Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-23 / 12. szám
Evangélikus Lap. 12. sz. 1912. március 23. 4. oldal. nal, nem rendelkezhetik. Egy igen egyszerű példa meg fogja világosítani a dolgot. A római pápa felhívást intéz a világ összes katholikusai- hoz, hogy az egyház valamely nagy vállalatát pénzzel segítsék. A magyar katholikus egyház hierarchikus képviselete vagy a kath. autonómia révén alkotandó egyházi képviselőtestület nem adhat az államtól kapott javakból egy fillért sem a mondott célra, míg, ha ez a vagyon a róm. kath. egyház intézetének magán- tulajdona lenne, semmi sem korlátozhatná abban. Az egyházi javadalmak célvagyontermésze- tét számtalan magyar törvény bizonyítja, hogy csak egyre hivatkozzunk: az 1723:71. t.-cikk szerint az egyházakat s javadalmakat nem gondozó, azokat pusztulni engedő javadalmasok jövedelmét a király, mint az egyházak legfőbb kegyura, zár alá vétetheti. Az államtól kapott vagyon alapítványszerü természete magával hozza, hogy az állam az egyházi vagyont az egyháztól egyszerűen el nem veheti*) a már az egyháznak átengedett vagyonkezelést azonban nemcsak ellenőrizni, hanem, ha azt tapasztalja, hogy a vagyonkezelés nem felel meg a célnak, az egyházi érdeknek, azt *) Werbőczy is így tanítja H. K. I. R. 10. cím. 3. §. másképp szabályozhatja, esetleg azt magának fentarthatja. A vagyonkezelés feletti jog megilleti az államot nemcsak a magy. királyt megillető legfőbb felügyeleti jogból, hanem a király legfőbb kegyúri jogából kifolyólag is.*) A magyar szent korona ezen jogokat a magyar katholikus püspökségeknek és más egyházi intézeteknek adományozott vagyonra nézve mindig igen nagy liberalitással gyakorolta. A püspököktől nem szokta számonkérni, mire fordítják az egyházi vagyon jövedelmét. Tűri, hogy a püspökök — tisztelet a kivételeknek — nem egyházi célokra költik el a jövedelmeket, sőt adósságokkal terhelik a stallumot, melyeket azután az interkalaris jövedelmekből szoktak fedezni. Csak a püspök halálával nyilvánul erősebben a királyi jog, amikor az alapítványi ügyigazgatóság ráteszi a kezét a püspökség jövedelmeire. A legtöbb kegyúri jognak ezen liberális gyakorlata azt a nézetet keltette még alapos jogászoknál is, hogy az egyes egyházi intéze*) V. ö. Kérészy id. műve, ki azt az ellentétet, mely a legfőbb kegyúri jog természetét illetőleg fenforog ismerteti és amellett foglal állást, hogy ez nem a király személyes joga, de a magy. szent koronát megillető, át nem ruházható felségjog. gyakorolva megkönnyíti a léleknek a világi gondok félretételét s a vallásos áhítatba merülést; nem csekély vonzó s összetartó erő rejlik abban az egyházi s politikai hatalomban gazdagságban, mellyel az egyház buzgó hivek áldozatkészsége folytán rendelkezik. Jól esik a hivőnek tudnia azt, hogy hatósága nagy dolgokat képes cselekedni, a gyengét erős kézzel támogathatja, ellenségeire éles, súlyos fegyverekkel csaphat le. Legnagyobb hatalma azonban a pápás egyháznak alkalmasint a gyóntatószék. Mert a bűntudat nehéz kölönc az ember lelkén. Hasztalan igyekeznek ezt tagadni, akik azt hiszik, hogy a tagadás által meg is szabadulnak tőle. Megbénítja úgy a léleknek, mint a testnek működését és akit annak terhe nyom, az sem testileg, sem lelkileg nem egészséges. Azért minden vallásrendszernek egyik főmozzanata ősidőktől fogva a bűntudat emésztő lángjától való szabadulásra, a haragvó Istenek kiengesztelésére irányuló törekvés. A pápás egyház e téren is aránylag elég könnyű s kényelmes utat, módot, anyagi áldozatokat ajánl, minek folytán a papi hatalom feloldozza a hívőt bűneinek terhe alól. Az önsanyargatás, imádkozás, pénzbeli adományok akár misére, akár más jótékony célra, tulajdonkép mind anyagi áldozatok. És ez a módja a megigazulásnak különösen olyan korszakokban, amikor az ember kiváló előszeretettel keresi a célhoz jutás minél könnyebb útját, kétségkívül sok embert megtart az egyháza iránti hűségben, sőt másokra is vonzó erővel hat. De minthogy mindezen előnyökben csak az lehet részes, ki feltétlenül aláveti magát az egyházi hatóság törvényeinek, a kizárólagosság itt is uralomra került azzal a különbséggel, hogy itt nem egy faj különíti el magát minden más fajoktól, hanem egy határozottan kikerekített egyházi szervezet állítja maga felől, hogy egyedül nála vannak úgy a földi boldogságnak, mint a földöntúli paradicsomnak kulcsai. Azon jézusi álláspontra, miszerint Isten előtt nincsen sem zsidó, sem görög és nincs oly tökéletes vallásszervezet, mely magát joggal nevezhetné egyedül üdvözítőnek; Isten nem tesz különbséget abban, hogy az ő gyermeke a Sión vagy a Garizim hegyén, vagy a lourdesi szűz előtt hozza meg áldozatát, erre az álláspontra a pápás egyház nem képes felemelkedni. (Folyt, köv.)
