Evangelikus lap, 1912 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-23 / 12. szám
1912. március 23. 3. oldal Evangélikus Lap. 12. sz. Az „irigység“ igen gyenge érv, törpe fogalom azokhoz a nagy horderejű állami érdekekhez s szociális föladatokhoz képest, amik megvalósításukat csak az állam anyagi megerősödésétől várhatják. Ez az anyagi megerősödés pedig mulhat- lanul szükségessé teszi az egyházi javak állami szekularizációját. Találóan mondja egy nemzetgazdász: „Magyarország jövendője megköveteli, hogy népének földet adjanak és az összes szemek szükségszerűen ama birtok felé irányulnak, mely régi hivatását nem teljesíti többé s mely csak egyes kiszemelt egyének határtalan kényelmének szolgál alapul“. Farkas Mihály esperes. * Az Evangélikus Lap álláspontja a szekularizáció kérdésében. Közöltük Farkas Mihály esperes úr cikkét, mert jobban domborítja ki alább kifejtett, az övétől lényegesen eltérő nézetünket az egyházi vagyon jogi természetéről, amelynek helyes megállapítása nélkül pedig a szekularizáció kérdését nem lehet igazságosan megoldani. Cikkíró és azok, a kik vele egynézeten vaukét, előnyeiket, melyek őket versenyképesekké avatják. Kezdjük a legrégebbivel: A zsidóság az ő elsőszülöttségét, legmesszebb visszanyúló történetét, faji, nemzeti s nyelvi egységét tekinti oly kapocsnak, mely a testület egyes tagjait szorosan összetartja. Több ezeréves múlt, melynek fejleményei a keresztyénségnek, sőt a mohamedánizmusnak is alapját képezik és a teljesen elkülönített faji zárkózottság bizonyára emelik a vallásos testület tagjainak önérzetét. Kincsek ezek, minőket más vallásos testületek nem képesek felmutatni s amelyeknek létfentartó ereje az együttérzésnek és az egymáshoz, valamint az egészhez való ragaszkodásnak tüzót állandóan táplálja. Emellett hatalmasan fejlesztő erő rejlik azokban a kijelentésekben, melyeket a szent könyv szerint Isten Ábrahám előtt tett. Szövetséget kötött Ábrahámmal, népeknek, királyoknak atyjává tette, minek folytán a zsidóság Isten kiválasztott népének tekinti magát. Ez a tudat serkenti e vallásos testület tagjait kitartó munkásságra, szívós türelemre. Ezek az eszmék tartják fenn az önbizalmat, élesztik a hagyományok s az egész szervezet iránti hűséget, fejlesztik a szaponak tévednek abban, hogy azt a vagyont, melyet a katholikus egyház az államtól kapott, állami vagyonnak tekintik, amelynek csak haszon- élvezete illeti meg a róm. katholikus egyházat. Ez a nézet épp oly téves, mint az a másik, amely szerint ez a vagyon a róm. katholikus egyház vagy az egyház intézeteinek (püspökségeknek, káptalanoknak stb.) tulajdonát képezi. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a róm. katholikus egyház intézeteinek*) nem lehet magántulajdona. Amit valaki a róm. katholikus egyház valamely intézetének a cél megjelölése nélkül ajándékozott, hagyományozott, az éppen úgy képezi kizárólagos magántulajdonát az egyháznak, mint más testületnek hasonló címen szerzett vagyona. De, amit a magyar állam a róm. katholikus egyháznak adott, ideértve a királyi adományokat (amelyek a szent korona jogán adományoz- tatván, közvagyonból erednek), az a dolog természete szerint: célvagy on. Ez a vagyon alapítvány természetével bír, melynek saját rendeltetése van; ezzel az egyház, mint magántulajdon*) A kánoni jog nem ösmer egyházi tulajdont, mely az összegyházat, vagy valamely nemzeti egyházat illetné meg. ív. ö. Kérész, a kath. autonómia közreműködése a főkegyúri jog gyakorlatában. Budapest, 1912 Cirill Károlynál. rodás vágyát és a létfentartás egyik fontos tényezőjének, a vagyonnak gyarapítására ösztönzik az egyest és az összességet. A pápás egyház alapgondolata egyrészt hala- ladást mutat a zsidósággal szemben, de másrészt nemcsak hasonló, sőt egészen azonos a zsidóság alapgondolatával. Amíg a zsidóság Isten kiválasztott népének tartja magát és éles különbséget állít fel önmaga s a többi nép közt, addig a pápás egyház népoket gyűjt össze egy vallásos testületbe, mert Jézus tanítása szorint Isten nem egy népnek, hanem az egész emberiségnek atyja, mi pedig mindnyájan faji — de csak faji — különbség nélkül testvérek vagyunk. Az örök üdvösségnek azonban csak a pápás egyház tagjai lehetnek részesei. A más vallásúak örök kárhozatra jutnak, vagy csak a purgatorium iszonyú kínszenvedéseiben megtisztulva sikerül nékik a mennyország küszöbét átlépni. De a földi életben is becses előnyökkel kecsegtet ez egyház. Nem is említve azt, hogy megjelenése akár szertartásaiban, templomai építkezésében és berendezésében, akár ünnepélyeiben meglepően nagyszerű, megragadó s az érzékekre rendkívüli hatást
