Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-06 / 19. szám

4. oldal

Evangélikus Lap. 19. sz.

1911. május 6.

csak a hitfelekezeti volt földesurak személyes kötelezettsége volt. «

Miután a lókuti rom. kath. hitközség a pert ezideig meg nem indította, felperesnek mint a lókuti 32. sz. tjkönyvben felvett nemesi birtok jelenlegi tulajdonosának jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a kérdéses szolgáltatás tekintetében fennálló jogviszony tisztáztassék és így a megállapítási pernek hivatalból is vizsgálandó az az előfeltétele, hogy a megállapítás a felperes jogviszonyának az alperessel szemben való biztosítása végett szükségesnek mutatkozzék, az adott esetben fennforog. Az pedig, hogy a lókuti róm. kath. hitközség vagyoni tekintetben a veszprémi megyés püspök hatósága alá tartozik annak az időszerinti megyés püspök útján való perbevonása szabályszerű, az elsőrendű alperes vonatkozó kifogásával szemben a viszonválaszhoz általa 6/. alatt másolatban mellékelt okirattal bizonyítva van, amennyiben aszerint a lókuti róm. kath. hitközségre vonatkozóan az egyházlátogatást és püspöki vizsgálatot az akkor volt veszprémi megyés püspök teljesítette.

Az 1814. évi junius hó 6-án kelt s az elsőrendű alperes viszonválasziratához 5. alatt hitelesített másolatban a magyar fordítással is ellátva mellékelt canonica visitatió s a már felhívott és 1845. évi december hó 30-án kelt 6. alatti egyházlátogatási és vizsgálati jegyzőnazarénusok szokása szerint. Homloka nyílt és felette derült. Arca, melyet mérsékelt pirosság ékesít, ránc és minden folt nélküli, orra és szája egészen kifogástalan, szakálla erős s kissé sötétebb, mint a hajszíne, nem hosszú, de elvált, szemei szürkéskékek és tiszták. A feddésnél félelmetes s az intésnél szelid és szeretetteljes. Még ha vidámnak látszik is, még akkor is méltóságteljes férfiú benyomását teszi reánk. Senkisem látta őt nevetni soha, sírni azonban gyakran látták őt. Magatartása egyenes és szilárd. Karjai és kezei rendkívül szépek, úgy hogy azt megbámulják, Beszédjében nem sokszavú. A legszebb az emberek fiai közt Számos festő és szobrász kezeit e levél tartalma vezette. Ezért érdemes, hogy azt ismerjük. Ennek a valótlanságát már több régi tudós részletesen kimutatta. Publius Lentulus helytartó éppen nem volt a Pilatus elődje, mert az Valerius Gratus volt.

Hogy volt-e Jézusnak szakálla, az kétséges; minden ábrázolása a negyedik évszázadig őt szakáltalan- nak tünteti föl. Hogy az Úr hosszú hajat viselt volna, az határozottan hamis. Az Úr rövidre nyírt hajat hordott. Hosszú hajat Izráelben csak a nazireusok viseltek, az ő ideiglenes vagy élet, hosszú fogadalmuk különös ismertetőjeléül, (Sámuel, Sámson, Keresztelő János.) A parancs ez Istennek eljegyzettek részére föltakönyv szerint, mely utóbbinak felvételénél az akkori földesurak közül Marton Zsigmond tábla- biró is jelen volt a lókuti rk. plébánosnak 18 öl s a mesternek 6 öl tűzifája volt az uradalomtól, illetve az uraságoktól, melyet az előbbi okirat szerint a lókuti község vágott meg és szállított be, az utóbbi szerint pedig a helybeli zsellérek tartoztak megvágni és összerakni s az advent elején való behordatás a gazdák és a vonós marhával biró egyének teendője volt.

A Lókut helység volt földesurai s másrészt a helységbeli jobbágyok és zsellérek közt a székesfehérvári volt cs. kir. megyei törvényszék előtt folytatott elkülönzési pörben Lókuton 1852. évi május hó 25-én Tóth Károly előadó ülnök, mint törvényszéki kiküldött jelenlétében fölvett s a XXVI. pertári jelű jegyzőkönyvhöz 7. alatt egyszerű másolatban mellékelt egyezség szerint, melynek eredeti példánya és a kapcsolatos úrbéri iratok a pörben több rendbeli megkeresés dacára sem voltak megszerezhetők a volt jobbágyok és zsellérek legelő-illetményének kiadásakor a 4. pontban kimondatott, hogy az extra- serialisták a telkes jobbágyakéhoz aránylagosan kapják meg legelő-illetőségeiket a kávási erdőben levő állodiális szántóföldekből, s amennyiben azokból ki nem kerülnének, a körülötte levő erdőből — azonban minden erdő nélkül — az eddig részükre kiadott failletmény miként

lálható Mózes IV könyve 6. rész, 3—10 verseiben. E szerint a fogadalom három részből áll: 1. Megtartóztatás a bor élvezetétől. 2. A haj megnövesztése és 3. Távbltartani magukat a halottaktól. Hogy az Úr a ká- nai menyegzőben bort ivott, azt az evangélium nem említi ugyan meg részletesen, de mint valószínű tényt, azt elfogadhatjuk. De az Úr a szent vacsora szerzése előtt biztosan bort ivott, mert azt mondja az ő tanítványainak: „Mondom néktek, hogy ez időtől fogva nem iszom a szőlőtőke e gyümölcséből mind a napig, amig veletek újat iszom az Atyának országában * (Máté 26, 29.)

És hogy az Úr a halottakkal való érintkezéstől nem tartózkodott, az bizonyos Jairus leánykájának a föltámasztásából. (Márk 5.) Tehát a názáreti Jézus nem volt nazireus, azért nem is viselt hosszú hajat, mint azok, hanem rövidet, mint többi társai. És ha ez a bizonyság még nem volna elég, úgy figyeljük meg, mit mond Pál apostol I. Kor. 11. rész 14-ik versében: „Avagy a természet is nem tanít-e arra titeket, hogy éktelen dolog a férfiúnak nagy hajat viselni?“ Pál a Jézus korában élt és tudnia kellett, v. jjon e kifejezésével nem sértette volna e meg magát az Urat. Ha Jézus hosszú hajat viselt volna, akkor Pál annak a viseletét, mivel az önhittség volna, talán eltilthatta, de azt nem