Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-06 / 14. szám

2. oídaí. í 912. április 6 Evangélikus Lap. 14. sz. A valódi, értékes hitnek alapját az az isteni kijelentés képezi, mely bensőleg nyilvánul meg az emberben. Erős meg nem ingatható hit keletkezik ekkép, mert ez a hit belső tapasz­talaton és meggyőződésen alapszik, ez az élő hit. Ezek a gondolatok ébrednek fel bennem itt az Adria partjain, ahol a természet meg­ragadó szépsége husvétvasárnapján közelebb visz átélt hitem alapján Istenemhez, a mennynek és földnek mindenható urához. Itt látom és csodálom a feltámadást, mely a mint Pál apostol is mondja, nem a romla- dozó testnek feltámadása hanem a halhatatlan léleké. Feltámadás! Az írások szerint Jézus meg­halt és testileg feltámadott. Abban a valóságos húsban, vérben és csontban, amelyben élt, kikelt a sirból halála után és ezzel a romladozó testtel szállt fel az égbe. Aki ezt el nem hiszi — Istentagadó. Ha Jézus ember volt, romladozó testét nem vihette fel a mennyországba. Ha Isten volt, mi szüksége volt neki a ter­mészetfeletti világban az emberi testre? TÁRCA. Vallásos testületek versenye. Irta; Sass János. És hasztalan okoskodunk új törvényeken, jó­tékony intézményeken, társadalmi szervezeteken; mind ezek csak ideig óráig tartó könnyebbülóst hoz­hatnak. Korunk betegségének egyedüli, gyökeresen gyógyító szere az, hogy legyünk jók, legyünk igaz ke- kereaztyének. Ahol istenfélelem, megbízhatóság, er­kölcsi tisztaság és becsületesség uralkodik, ott a társadalom élete nyugodtan halad a tökéletesedés útján, az egyes keblében boldogság üt állandó tanyát. A megoldás kulcsa a protestantizmus alapelvei­ben van. Ennek az egyháznak tehát — szándé­kosan beszélek egyes számban — szent kötelessége, világtörténeti hivatása a közéletben, mint gyű­léseinken búzgó igyekezettel foglalkozni azon bajok­kal, melyek az emberi szív rontását és szenvedését okozzák. Mint a lelkiismeretes orvos behatóan ta­nulmányozza betegének testi és lelki szervezetét s ahhoz alkalmazza gyógyszereit és utasításait, ha­De az Istennek csodát kellett tenni, hogy higyjenek benne! Uram Istenem, mily gyarló és korlátolt felfogást árul el ez az okoskodás! Hát neked Istenem a te véghetetlen nagy­ságodban szükséged van-e arra, hogy a föld­nek, mindenséged ezen hitvány porszemének a lakója téged imádjon? Vagy emberi hiúság birt-e téged arra, hogy az Írásokban tanított kálváriát ezen a porszemen végig járjad, hogy ezzel meggyőzzed a porszem lakóit, hogy te vagy az Isten? Vagy oly tehetetlen vagy-e te hatalmas Isten, hogy máskép nem bírtad volna meg­tanítani az embert az igaz hitre, mint ily rendkívüli eszközök által? Feleljetek ezekre a kérdésekre ti az Urnák felkent papjai! Nékem ahhoz, hogy Istenben higyjek, nincs szükségem a testi feltámadásban való hitre, az a kijelentés amit én a napfénytől ragyogó tenger hullámaiból és a buzaszem csodás alko­tásából olvasok, nékem erősebb bizonyítéka az Isten létének, mint a ti dogmátok a test fel­támadásáról. sonlókép kell egyházunk vezetőségének is kutatni korunk betegségének okait, figyelemmel kisérni je­lenségeit és gyógyulási törekvéseit: a társadalmi s tudományos mozgalmakat; a szocializmust, spiritiz- must, feminizmust, az egykerendszert, baptizmust, szabadházasság elvét, antialkoholizmust stb. s ami Jézusunk végetlenül bölcs tanításainak vezérfényó- vel bevilágítva az eszmék alaktalanul háborgó töm­kelegébe — távoltartva a betegtől s be nem vehető megemészthetlen gyógyszert — biztos tapintattal, hitteljes meggyőződéssel mutatni reá a gyógyulás csalhatatlan útjára és eszközeire. Miként pedig Jézus urunknak saját élete volt az ő elméleti oktatásainak élő példája, úgy kell, hogy a protestáns egyház is az ő saját elveinek gyakor­lati megvalósúlását mutassa fel. Ezt a célt pedig szi­gorú, alkut nem ismerő fegyelem nélkül elérni nem lehet. Egyéni vélemény, de ám szóljanak hozzá mások is, miszerint a protestáns egyháznak nem tiszta életű s az egyházhoz hűséget nem tanúsító emberektől sem egyházi adót, sem semmiféle ado­mányt, sem hivatalbeli működést nem kellene elfo­gadnia, bár az egyház kegyelmi ajándékait (keresz­telés, esketés, temetés stb.) viszont nem kellene sen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom