Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-06 / 19. szám
1911. május 6 Evangélikus Lap. 19 sz 3. oldal ezen kötelezettség nem pusztán egyházjogi, hanem magánjogi jellegű s igy vált az vallásra való tekintet nélkül dologi teherré a mindenkor uradalmi tulajdonos ellenében. De a keresetben nehézményezett szolgáltatásnak úrbéri jellege is van. Ugyanis a kihallgatott tanuk közül Navratil Mihály, id. Falman józsef, Schmidla Ferenc, Gasparits József, Schof- hauser Ádám, Peringer Jakab, Kanyár József tanuk vallották, hogy az elkiilönzéskor, mely a tanuk egy része szerint a 40-es években a többiek szerint az 50-es években történt, az uradalom kiadta a jobbágyoknak, a zselléreknek a róni. kath. papnak és mesternek erdő- és legelő- illetőségét, de ez utóbbiak illetőségéről a fát levágatta s azon többé fa nem nőtt s ma is csak legelőként van használva. Navratil Mihály, Schmidla Ferenc és Schofhauser Ádám tanúk bizonyítják, hogy az elklilönzés alkalmával Zá- mory Kálmán felperes jogelődje azon kötelező ígéretet tette, hogy míg a Nap és Hold süt az égen, a róni. kath. plébánosnak évi 18 öl, a róm. kath. mesternek évi 6 öl fa-járandóságát az uradalom ki fogja szolgáltatni. Ugyanezek, valamint id. Falmann József, Peringer Jakab, Gasparits József és Schofhauser Ádám tanúk azt is bizonyították, hogy az elkíilönzés óta az uradalom a róni. kath. plébános és mester fenti tűzifa járandóságát egész addig mindig Krisztus kinézésének különféle hamisított arcképei, szobrai, rajzai és leírásai közül mi itt csak kettőről akarunk említést tenni: Euzébius (f 340) az ő egyháztörténelmének hetedik könyvében felemlíti Cezarea-Filippi városát és azután igy folytatja tovább: „Miután e város az eszembe jutott, nem tartanám helyesnek egy elbeszélést elmellőzni, mely méltó arra, hogy az utódok is tudjanak róla. Azt mondják ugyanis, hogy a vérfolyásos nő, aki az evangélium szerint Idvezitőnknél segélyre talált, onnét származott, hogy az ő házát még e városban mutogatják, és hogy az Úr jótettének csodálatraméltó emléke maradt még itt fenn. Mert az ő házának az ajtója előtt magas alapon egy asszonynak az ércszobra áll, aki térdre borulva mint egy esedező nyújtja ki kezeit; vele szemben egy egyenest álló férfiúnak a szobra, aki tiszteletreméltóan a teste körül kétszer körül- csHvart köpenybe burkolózva, az asszony felé nyújtja kezeit és a kinek a lábain.':! ugyanazon az alapon egy idegenszerű kinézésű növény sarjad föl, mely az ércköpeny széléig ér és gyógyszerül szolgál mindenféle betegség ellen Ez a szobor, mint mondják, a Jézus vonásait viseli és én azt láttam, amidőn a városban tartózkodtam“. így szól Euzébius tudósítása Vájjon ez az asszony, aki tudvalevőleg (Márk 5, 26 szerint) minkiszolgáltatta, amíg felperes azt meg nem tagadta. Felperes jogelődje azon kifejezésével, hogy míg a Nap és Hold süt az égen, az uradalmi birtokot kívánta terhelni, vagyis annak mindenkori tulajdonosát. Igaz ugyan, hogy e kötelezettség a telek- könyf e bevezetve nem lett, de felperes miként ez a lókuti 32. sz. tjkvből kitűnik, az uradalmi birtokot Zámory Kálmán után végrendeleti örökösödés útján szerezte s mint örökös a jogelődje által vállalt kötelezettségért telekkönyvi bejegyzés nélkül is felelős. A győri kir ítélőtábla 1500 1910. sz. ítéletével az első bíróság ítéletét helybenhagyja a következő indokokból: A keresethez A—D) alatt csatolt okiratok szerint a lókuti róni. kath. hitközség a plébános és tanító évi járandóságának kiszolgáltatása iránt közigazgatási úton a jelen perbeli felperes ellen igényeket támasztván a magyar kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek az alsóbbfokú hatóságok marasztaló határozatait megváltoztató 99491/906. sz. rendeletével követelésének érvényesítése végett polgári perútra utasíttatott abból az okból, mert az igény tárgyát tevő egyházi szolgáltatás jogi alapja a felek között vitás volt a tekintetben, hogy az a panaszlott földesúr birtokát dologi teherként terheli-e avagy pedig den javait az orvosokra költötte, ismét oly gazdaggá lett-e? hogy az ő mágánháza előtt két ércszobrot állíthatott fel, az kérdéses És az az idegen kinézésű növény ama gyógyfű, inkább Eszkulápnak, az orvosok istenének a szobrára, mintsem egy Jézus Krisztusra mutat. Mégis Cezarea-Filippiben ama szobrot mint Krisztus-képet ismerték általánosan, mert Hithagyó Julián megparancsolta annak az eltávolítását, miután a pogány néptömeg azon az ő gyűlöletét kitöltötte. A középkorban írást találtak, amely igényt /ártott arra, hogy Krisztus személyének a kinézésére nézve hivatalos okmánynak tekintsék. Lentulus, a Pontius Pilatus hivatali elődje ugyanis a római tanácsnak a következőket jelentette: „E napokban feltűnt és még most is él egy Jézus Krisztus nevű, nagy, rendkívüli erővel és erényekkel biró férfi, akit a pogányok az igazság prófétájának neveznek, tanítványai pedig azt mondják róla, hogy ő az Isten fia Ez a Krisztus halottakat támaszt és minden gyengeséget és betegséget meggyógyít. Ennek a férfiúnak a termete magas, tekintélyes az arca tiszteletreméltó Aki őt meglátja, annak mindjárt meg kell őt szeretni s félni is kell tőle. Haja fürtökben omlik le és göndör, kissé sötétes színű, olyan mint az érett dióé (dióbarna) és fényes. Azok vállaira omlanak le és a fej közepén el vannak választva, a
