Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-20 / 16. szám
2. oldal. 1912. április 20. Evangélikus Lap. 16. sz. Bangha Béla S. J. idézett munkájában, amelyből azt is tudjuk, hogy minden egyes kongregáció élén egy-egy áldozópap, mint igazgató áll. Bangha szerint a Mária Kongregáció „a tettek katholicizmusának iskolája. A krisztusi lélekkultura gyakorlótere“. „Aki idekerül az gerinces, öntudatos, sziklaszilárd hitvalló lesz, aki mindenekelőtt magában alakította ki a krisztusi jellemet s azután annak meggyőződéses híveket toborozni indul11. Ezen nyíltan bevallott cél és öntudatos beszéd konzekvenciáit közéletünkben nagyon is megszenvedtük Barkóczy kongregánista főnök közhivatali működésében. Félő azonban, hogy Barkóczy eltávolításával nem múlt el a veszedelem. A jezsuiták ádáz működésének szomorú eredményét tapasztaljuk több állami gimnázium és reáliskola múlt évi értesítőiben. A balassagyarmati, budapesti III. kér., fehértemplomi, nagybányai, pancsovai, tordai, temesvári, újpesti, zalaegerszegi, zombori állami főgimnáziumok, az egri állami főreál, a győri állami főreál, a kassai állami főreál, a körmöcbányai állami főreáliskola magasztalólag nyilatkoznak a Mária Kongregációknak áldásos működéséről. TÁRCA. A kamaszkor és az iskola. Irta: dr. Horváth Károly. Már csekély alkalom is elegendő arra, hogy a tanuló érzékenységét és túlságos igazságérzetét megbántsák, amivel a tanár és tanuló közti bizalmas viszony meglazul. Hogy melyek azok a körülmények, amelyek leggyakrabban erre vezetnek, azt dr. Messmer pedagógus fejtette ki az ő lélektani megokolásában. Ő azt Írja: „Túlsók esetben látunk rosszakaratot, tudatos rosszakaratot. Ez először is azon alapszik, hogy megfeledkezünk az emberben működő ösztönről, ösztönszerűségről, akaratlanságról és igen gyakran számítást és tudatos cselekvést látunk a dologban. Továbbá még azt a megfigyelést tettem, hogy a leggyakrabban akkor tesszük fel igazságtalanul a tudatos rosszakaratot, ha a tanuló viselkedése nekünk nem tetszik. Ebben az esetben az, amit arról a tanulóról gondolunk az antipátiával és boszúvágyással áll összeköttetésben. Ilyen esetekA jezsuiták ezen állami intézetek ítéletére mint bizonyító tényekre hivatkoznak, mi nem látunk ezekben egyebet, mint bizonyítékát annak, hogy Barkóczy és a jezsuiták máris eredménnyel működtek. Magyarországon a jezsuita-rend el van törölve. Mária Terézia, a katholikus érzelmű, vallásos királyné törölte el azt a magyar szent koronát megillető legfőbb kegyúri joga alapján. Külföldi szerzetrendeket az országba behozni és itt letelepíteni, a magyar törvények szerint, csak a magyar törvényhozás beleegyezésével szabad. A jezsuita-rend eltörlése óta sem a magyar királytól, sem a magyar országgyűléstől nem kapott engedélyt arra, hogy itt az országban letelepedjék. Kérdjük, miért tűri a magyar kormány, hogy egy rend, amelynek hazánkban létjoga nincs, itt iskolákat alapít, ingatlan vagyont szerez és a vallásközi béke feldulására célzó egyesületeket létesít ? Miért tűri a kormány ezen egyesületek létesítését és működését, holott ezeknek alapszabályai bemutatva és kormányhatóságilag jóváhagyva nincsenek? Sztehlo Kornél. ben nehezen tudjuk bebeszélni magunknak azt, hogy az a tanuló akaratlanul cselekedett. Mérgünk és érvényesülési ösztönünk többé-kevésbé azt súgja nekünk, hogy a tanuló azért cselekedett úgy, mert rosszakaratú. . . Milyen sok dolog van pedig a tanulóknál, ami folytonosan mérgesít és boszússá tesz bennünket, pedig azok az ő egész természetes mozgási és működési ösztönük, ami őket nyugtalanságra, játékra, fecsegésre és a tanítás más egyéb, csekély zavarására vezeti; ilyenek még a tanulóknál az érdeklődés hiánya, a figyelmetlenség, a szorgalmatlan- ság, amik szintén testi állapotokra vezethetők vissza“. Messmer szerint tehát a tanítónál, tanárnál a tanuló által felkeltett boszuság az, ami a rosszakarat hitére kényszeríti, pedig ez a valóságban tényleg hiányzik. „A tanulónál az igazi rosszakarat csak másodfoku- lag fejlődik ki s rendesen azért, mert felteszik róla, hogy rosszakaratú. Ha egy tanuló, különösen egy idősebb, észreveszi, hogy egy cselekedetét, amit pillanatnyi kényszernek a befolyása alatt, vagy éppenséggel akaratlanul vitt véghez, a rosszakarat megnyilvánulásának tartják, vagy kezdettől fogva inkább rosszat, mint jót tesznek fel róla, ebben az esetben
