy az illető a saját élete elvételével fenyegetődzik és kifizetik neki az útiköltséget, hogy hazamehessen. Mióta a salon privét behozták, nem oly érdekes a játék a rendes helyeken. A nagy játékot bent folytatják, arra pedig még sincs 50 frankom, hogy ennyit áldozzak a kíváncsiságért. Azért itt künn is előfordulnak nagyobb tételek. Egy teljesen kopasz úr hosszú fekete szakállal arisztokratikus arccal 15.000 frankos tételeket rakott és hol vesztett, hol nyert. Amidőn ebéd után másodszor bementünk a játéktermekbe éppen kijött. Mankón járt; öt óra
