Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-20 / 16. szám
3. oldal 1912. április 20. Evangélikus Lap. 16. sz. Monísta prédikációk. A hamburgi monista-kongresszust tavaly Ost- wald Vilmos ezekkel a szavakkal fejezte be: „A mo- nisták első kongresszusát bezárom s megnyitom a monista évszázadot.“ íme, ilyen nagy és bizakodó a „monista öntudat- ! Ma még persze nem lehet megmondani, hogy úgy lesz-e, ahogy Ostwald jövendöli. Igazán korai volna eldönteni, sikerül-e a „monista-tudománynak“ a vallást teljesen feleslegessé tenni, az egyházak híveit elhódítani és az egyházak örökébe beleülni. Ma még mindkettő lehetséges: az is, hogy ez a frázis „tudományos jövendölés“, melyet a tények utólag igazolni fognak és az is, hogy a „monista évszázad'1 üres szó marad, szállóige lesz, anélkül, hogy igaz lenne. Az az egy bizonyos, hogy a keresztyén vallás és egyház még mindig nem megvetendő ellenfél. Egyes formái felett diadalmaskodhatik a tudomány, egy pár kövülete — múzeumba kerülhet, de a szív mélyéből fakadó, magát folytonosan az igazsághoz alkalmazó élő hit alapjait semmi tudomány nem tudta eddig megingatni. A keresztyénség egyéb fundamentumai is még mindig elég szilárdan állanak: Häckel „Welträtsel“-je nem tette feleslegessé a bibliát s Drews Arthurnak a monisták által pártfogolt kalandos vállalkozása sem járt a kellő eredménnyel. Jézus történetiségéhez ma épp úgy nem fér kétely, mint Drews apostolkodása előtt. — Az egyházból való kilépés tervszerű előkészitóse, segítése és szervezése sem fogja az egyházakat ogy-kettőre rombatényleg kifejlődik benne tanára iránt az ellenszenv, sőt az az akarat is, hogy olyan dolgokat tesz, amelyekről tudja, hogy azok a tanárját bántják és bo- szantják“. Nagyon gyakran még nehéz ballépések esetén is felteszik elhamarkodva a rosszakaratot. A gyenge akaratra és a túlságos lelki ösztönökre vajmi keveset tekintenek és az orvosi tanácsról, amely számos esetben lényeges volna, egészen megfeledkeznek. A tanulók kihallgatásánál, ha ugyan kihallgatják őket, minden őszinte szabad szó, amit el mernének mondani, csak még jobban rontaná a helyzetüket. Nem arra törekszenek, hogy jóakaratúlag felderítsék a tanuló belső életét és hogy őt csendesebb utakra vezessék, önérzetét felkeltsék, hanem mindjárt elő- állanak a büntetésekkel vagy éppen a kizárással. Az iskolai fenyítések (kivált a középiskoláké) keménysége még a büntető törvényeinket is felülmúlják, amely a fiatalkorúakkal szemben a legmesszebbmenő gyengédséggel bánik, sőt visszaesés esetén is csak ideiglenes Ítéletet hoz és első sorban jobb felügyeletről és nevelésről gondoskodik.Minél élesebb határokat von a tanító vagy a dönteni. Szilárdabb talajon állanak azok, minthogy ez a disszidens találmány, melynek a monisták is hasznát fogják venni, sokat árthatna nekik. Az egyház- és vallásellenes monista-agitáció s a „monista évszázad“ megvalósítása komolyan folyik s — kipróbált egyházi eszközökhöz is hozzányúl, így például nem veti meg az evangéliumokat se s mint sokszor, mások, a monisták is felhasználják őket a „dogmatikus“ egyházak ellen. Kroner Alfréd kiadásában, Lipcsében, megjelentek az evangéliumok a monisták közé tartozó dr. Schmidt Henrik (Jéna) magyarázataival,* azért, mert „Jézusnak a zsidóság pozitív vallása ellen való harca mintául szolgálhat a dogmatikus keresztyénség „pozitív“ vallása ellen való küzdelemben is“. Az evangéliumok egyházellenes tendenciája mellett azonban kiemeli a fordító azt, hogy „ezenkívül is van az evangéliumokban elég szép és jó, ami érdemessé teszi őket arra, hogy népkönyvek legyenek“. „A segíteni kész megváltó, a bölcs tanító, a farizouspárt megkövült vallása s erkölcse ellen küzdő próféta képe pedig megragad minden szivet, amely az igaz emberiért és a tragikus nagyságért lelkesedni tud.“ Ez az év pedig meghozta a monista prédikációkat. Ostwald Vilmos, a németországi „Monisten- Bund“ elnöke, a kiváló s 1909-ben Nobel-dijjal is kitüntetett chomikus irta őket.** Ezeknek a „prédiká* Die vier Evangelien [.] Deutsch, mit Einleitung u. Anmerkungen von Dr. Heinrich Schmidt (Jena). Ára 1 márka. •• Monistische Sonntagspredigten von Wilhelm Ostwald. Erste Reihe Leipzig. Akademische Verlagsgesellschaft kiadása. .Ara 1 márka. szülő maga és a tanuló között, minél kevésbé tudják ennek képzelő és érzelmi életét, de különösen a pubertas „április idejét* értékelni, annál szigorúbban bánnak a tanulóval és annál rosszabak lesznek egyrészt az eredmények, amelyeket a tanár az osztályban elér, másrészt a nevelés eredményei a szülői házban. Ellenben mennél kollegiálisabban bánnak a szülök és tanárok az ö tökéletlenségeikkel és ha azok belső feszültségi csapját idejében és ártatlan módon nyitják meg, annál könnyebbé és kellemesebbé válik a nevelés mindenki részére és annál frissebben és nagyobb örömmel tanulnak a gyermekek. A pubertas időszaka az ideges és a lelki behatásoknak még egy ogész sorozatát foglalja magában, amelyek majd jobban, majd kevésbé észrevehetőig érvényesülnek és testileg gyenge vagy „hajlamos“ egyéneknél beteges formákat öltenek. Azt tudjuk, hogy a lelkibeteg egyének részére a pubertas igen veszedelmes időszakot jelent. A pubertas kifejlődésének egyik rendes lelki tüneménye a szórakozottság. A figyelemnek ezt a hiányos összpontosítását az új szervek kifejlődése, a
