Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-11 / 7. szám
2. oldal. 1911. február 11 Evangélikus Lap. 7. sz. Ezzel a miniszteri ígérettel, melynek beváltása iránt nem kételkedünk és azzal a ténnyel, hogy a lelkészi fizetés kiegészítése 2400 korona erejéig a kormány által már a legközelebbi jövőben megigértetett, rendes mederbe lett terelve az 1848. évi XX. törvénycikk végrehajtásának ügye, és a miniszteri nyilatkozat 4., 5. és 6. pontjaira való észrevételezést ezúttal elhagyhatnék, ha a miniszternek ezen pontokban tett nyilatkozatai nem keltenének bennünk jogos aggályt aziránt, hogy a miniszter a protestánsoknak azon régi és sokszor hangoztatott sérelmét, hogy híveik a katholikus egyház céljaira még mindig megadóztatnak és különféle szolgáltatásokkal terheltetnek, nem látja fennforogni és ezért talán nem is tartja szükségesnek ezen sérelmeknek törvény útján való orvoslását. Ezt az álláspontot foglalta el a miniszter közvetlen elődje is a protestáns vegyes bizottsághoz 1907. évi január hó 24-én 6432. szám alatt intézett leiratában, de már az erre a bizottság által beadott válasz folytán hosszabb szünet után 1909. évi 34,673. szám alatt kelt leiratában megváltozott a miniszter nézete és arról értesítette a bizottságot, hogy „osztja a bizottság azon nézetét, hogy az 1848: XX. t.-c. 2 ik §-ában kimondott elvnek érvényre emelése és megvalósítása törvényhozási intézkedést igényelu. A miniszter feleletéből pedig azt látjuk, TARCA. Régi írások. A küldöttség közbenjárásért folyamodik. Rendesen úgy van, hogy többeknek, küldöttségeknek könnyebb a világ hatalmasainak színe elé jutni, mint egyeseknek. Mária Terézia jószivü volt, könnyebben engedte magához az egyes folyamodókat, mint a követségeket. (Persze protestáns követségeket!) Ezért fordul az 1744-iki protestáns deputáció négy kijelölt tagja is közbenjárásért Batthyány magyar kancellárhoz. 1744 julius 30-án d. u. négy óra körül jelent meg Gyürky István, Ottlik András, Radvánszky István és Mocsáry Balázs Bécsben a magyar kancellár fogadótermében. Gyürky István volt a szónok. Ideiktatjuk az audienciáért való közbenjárást kérő beszédjét az eredeti helyesírással. Ebből egyúttal megtudja az olvasó azt is, milyen volt a hangja, egy akkori folyamodásnak. Hisz úgyis — sajnos — folyamodványok jellemzik legjobban levéltárunkat. „Nagy tekintetű és érdemű Grófi Méltóság, Ma- gyarOrszági Cancellarius Kegyelmes Urunk ! hogy az I. ügyosztály véleménye, ahová a párbér és kegyurasági kérdések tartoznak, megint dominálni és elhomályosítani látszik a miniszter liberális és igazságos gondolkodását. Annak, hogy a párbérsérelem kérdése, hazai jogállapotaink ezen szégyenfoltja, még végleg le nem tűnt a láthatárról, meggyőződésünk szerint egyik főoka abban rejlik, hogy ez a kérdés a protestánsokra való vonatkozásában is kizárólag a katholikus ügyosztály ressortjába tartozik, holott ha az vizsgálandó meg, vájjon á r. kath. lelkészek azon követelése, hogy protestáns lakosok nékik párbért fizessenek, jogos-e? protestáns kérdés is. A legközelebbi számban ki fogjuk mutatni, hogy ez a sérelem még ma is fennáll, és hogy annak orvoslása csak törvény útján lehetséges. (Folyt, köv.) Egyetemes gyűlésünk. . III. A segédlelkészí kongnia kiegészítésének kérdése. (Sz—o.) Az elnöki jelentésből olvassuk, hogy az egyetemes felügyelő a segédlelkészi kongrua tárgyában feliratot intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Arról, hogy mi Excellentlád Hazánkban elterjedett igazság szerető volta, mellyet a’ Hazafiaival az alkalmatosság szerént tapasztaltatni méltóztatik, több Hazafiaí közt minket is, kik az Augustana és Helvetica Confession Felséges Asszonyunk, es Királynénk tökélletes hiv Jobbágyi és Excellentiád alázatos szolgái vagyunk, biztat abban, hogy midőn a’ sok szorongattatásinkal, a’ mi Felséges Asszonyunk és Kegyelmes Királynénk eleiben kivánunk köz névvel mind közterheket terjeszteni eddig is beadott alázatos Instantiainkra kegyes anyai vigasztalását sürgetni, mindennekelőtte Excellentiád Kegyelmes Sze- méllyét és hathatós, és már velünk is tapasztaltatott kegyelmes Interpositiójáért [közbenjárásáért] * alázatos Instantiánkal unszolni kentelenittetünk. Annyivalis inkább Kegyelmes Uram ! hogy eddig beadott Instantiánkra, és dispositióul ar. 30 [1715. 30. articulus] et Regiar. Re- solutionum az objiciáltatott [azaz ellenvetés történt], hogy a köz névvel beadandó Instantiáink a’ Felséges Udvar előtt vagy nem kedvesek, vagy be nem tétethetnek, hanem terheltetésünket nomine privato [külön- külön] kelletik fojtatnunk. De ugyan az a’ mi nem hallgattatásunk, és Instan- tiánknak elő nem vétettetése s panaszinknak meg nem * A [ ]-ben levők a bemutató magyarázó szavai.
